Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2004-01-01 / 1. szám

26 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2004. január \

Útban Afrika felé

A napokban Budaörs közelében, a kopár dombok alatt húzódó, gyümölcsfákkal és szőlővel tarkáit kertek között szürke légykapót vettem észre, Fiatal, idei madár volt, és egy száraz ágon ülve repülő rovarokra vadászott. Ha egy arra szálló legyet vett észre, nyomban feléje repült, és gyors csőrmozdulattal el is kapta. Közel volt, még a csőre pattanását is hallottam. A levegőben nyelte el a zsákmányt, aztán fordult, és visszaült száraz ágon lévő leshelyére. Gondosan meg- törőlte a csőrét, és várta újabb áldozatát.

Szeptember vége felé már csúcsidejéhez érkezik az őszi madárvonulás. Fecskék suhannak dél felé, de nagy a forgalom a parkokban, bokrosokban és a vizeknél is. Számos madár faj, például a Hortobágy kék vércséi, a gazos árokpartok énekes nádiposzátái vagy az erdőszélek fülemüléi már el is hagyták hazánk területét, és útban vannak Afrika felé. Felbukkannak az első északi vendégek is. Szürke légykapókat sem sokáig látni már, október első napjaira valamennyien búcsút mondanak a hazai tájnak. A csendes kevéssé feltűnő madarak mindig valami kiugró ponton, drótvezetéken, kerítésen, száraz ágon, szőlőkarón üldögélnek. Nem idegenkednek az emberi közelségtől, fészküket is gyakran épületek zugaiban, a tornác sarkában lévő üres füsti fecske fészekbe építik. A kunhegyesi temetőben egy pár az egyik családi sírbolt falán függő, már száraz virágcsokron lévő fészkében nevelte fiókáit. Csőrükben a fogott rovarral ügyesen suhantak át a bejárat rácsos ajtaján, és bár ott álltam a közelben, minden gyanakvás nélkül megetették az éhesen tátogó kicsinyeket.

Amíg a budaörsi gyümölcsösben üldögélő madarat

néztem, eszembe jutottak azok a szép nyáreleji napok, amikor a múlt század ötvenes, hatvanas éveiben a Tisza alsó folyása mentén lévő Sasér rezervátumban táboroztunk. A szürke légykapók ott, a csonkolt füzek görcsös törzsén talált mélyedésekben költöttek, és rendszeresen azokon a varsákon ülve lesték a rovarokat, amelyeket a halászok akasztottak fel száradni a folyópart fűzfáira. Egy alkalommal éppen a területen sátoroztunk, amikor “kivirágzott” a folyó. Ezrével rajzott a tiszavirág az apró szőke hullámok felett, és ezt sok állat nyomban ki is használta. Sűrűn csobbant a víz a kérészek után kapó halak ugrásai nyomán, de ott láttuk a közelben fészkelő kis őrgébics párt, és kérészekkel laktak jól a szürke légykapók is. A varsákról indultak, kirepültek a víz fölé, elkaptak egyet a sok ezer rovar közül, aztán visszakanyarodtak leshelyükre. De csak azért, hogy a következő percben újra induljanak.

Ez a fiatal budaörsi madár, amelyről mindez eszembe jutott, talán soha nem látta a Tiszát, és nem evett tiszavirágot sem. Lehet, hogy már aznap éjszaka útnak indult, és rövidesen a tágas szavannák fölött kergeti a rovarokat. A tiszavirágzáshoz hasonló nagy lehetőséget ott a termeszek rajzása jelenti. (Ú. E.)

Schmidt Egon.--A karácsonyi szezon legnívósabb ipermű- vészeti vására nyílt meg Budapesten az Iparművészeti Múzeumban. Immár hagyomány, hogy december második hétvégén a hazai iparművészek színe-java felvonultatja legszebb termékeit a patinás múzeum falai között. Különösen gazdag volt a kínálat: 140 keramikus, szövő, papírmerítő, üvegművész, bőrműves, grafikus, ötvös és még sok más művészeti ág jeles képviselője várta a látogatókat. Az ünnepi képeslapokon és különleges - horgolt, gyöngyből font, merített papírra festett - karácsonyi díszeken kivül sok volt az egyedi tervezésű ruha, sál, sapka, táska, kalap, mobiltelefon-tartó. Tucatnyi keramikus és üvegművész állította ki szobrait, mécsestartóit, dísztálait, gyümölcskínálóit, gyertyatartóit. Néhány érdekes ajándékötlet: párnák nemezeit gyapjúból, nyakkendő parafából, batikolt selyemsálak, fajátékok, festett bőr szemüvegtokok, ezüst ékszerek. A szervezők szándéka az volt, hogy ezúttal is csak nívós, zsűrizett termékek találjanak gazdára, s kiszűijék a giccset és a talmi szuveníreket. A kiállítók között sok ismert név volt: Csete Ildikó, Raab Rózsa, Kun Éva, Zelenák Katalin, és legalább annyi fiatal, akiknek egy része éppen hogy kikerült a főiskoláról. A közönséget szép karácsonyi muzsika szórakoztatta, jeles művészek előadásába.