Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-07-01 / 7-8. szám
AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2004. júL- aug. 8 akár a szövetség felbomlásához is vezethet, tehát magában rejtheti egy előrehozott választás kiírását. Ezért is szerencsétlan az MDF taktikája. Ha már korrupcióról van szó, érdemes megvizsgálni a szociálliberálisok ezirányú gyakorlatát. Nincs olyan nap, hogy újabb és újabb pénzügyi visszaélésről, lenyúlásról, összefonódásról ne jöjjön hír. A szocialistákat, de bizonyos mértékig a liberálisokat is átszövi a mindennapok korrupciója. Szinte már létükké vált. Ezen persze nem lehet csodálkozni, hiszen a Med- gyessy vezette kabinetbe beépültek az alvilági figurák, sőt ők a meghatározók, az irányítók. Mint ismeretes, Med- gyessy neve is jól cseng ott ahol a lenyúlásról esik szó, hiszen még a hatalomra jutása előtt épp elég maszatos ügynek volt főszereplője, és ilyen olyan formában, mint szakértő, szép pénzeket kasszáit be. Ismerve Medgyessy szellemi képességét, ő mint szakértő több mint komikus. A szocialisták pedig a rablást az állami politika szintjére emelték. Hatalomra jutásuk után úgy voltak ezzel, mint amikor az oroszok 1944-ben elfoglaltak egy hazai települést, ahol is kötelező volt a szabadrablás. Jó, arról nincs hír, hogy a szocik nőket becstelenítenének meg, csak „szép szolidan” kirabolják az országot. Mindezek után a Fideszt vádolni korrupcióval, és főleg egy szövetségestől, több mint hiba, az már bűn. No, de magyarok vagyunk, húzzunk széjjel! SoósGéza Trianontól az autonómiáig Rólunk, magyarokról az a hír (is) járja, hogy szüntelenül siránkozunk. Múlton, jelenen, jövőn. Most nem kívánok vitába bocsájtkozni ezzel az állítással, egy biztos: van rá okunk. Az már más kérdés, hogy van-e értelme, illetve mit érünk el vele? Természetesen semmit, sőt meggyőződésem az: olyannyira ártunk ezzel saját magunknak, hogy ellenségeink nyugodtan fegyverként ellenünk fordíthatják. Most olvasom éppen Szalay Gyula író és filozófus e hónapi Postájának idevágó sorait, melyben tria- nonra emlékezve a következőket úja: "A gyűlölet energiafogyasztó ill. emésztő, mert az alkotástól veszi el az időt". S a gondolkodástól, valamint a tettektől, tehetjük hozzá bátran, s akkor már a jövőnk is rámegy a múltra. Remélem senki sem érti félre a fentieket. Minden magyarnak jogosan szorul ökölbe a keze trianon hallatán( valamikor én is megesküdtem, hogy ezt a szót mindig kisbetűvel irom le), de vajon jogunk van-e minden energiánkat a gyűlöletre pazarolni? A történelemből tanulnunk kell inkább, s ezt csak akkor teheti meg, akár egyén, akár nemzet, ha szembenéz az igazsággal és levonja a következtetéseket. Az igazság pedig főként azt jelenti, hogy megvizsgáljuk a saját hibáinkat is. Ezzel nem csökkenjük a súlyát annak a gaztettnek, mely ezt a teljesen egyoldalú ( ma sem tudom, miért nevezik szerződésnek eme tákolmányt) irományt életre hívta, de azért jó lenne nem feledkezni el a "magyar" kunbélákról sem, akiket igenis a magyar nép jórésze hatalomra segített és támogatott, s akiknek hatalmas szerepe volt abban, hogy ez a gazság megtörténhetett. Fontos erre emlékezni főleg most, amikor szintén egy magyar nép által támogatott kommunista hatalom masíroztat be bennünket az Európai Unióba. Ez jó példa arra, hogy a történelem hogyan ismétlődik, ha nem vonjuk le a következtetéseket, inkább csak siránkozunk. Minden év junius 4-e tehát nemcsak a bánat, hanem az önmagunkkal való szembenézés napja is kell hogy legyen. Trianon jó példa arra is, hogy a történelem kereke sohasem forog visszafele, igy Nagy-Magyarország is már csak az álmok világába tartozik. 84 év alatt, sajnos, a körülmények tülnőttek a lehetőségeken. Az elszakított területeken a lakosság összetétele olyannyira megváltozott, hogy már a legideálisabb megoldás, a népszavazás sem kecsegtetne pozitív eredménnyel. így csak az elérhető célok között válogathatunk. Az Európai Unióval ismét kaptunk egy picike esélyt. Az Uniót nem kell ugyanis szeretnünk, nem is szerethetjük, mert sok benne a kockázati tényező, s hát ők sem szerelmi házasságot kötöttek velünk. De mint egy rosszul sikerült házasságban, ki kell használnunk legalább azt a csekély lehetőséget, amit nyújtani tud. Ide tartozik a még létező magyar vidékek autonómiatörekvéseinek a támogatása, mivel állítólag a régiók Európájaként határozza meg önmagát ez a mesterséges képződmény. S ha ebből egy kicsi is igaz, nekünk kötelességünk harcolni érte körömszakadtáig. Mert ha csak egyetlen magyar autonom területet sikerül visszállítani, már megérte. Napirenden van most a Székelyföld Autonómiája, mely törekvéseket még hevesen akadályoz nemcsak a román kormány, hanem az azt kiszolgáló RMDSZ is, de ha már egyszer kimondatott, csak idő és kitartás kérdése, hogy megvalósuljon. Az idő viszont behatárolt, mert ismerve a román politikát, ha 2006-ban valóban tagja lesz Románia az EU-nak, vége a mostani viszonylagos rugalmasságának is. Azt viszont világossá tették az Unióban is, hogy ezt lehetetlen elérni a románok beleegyezése nélkül. A tét viszont nagy. Ha már egy ilyen régió létrejött, egymás után születhetnek ennek példájára mások is az egész Kárpát-medencében. Optimista vagyok, mert annak kell most lennünk. Fontos, hogy higgyünk benne, mert enélkül minden próbálkozásunk kudarcra ítélt. - Ha Isten velünk, ki ellenünk?- ismételjük hát el naponta, s hagyjunk fel a siránkozással és a hiú ábrándokkal. Csiby Éva--Állandó kiállítás nyílt Pécsett, a Dómmúzeumban. A XII. században épült egykori pécsi székesegyház eredeti köveit, míves faragványait bemutató tárlaton a katedrális főbejáratának, népoltárának és oszlopainak maradványai láthatók.
