Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2004-09-01 / 9. szám

2004. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 12 Igazságot Magyarországnak! Eljutott hozzám a híre, hogy a román sajtó fel­háborodott, mert Magyaror­szágon még mindig meg­emlékeznek Trianonról. Azt úja a Romania Mare, hogy a magyarok nem tudnak kigyógyulni abból az elme­zavarodottságból, hogy még ■ mindig Erdélyt követelik vissza és Trianont emle­getik. Román szempontból nézve természetesen nem lehet elítélni a cikk íróját, hiszen eddig még nem volt divat a világpolitikában, hogy a törvénytelenül el­rabolt országot, vagy annak részét önkéntesen visszaadta az, aki annak birtokába jutott hazugságok által a többi degenerált nagyhata­lom jóvoltából. Ez történt Magyarország­gal is 1920. június 4.-én. Bár, ha a dolgok mélyét kutatjuk, a rágalmazók mellett, akiknek sikerült elhitetniük, hogy Magyaror­szág kegyetlenül elnyomja a kisebbségeket, és ezt a tudatlan korifeusok el is hitték, bűnösök az akkori magyar politikusok is, mert ezt az évtizedek óta pa­rázsló problémát nem vették komolyan. Ahogy a felsőbb­rendűség érzésével lenézték saját fajukat, ugyanúgy nem vették észre, hogy a gyű­lölet lángját szítják ellenünk jelentős politikai körökben. Amikor a legnagyobb hazudozó megírta leveleit az amerikai, francia és angol külügyminisztériumoknak,' vajon miért nem jött létre egy bizottság, melynek feladata lett volna ezeknek a hazugságoknak a megdön­tése, tényekkel alátámaszt­va. N, Arról most nem kívánok oldalakat írni, hogy a világ akkori sorsát kézben tartó és eldöntő hatalmak kétszínű politikusainak, diplomatá­inak milyen volt az erkölcsi értéke és főleg tudatlansága, dilettantizmusa más nem­zetekkel szemben. Volt olyan külföldi politikus, aki a béketárgyalások során azt sem tudta, hol fekszik Ma­gyarország a világ térképén. Bár az akkori magyar politikai életnek lett volna olyan ravasz és okos politi­kusa, mint T.G. Masaryk, aki mestere volt a csalás­nak, hazugságnak és mind­emellett nagyban űzte a korrupció mesterségét. Az ő tanítványa volt Eduard Benes, aki aztán kiépítette maga körül a megbízható környezetet és betanította őket a nemzetközi politikai élet ravaszságaiba. Nem igaz, hogy ezek a mesterkedések a legnagyobb titokban folytak annak idején, hiszen a francia lapok több esetben közölték Masaryk és Benes írásait, miután előzőleg jelentős pénzt juttattak el a szerkesz­tőséghez, hogy írásaik meg­jelenhessenek. Hol volt akkor a magyar politika ellentámadása a hazugságok ellen? Ezért történhet meg, hogy több mint 80 év után a román sajtó még mindig büntetlenül gyakorolhatja gunyoros támadásait Ma­gyarország ellen, mert el- ienpropaganda és akció nyomokban sem tapasztal­ható a jelenlegi kormány részéről, sőt... A leg­nagyobb haverkodás folyik, melynek legjobb példáját mutatta Medgyessy Péter, „szabadon” megválasztott miniszterelnök, amikor román pajtását meghívta Magyarországra, ahol pezs­gővel emlékeztek a trianoni igazságtalanságokra. Ehhez az ünnepséghez a meghívást elfogadta a magyar külügy­miniszter és a volt köztár­sasági elnök is. Állítólag 1990 óta demok­rácia van, ami azt jelenti, hogy a politikusok keze, ha tényleg magyar érdekeket képviselnek és szívükön viselik a folyamatosan fogyó magyarság érdekeit — nincs megkötve. Tehát kutya kötelességük volna már most megindítani egy nemzetközi • akciót a Tri­anonban történt igazság­talanságok orvoslására. Hiszen, ha körülnézünk Közép-Európában és a Balkánon, Oroszországban láthatjuk, hogy azóta hány ország nyerte vissza szabad­ságát, melyek előtte igaz­ságtalan szerződések követ­keztében, idegen uralom alá kerültek. Egyedül Magyar- ország az, mely 1920 óta türelmesen váija, hogy csoda folytán valami történ­jen. Vagyis, mi mindenről lemaradunk, illetve nem - képviseljük saját érde­keinket kormányszinten. Pedig ideje lenne, hogy a mindenkori kormány gerin­ce végre kiegyenesedjen és bátran kiáltsa oda a nagy­világnak: igazságot Ma­gyarországnak! Egy nemzet­nél sem vagyunk alább- valóbbak! Ehhez viszont előbb az országban megmaradt szen­nyet és söpredéket kellene eltávolítani, mely mégaka­dályoz minden nemzeti építő munkát. Ez az itt maradt réteg a levitézlett kommunista világból több kárt pkoz az országnak, mint egy több percig tartó földrengés. A megoldás? Végre egy olyan nemzeti alapot kép­viselő és radikális, kizárólag magyar kormány megvá­lasztása, mely a trianoni igazságtalanságok kivizsgá­lását követeli. Majd elfelejtettem... Igaz, hogy már Magyaror­szág az Európai Közösség tagja, ahol állítólag a jövő-, ben a határok már nem fognak számítani, így feles­leges volna az elszakított 1000 éves magyar területek visszakövetelése, de mégis. Ha valaki az Európai Közösségtől ilyesmit vár, az nagyot fog csalódni... Révffy László —Ötödik alkalommal szervezték meg Kalotasze- gen a Régiók Találkozója elnevezésű rendezvényt, amely­nek során Erdély népművészeti alkotói állították ki mun­káikat. A szakelőadások mellett a programban szerepelt ismerkedés a kalotaszegi falvakkal, életműdíjak átadása, tájház-látogatás, népzene- és néptánc-előadások, táncházi mulatság. Nyárszón, majd Sárváron átadták az életmű­díjakat - az egyiket Viskán László népi bútorfestőnek (post mortem), a másikat pedig Péntek Erzsébetnek, a pártakészítés mesterének. Délután a népművészeti kiál­lítás megnyitójára került sor. Neves néprajzkutatók tar­tottak előadást. A vasárnapi istentisztelet után a helyi kórus egyházi énekeket adott elő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom