Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-05-01 / 5. szám
2004. május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 19 ÁLDOZATOK A GYEREKKORÚ RABLÓK IS Rendszeresen fizettek "védelmi pénzt", mert féltek a veréstől Elképestő brutalitás csupán a hecc kedvéért Tizennégy éves fruska késsel fenyegeti a tanárt, aki rossz jegyet írt be neki, a másik gyerek a keresztapját uszítaná rá, mert bukásra áll. Alig néhány évvel Idősebb fiú heteken át pénzt követel egykori iskolájába járó tanulóktól, és verést ígér, ha elárulnák. Aztán négy fiatal szinte halálra ver egy hajléktalant, csak a hecc kedvéért. Egyre gyakoribb, hogy erejükkel visszaélő fiatalok náluk kisebbeket rabolnak ki vagy zsarolnak. A megfélemlített gyermekek pedig nem panaszkodnak, inkább azt mondják otthon: elveszítették mobiltelefonjukat, pénzüket. Szinte meg sem lepődünk, ha valamelyik tanár kést koboz el tanítványaitól, akik társaikat, de leginkább a tanárokat fenyegetik meg vele, ha rossz jegyet kapnak - mondta lapunknak az egyik, átlagosnak mondott budapesti középiskola tanárnője. A gyerekek mindannyiszor azt állítják: a késre azért van szükségük, hogy megvédjék magukat. Igen gyakoriak a lopások is az iskolákban. Két hónappal ezelőtt eltűnt az egyik tanár telefonja, a diákok egy napot kaptak arra, hogy visszaszolgáltassák, de hiába. Három hét múlva, amikor újabb lopások történtek az iskolában és a kollégiumban, a pedagógusok bejelentették: értesítik a rendőrséget, ha az eltűnt tárgyak nem kerülnek elő. Csodák csodájára meglett a tanár telefonja, két 14 éves gyerek lopta el. Kétezer forintot kaptak érte - hogy kitől, az sohasem derült ki -, és amikor szorult a hurok, négyezer forintért vásárolták vissza. Tettüket azzal magyarázták: azt hitték, a telefon egyik osztálytársuké, aki viszont megérdemelte, hogy elvegyék tőle. Ugyanabban az iskolában véletlenül derült ki, hogy néhány kilencedikes fiú afféle védelmi pénzt szed osztály- és iskolatársaitól. Egy tanárnak feltűnt, hogy az egyik kisebb fiú futva indult haza az iskolából. Utánaeredt, mire a gyermek kifakadt, hogy ő bizony nem fizet a zsarolóknak. Azóta mindig kerülő úton és szaladva közlekedett. Más gyerekek rendszeresen fizettek nekik, mert féltek a veréstől. A legtöbb agressziót a 14-16 éveseknél tapasztalják - tette hozzá a pedagógus. Nyolcvan-kilencven százalékuk családjában igen komoly bajok vannak: szüleik elváltak, az apa vagy az anya alkoholista, esetleg éppen börtönbüntetését tölti. Otthon csak azt látják, hogy a felnőttek folyamatosan veszekednek egymással, másutt öten laknak egy másfél szobás lakásban. Egyik tanítványa azért nem íratta alá ellenőrzőjét az édesanyjával, mert egy hete nem találkoztak. Édesapja otthagyta őket, az asszony egyedül neveli két gyermekét, és minden munkát elvállal. Egy másik kislány szinte napról napra vált egyre zaklatottabbá, a jegyei is leromlottak. Végül a pszichológus szedte ki a kétségbeesett gyermekből, hogy otthon, miután sokan élnek együtt, nem akadt egy csendes zug, ahol tanulhatott volna. A nagymamájánál lett volna helye, de édesanyjával nem merte megbeszélni, mert attól tartott, hogy megutálná, és látni sem akarja többé emiatt. Egy tizennyolc éves fiú orvos apjától ellopott bélyegzővel igazolta 130 óra hiányzását. Amikor lebukott, nem értette, miért okoz ez akkora gondot a tanárainak. A szülők ultimátumot kaptak: vagy elviszik az iskolából, vagy okirat-hamisítás gyanújával rendőrségi feljelentést tesznek ellene. Vannak olyan gyerekek is, akik befolyásos vagy annak vélt hozzátartozóikkal igyekeznek előjogokat kicsikarni maguknak. Mások veréssel fenyegetik tanárukat, miként azt a 14 éves, bukásra álló lány tette, aki keresztapját uszította volna a tanárnőjére, mert az nem írta be neki az átmentő kettes osztályzatot. A tanárnőt nemsokára telefonon hívta valaki: jobb, ha a sötét utcán ezentúl gyakran a háta mögé néz. Aztán kiderült, hogy a gyerek ugyanezzel fenyegette az osztályfőnökét is, ezért a tanárok a rendőrségtől kértek segítséget. A szakember szerint a gyerekek agreszszivitása családjuk helyzetéből adódik, és félő, hogy a felsoroltakhoz hasonló tetteket elkövetők nagy része elkallódik, hiszen a felnőttkor küszöbén állnak, de otthon igen kevés segítséget kapnak. A hetenkénti osztályfőnöki beszélgetések, az iskolapszichológus nem képes helyettesíteni a szülőket. A gyermekkorú elkövetők éppolyan áldozatok, mint azok, akiket kirabolnak, meglopnak, megvernek vagy megzsarolnak. Ezekkel a fiatalokkal senki nem beszélget, nincs, aki figyelne rájuk - véli Diószegi Gábor, az ORFK bűnmegelőzési osztályának munkatársa. Szerinte a szülők, nevelők egy része szinte észre sem veszi, ha gyermekük csavarogni kezd vagy túlságosan magába fordul. Mindenütt a sikerre készítik fel őket, hiszen erről szól a média, az iskola. A nevelés egysíkúvá válik, azt azonban, hogy miként viseljék el a kudarcokat, mivel maga sem tudja, kevés felnőtt tanítja meg a gyerekeknek. Az erőszakos elkövetők családjában mindig nagymértékű agresszivitás mutatható ki, a deviáns gyerekeknek nincs kivel megbeszélniük gondjaikat, ezért a hasonló nehézségekkel küszködő társaikhoz fordulnak. Innen már
