Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-10-01 / 10. szám
2004. október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 A mosoly országa Noé újabb megpróbáltatása Az Úr letekintett a földre és látja, hogy az emberek ismét romlottak és erőszakosak, úgy döntött, hogy özönvízzel elpusztítja őket, mint azt már egyszer megtette. így szólt Noéhoz: Noé, építs újra bárkát, cédrusfából, úgy mint egykor, 300 könyök hosszú, 50 könyök széles és 30 könyök magas legyen. Leküldöm a második özönvizet a földre. Az emberek semmit sem okultak. Te pedig menj a feleségeddel, fiaiddal és az ő feleségeikkel a bárkába, és vigyél magaddal minden élőlényből kettőt, egy-egy hímet és nőstényt. Hat hónap múlva megjön majd az eső. Noé felsóhajtott. Hát kellett ennek lenni? Megint 40 napig eső és 150 kényelmetlen nap vízen, az összes nyűgös álattal a fedélzeten, televízió nélkül! De Noé engedelmes volt, és megígérte, hogy minden úgy lesz, ahogy az Úr megparancsolta neki. Hat hónap elteltével sötét felhők tornyosultak, és elkezdett esni az eső. Noé háza előtt ült a kertben és sírt. Mert a bárka sehol sem volt. „Noé” - szólt az Úr, „Noé, hol a bárka?” Noé az égre tekintett és így szólt: „Uram, irgalmazz nekem!” És az Úr újra kérdezte: „Hol a bárka, Noé?” Ekkor Noé letörölte könnyeit és így szólt: „Uram, mit cselekedtél velem?” Először is megkérvényeztem az építési engedélyt a hatóságnál. Ott először azt hitték, hogy valami divatos juhakolt akarok építtetni. Sehogyan se boldogultak a különleges építészeti formával, mert hajóra nem is akartak gondolni. Az Általad megadott méretek is zavart okoztak, mert már senki nem tudja, milyen hosszú is egy könyök. Építészemnek új tervet kellett készíteni. Az építkezési engedélyt elsőre mégsem adták ki, mert a területrendezési terv szerint lakóterületen hajóépítő műhely nem működhet. De azután is, mikor végre ipari célokra használható telket találtam, csak nehézségem támadt. Pillanatnyilag például azon folyik a vita, hogy a bárkában kell-e tűzbiztos ajtó, tűzoltóberendezés és tűzoltóvíz-tartály. Mikor kifejtettem, hogy szükség esetén köröskörül lesz víz, a hivatalnokok azt hitték, tréfát űzök velük. Magyaráztam, hogy nagy mennyiségű víz fog majd jönni, ahhoz vezetett, hogy a kórháztól felkeresett egy orvos. Tudni akarta, hogy mire jó ez a hajóépjtés a szárazon, minden víztől távol. A hatóságtól ezután telefonon közölték velem, hogy hajót építhetek, de arról nekem kell gondoskodni, hogyan jutok a legközelebbi nagyobb folyóhoz. Esetleges gát építésére ne számítsak. Utána ugyanettől a hivataltól felhívott egy másik tisztviselő, és közölte, ők most már vevőszolgálati irányelvekre épült szolgáltató vállalat, és ezért szeretné felhívni a figyelmemet, hogy az Európai Uniótól kérvényezhetem a hajóépítőműhely-támoga- tást, igaz a kérvényt nyolc példányban kell mindhárom hivatalos nyelven benyújtani. Időközben a szomszédom, aki takarmányi nagykereskedő, a közigazgatási bíróságnál keresetet nyújtott be ellenem. Szerinte az egész felhajtás csak reklámfogás, hajóépítésem valójában vevőinek elcsábítására szolgál. Már kétszer elmagyaráztam neki, hogy semmit nem akarok eladni. Egyáltalán nem hallgat rám, és bíróságnak nyilvánvalóan van elég ideje. A cédrusfát nem keresem már. Libanoni cédrust nem szabad importálni. Mikor erre föl itt az erdőből akartam fát vágatni, az erdőgazdálkodási törvényre hivatkozva megtiltották. Káros a természeti egyensúlyra és a klímára. Különben is előbb az erdősítési bizonylatot kell bemutatnom. Ellenvetésem, miszerint rövidesen nem lesz semmiféle természet, és bármi más helyen fát ültetni teljesen értelmetlen, azt eredményezte, hogy újra meglátogatott az orvos a kórháztól. A felfogadott ácsok végül is megígérték, hogy gondoskodni fognak a szükséges faanyagról. Előbb azonban megválaszolták az üzemi tanácsot, mely tárgyalásokba kezdett velem a sima terepen való vízrebocsátás nélküli fahajókészítési kollektívszerződésről. S mert nem jutottunk egyességre, bázisszavazásra került sor illetve sztrájkra. Uram van Neked fogalmad, hogy manapság az iparosok mibe kerülnek? Miből fizessem azt én ki? Az idő előrehaladtával megkezdtem az állatok begyűjtését. Kezdetben egészen jól ment, kiváltképpen a két hangya mindmáig jól érzi magát. Azonban miután két tigrist és két birkát meggyőztam közös és békés együttélésük szükségességéről, jelentkezett a helybéli állatvédő egyesület és panaszt emlet a faji sajátossággal nem egyező tartás ellen. És a szomszédom is újra följelentett, mert az állatkert megnyitása szerinte hátrányos az üzletére. Uram, tisztában vagy Te azzal, hogy szükségem van az Európai Állatvédelmi Szállítási rendelet előírásai szerinti engedélyre? Már a nyomtatvány 22. oldalánál tartok, és most éppen azon morfondírozok, hogy mit adjak meg úti célként? És tudtad Te Uram, hogy agancsos állatokat a párzás idején egyáltalán nem szabad szállítani? És ahogyan Glória hercegnő szokta mondani, a szarvasok folyton üzekednek, és a közönséges rénszarvas és marha se gondol semmi másra, különösen a délebbiek. Uram, tudtad Te ezt? Egyébként, hová dugtad a callipepia caliconica-t, tudod, a tarajos fürjet, és a lethamus discolort? A kanárifecskét sem tudtam még megtalálni. És persze a 43 belföldi állatvédelmi előírást, mely az üregi nyulak szállítására vonatkozik, szigorúan be kell tartanom. Az ügyvédem éppen azt vizsgálja, hogy az előírás mezei nyúlra is vonatkozik-e. Egyébként, ha eltudnád intézni, hogy a bárka idegen lobogó alatti hajóként kerüljön bejegyzésre, mely csak a német partmenti tengeri vizeken tartózkodik, egyszerűbben megkapnám az engedélyt. A Greenpeace környezetvédői közlték, hogy az ürüléket, trágyát és alomszalmát nem dobhatom a vízbe. Két hete jelentkezett nálam a haditengerészet főparancsnoksága, és kérte tőlem az elárasztásra kerülő területek térképét. Küldtem nekik egy kékre festett földgömböt. Tíz napja megjelent nálam az adófelügyelőség, gyanússá váltam, hogy megakarok lépni az adóbehajtás elől. Uram, kétségbe vagyok esve! Noé újra sírni kezdett. Ekkor elált az eső, kiderült az ég, és kisütött a nap. És csodaszép szivárvány támadt. Noé felnézett, és mosolygott. „Uram, mégsem fogod elpusztítani a világot?” És szólt az Úr: „Az már nem az én gondom. Azt elintézi a ti közigazgatásotok!” (Bécsi Napló) Németből fordította Szemerédi Tibor Kérjük Kedves Olvasóinkat figyeljék a címzést, ott azt is feltüntetjük, hogy mikor esedékes az előfizetés megújítása!
