Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-03-01 / 3. szám
2003. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 15 országot, mely számára valóságos diadalmenet. Mindenki tudja, hogy ő a nemzet első költője. Gömör megye táblabírójának választja, Gödöllőn pedig Mednyánszky Bertába lesz szerelmes. Közben Vahot Imre a Pesti Divatlapnál segédszerkesztői állást ad neki. Nagykárolyban megismerkedik Szendrey Júliával. Szerelme minden akadályt legyőz és 1847. szeptember 8.-án feleségül veszi Júliát. Pestre költöznek, ahol az „Életképeket” szerkeszti. Ezután az események filmszerűen zajlanak. Március 15.-e az ifjúság élén találja és teljes erővel veti magát a politikába. Közben sajnos összeveszik Vörös- martyval és Jókaival. A szabadságharc kitörésekor azonnal önként bevonul, századosi rendfokozattal. Majd Bem hadsegéde lesz és huszonhét éves korában a segesvári csatában, menekülés közben két kozák megöli. Bajtársaival közös sírban van eltemetve valahol Fehéregyháza határában. Utolsó levelében családját egyetlen barátjára, Arany Jánosra bízza. Halálakor még forrt a géniusza. Cs. Szabó László egyik kiváló tanulmányában írja: „Petőfi Shellyhez, a bárófiúhoz hasonlít. Rokonok voltak abban a rendíthetetlen hitben is, hogy mihelyt feltámad a népek tengere, újfajta boldog ezredév köszönt be trón és oltár, bilincs és babona összezúzott romjain. Borzalmas akár leírni, akár kimondani, de az ember önkéntelenül felfohászkodik: ó a sors bár adott volna neki legalább harminckét esztendőt, mint József Attilának”. Több irodalomtörténészünk beszél Petőfi költői fejlődéséről. Nem tudok velük egyetérteni, mert ő mint teljesen kész költő lépett a nyilvánosság elé. Nála csak költői módszerekről, a dolgok meglátásának és tolmácsolásának formájáról lehet beszélni. Aki olyan remekművel mutatkozott be, mint a János vitéz, mely a Toldin kívül a magyar gondolkozás, becsület, szív, vágyak és vitézség legtökéletesebb képe, mert véleményem szerint a Toldival együtt a magyar mítoszt pótolja homéroszi üdeséggel, annak a fejlődéséről fölösleges minden vita. Ami Petőfi költészetében megvitatható anyag, az költészetének karaktere. Nevezetesen: népiessége, formabontása, családi és szerelmi költészetének biedermeier jellege, mely a kor uralkodó vonása, egyéni vallása, népe iránti szerelme, és a hit népe jövőjében. A formabontás nála népiességének következménye. A klasszicizmus és a romantika dikcióját félredobva az egyszerű, mindenki által érthető köznapi beszédet emeli művészi magaslatra. Ez a szellem, mely a felvilágosodás következménye, Dickenstől és Hugótól kezdve az angol „Tóiskola” két nagy költőjén: Wortsworthon és Coleridgen át Heinéig, hirdeti, hogy mindent a népért. Petőfi jól ismerte írásaikat és Arany Jánossal együtt elkezdték — a kritika legnagyobb megdöbbenésére — a konyhai nyelv felemelését a legtisztább művészetté. Petőfi az úgynevezett népdalaiban, amelyek stilárisan teljes mértékben az ő egyéni kreációi, éppen úgy, mint Heine dalai, kizárólag Petőfit A magyar dacos, de egy jó szóért a lelkét is odaadó természetét mutatja be a adják és éppen az bennük az utolérhetetlen. Ki ne ismerné. Befordultam a konyhába, Ereszkedik le a felhő, Te vagy, te vagy barna kislány, Reszket a bokor, A virágnak megtiltani nem lehet. íme csak egy versszak: faluvégi kocsmában mulató legényekről szóló versében: Bekopognak az ablakon: „Ne zúgjatok olyan nagyon, Azt üzeni az uraság, Mert lefeküdt, aludni vágy” Lenn a Dunában a nap képe, Reszket a folyó örömébe, Ringatja a napot, csendesen, Éppen, mint én téged, kedvesem. Aki leírta: „Reszket a folyó örömébe”, az csak igen nagy költő lehet. Vagy vegyük dalainak a gyöngyszemét, mely már szinte nem is földi: Fa leszek, ha fának vagy virága, Ha harmat vagy: én virág leszek. Harmat leszek, ha te napsugár vagy... Csakhogy lényink egyesüljenek. Ha, leányka, te vagy a mennyország: Akkor én csillaggá változom, Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy Egyesüljünk) én elkárhozom. Bordalai, melyekre Bé- ranger volt hatással, helyzetdalok, mint sok más tárgyú költeménye is. Ezekhez nem voltak személyes élményei, nem is érik el azt a művészi fokot, mint dalai, szerelmi lírája, hazafias, vagy leíró költészete. Hivatása és annak népét vezető fénye teljesen tudatos: Pusztában bujdosunk, mint hajdan Népével Mózes bujdosott, S követte, melyet Isten küldte Vezérül, a lángoszlopot. Újabb időkben Isten ilyen Lángoszlopnak rendelé A költőket, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé. Senki úgy hazáját nem ismerte mint ő, aki az egész országot többször bejárta: Arany kalásszal ékes rónaság, Melynek fölötte lenge délibáb. Enyelegve űz tündér játékokat...
