Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-01-01 / 1. szám
AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 14 A varázslatos hang Volt egyszer egy békebeli világ. Postakocsik szelték át, kiváncsi utazók indultak felfedezőutakra, az útszéli fogadókban mosolyogva szolgálták ki őket, házi koszt illata szállt a levegőben, titokzatos történeteket meséltek a rémüldöző öregek, és éjszakánként valódi kísértetek tűntek föl a temetőkben. Meglehetett fejteni az álmok jelentését, szerelmespárok andalogtak az őszi avarban, miközben ökömyál úszott a levegőben, s messziről sejtelmes harangszót hozott a simogató szellő. Tényleg volt ilyen világ? Vagy egy látomásos író képzeletéből kelt életre? Egy íróéból, aki fogaton indult Budapestről a Balaton felé, mert hírét vette, hogy lefejtették az újbort, s közben gáláns kalandokba bonyolódott. Ez az író a kávéházból kidobálta a kötekedő katonatiszteket, aztán visszaült a velős csont mellé. Félig hunyt szemmel álmodott a békebeli Magyarországról, amelyet nem szabdaltak háborúk és pártharcok, s amikor estefelé hazaballagott, sötétség fogadta, mert adóssága miatt kikapcsolták a villanyt. Hogy volt képes ennyit dolgozni? - ez rejtély. Hány műve lappang különféle újságok elsárgult lapjain, a hajdanvolt táncrovatban? - nem tudhatjuk. Temetésén cigányzenekar húzta, utolsó napjáról Márai Sándor írta az egyik legszebb magyar regényt. Szinbád hazament, magával vitte különleges írósága titkát, s vele együtt merült a sírba varázslatos világa, s az a különleges, fátyolos hang is, amely legfeljebb Tóth Árpád verseiben hallható. Krúdy Gyulának hívták. Fráter Zoltán róla írt könyvének címlapján fiatal- és öregkori arcképe tekint ránk. Fiatalon tele kalandvággyal, a Nyírségből érkezett Budapestre - annyi írótársához hasonlóan - szerencsét próbálni valamelyik redakcióbán. És idősen, rengeteg keserű tapasztalat birtokában, betegségektől megtörtén, nyomorúságtól megpróbálva, de akkor is öntudatosan. Mert az egyik legnagyobb prózaírónk volt, aki magával hozta a századvégi próza új ízeit, s azokat gazdagította egész élete során. Mintha költő lett volna, saját, öntörvényű világot teremtett, a béke birodalmát, felkerekedő, útrakelő hősökkel, akik arra figyelmeztetnek, hogy az élet egy útazás, és sosem szabad eltévesztenünk a célt, jóllehet hollétét nem láthatjuk pontosan. Olvassuk ma Krúdyt? Talán. Holnap is olvasni fogjuk? Ki tudja. Észre sem vesszük, hogy közben egy világot veszítünk el, amelyet nyugalom, bölcsesség, szemlélődésre való készség és a szépségre való nyitottság kormányzott. Ma nem ilyen világot élünk. 2004. január Alvinczy Eduárd nyilván kiábrándultán szemlélődne utazásai során, s kedvetlenül kérdezné, hova lettek az életnek azon értékei, amelyeket ő imert. Hiába várna választ, a megkérdezettek továbbszáguldanának érvényesülésük útján. Márai Krúdyt idézve érzékelte a szokások változását, amely az erkölcsi válság tükörképe volt. Az ő Szinbádja idegenként kalandozott a városban, amely hajdan meghitt otthona volt. Ismerjük-e egyáltalán a “meghitt” szó jelentését...? Szoktunk még tűnődni az élet értelmén, mint az író hősei tették? Olvasom Fráter Zoltán pompás kis könyvét, s mintha egy búcsúszinfónia szomorkás csellóhangját hallanám. Pedig milyen fontos volna egyet-mást magunkkal hozni ebből a világból! (Új Ember) Rónai László Gábler Antal: LAPOZGATOK A MÚLTBAN 75 éves fejemmel Ahogy képek után keresgélek, Ma előkerült - a polcon alúl: Néhány levél, kopott fénykép, régi vers És a drága emlék... szülőfalum. Itt élt a család, évtizedek óta S vendégszerető öreg nagyapám: Gazda volt ő - Feith Mártonnak hívták, Háza mögött, egy hatalmas karám. Nem messze oda, a polgári iskola Nagytudású, önzetlen tanárok: A múltba tévedek, könnyes szemmel Szívem lüktet: Soroksáron járok... Nézem a várost... a Hősök terét És a napfényes úszó Kis-Dunát, Belépek halkan a templom ajtaján: S csendben mondom, a reggeli imát.--500 millió euro, vagyis körülbelül 135 milliárd forint hitelt vett fel a magyar állam. Azt egyelőre nem tudni, hogy a szakértők szerint az egyik legdrágább formájú, az úgynevezett rulírozó hitelt mire fordítja a kormány. A mostani hitelfelvétellel együtt az elmúlt másfél évben összesen 2300 milliárd forinttal emelkedett az államadósság, amelynek külső és belső összege most körülbelül 10.450 milliárd forint. Korábban nyilvánosságra került, hogy a kormány az államhitelek kamatköltségeinek csökkentésére 2 milliárd euros kötvénykibocsátást tervez. (Info Rádió)
