Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-05-01 / 5. szám
2004. május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 felelősségrevonását, elszámoltatását. Mindez számukra üzleti titok, a magyar népnek nincs joga az igazat megtudni. A kommunisták kártételét nemcsak a meggyilkolt, megkínzott emberek tömegével kell mérni, hanem a nyugati cinkosaikkal együtt a népvagyonból elorzott hatalmas összegeket is számításba kell venni. Azt már tudjuk, hogy a rendszerváltás első néhány éve alatt a nemzeti vagyon fele „eltűnt”. Hová tűnt?? Kik tüntették el??? Tabu ! A kommunisták kezén negyven év alatt eltűnt összeg mekkora? Ez is tabu ! A közgazdászok hallgatnak... Csak Magyarországon ez az ősz- szeg talán még az ezer milliárd dollárt is eléri az elmúlt 60 év alatt. A kommunista tehát nem a haladásért küzdő forradalmár, hanem a mások által megtermelt javak megszerzéséért ádáz harcot vívó haramia. Ezt azonban leplezni kell, így aztán a kommunista morál lényege nem más, mint hazugság, félrevezetés, megtévesztés, mellébeszélés. Pontosan az, ami a mai magyar közéletet is jellemzi... Különösen érdekesek a történészek tabui. Nem kutatják pl a téeszesítés, a paraszti magántulajdon szétverésének történetét. A Morvái féle expedíció által Barguzinban talált állítólagos Petőfi csontváz valódiságának eldöntését is minden eszközzel igyekeznek megakadályozni. Kéri Edit Görgey kutatásai egy hátborzongatóan sötét rejtélyt tárnak elénk. Itt is akadályozza a hatalom a tisztázást szolgáló erőfeszítéseket. Ezek helyett inkább Habsburg kutatóintézetet létesítenek - Magyarországon ! - ahol pl. nincs Rákóczi, vagy Kossuth kutatóintézet sem. Feltűnően szemérmes kezelésben részesül manapság a pénzvilág és annak szerepe. Senki nem emlékezteti az országot pl. arra, hogy a magyar bankvilág nem egy természetes fejlődési folyamat eredménye. Ezért a bankemberek nem egy hosszú szakmai fejlődés és természetes kiválógatódási folyamat eredményeként kerültek fantasztikus fizetések és vagyonok birtokába. Princz Gábor úgy emlékszik vissza a Magyar Nemzeti Bank egy időszakára, hogy akkor „ futószalagon gyártottuk a bankokat”. Azt persze nem tette hozzá, hogy akkor a kommunisták nemcsak bankokat gyártottak futószalagon, hanem pl. bankelnököket, vezérigazgatókat is! Ennek következményei a jelenig nyúlnak. Azóta is „ futószalagon „ tűnnek el a pénzek a bankárok, brókerek, pénzkezelők kezén (Lupis, Princz, Vellai, Kulcsár stb.). Nagyon tanulságos lenne tisztán látni a bankvilág és a vezető pénzemberek szerepét a magyar történelemben, Kun Bélától, Medgyessy Péterig. Kun Béla vezető pénzemberből lett vezető kommunista, Medgyessy pedig vezető kommunistából lett vezető pénzember, bankigazgató, majd „ szocialista” miniszterelnök. Bős-Nagymaros témája is tabu. Ma sem tudjuk, hogy az illetékesek mikor és meddig tartották fiókban az ügyet, szabotálva a magyar érdekek érvényesítését, pont akkor, amikor keményen kellett volna a magyar érdekekért dolgozni. Nem tudjuk, mibe került ez nekünk idáig. Nem tudjuk, kik, mikor, mit tárgyaltak a szlovákokkal és miben állapodtak meg. Csak az országot és természeti kincseinket ért kár, valamint a megaláztatás az, amit nem tudtak eltitkolni... A magyar belpolitika különlegesen érdekes tabuja húzódik meg amögött, hogy minden parlamenti párt örömét fejezte ki afelett, hogy a MIÉP nem jutott be a parlamentbe. Sokan rebesgetik, hogy a kormányon levők és az ellenzék valójában nagyon is közel van egymáshoz, hisz mindkettő volt már hatalmon és eléggé „ bepiszkolódott”. Mintha a pártok korrupciós ügyei mögött ugyanaz az alvilág állna... Több, titkosszolgálatokat felügyelő miniszter távozott sietve. Ezek közül a szocialista Katona Béla ki is mondta, hogy megtörtént a bűnöző alvilág és a politika közötti hídverés... Maradva a maffiánál, szembetűnő, hogy milyen gyorsan szűnt meg Magyarországon a közbiztonság. Valaha, nyugodtan lehetett sétálni éjjel is az utcán, sőt a rendőrségnek nemcsak ereje volt, hanem tekintélye. Aztán egyszercsak elkezdődött a rendőrség lejáratása. Tömegével gyártották a vicceket a hülye rendőrökről. Kabarékban gúnyolták a rendőröket. Élen járt ebben a munkában a volt ávós tiszt Komlós János, a Vidám Színpad igazgatója és hasonszőrű társai. Az eredmény nem maradt el. Az alvilág látványos sebességgel átvette az uralmat az éjszaka felett. A közbiztonság any- nyira lezüllött, hogy új üzleti formaként megjelentek a magánnyomozók, a magánrendőrségek, magánhadseregek (őrző-védő szolgáltatók). Az egyik „ őrző-védő” szolgáltató cég pl. magáé a belügyminiszteré volt, egy másik „őrző-védő” szolgáltató pedig az utcai harc pat- ronálásán és elterjesztésén fáradozott... Jelenleg már jelentős számú magánhadsereg működik, „őrző-védő” szolgáltatóként hazánkban tisztázatlan politikai és egyéb háttérrel. Ezeket a fegyveres testületeket nem felügyeli a belügyminisztérium, azzal az indokkal, hogy ezek a cégek vállalkozók, szolgáltatók, tehát mint piaci résztvevők gazdasági tevékenységet folytatnak. A kommunista világrend megbukott. Nem sikerült a világot a vörös zászlós pribékek diktatúrája alatt egyesíteni. Ezzel a kudarccal azonban a világuralmi törekvések nem tűntek el a földről, mert teljes sebességre kapcsoltak a kapitalista globalizáció erői. Ok