Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-12-01 / 12. szám
2003 Karácsony AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG ----------------------------?f&zr 11 ~a:: szülött és a kimerült utazó. A szabályos időközökben 20-30 méter magasra felszökő vízsugár látványa lenyűgöző. Az ember ül, nézi-nézi megbabonázva, nem képes tőle elszakadni... * Hévízre először életemben egy zalaegerszegi ismerősöm jóvoltából kerültem; 0 szerzett nekem kellemes és olcsó szállást a pénzügyőrök üdülőjében. Természetesen, nem volt szabad elárulnom, hogy "külföldi" vagyok. Igyekeztem a helyi légkörhöz igazodni - magamban elámulva, mennyire félnek az emberek még ma is nyilvános helyen és idegenek között a politikai témáktól! Hévíz azonban számomra nemcsak kellemes szabadtéri fürdőzést, nemcsak tavirózsákat jelentett, hanem rég tervezett "zarándoklatot" is! 1927-ben, két évvel születésem előtt, ezen a szép fürdőhelyen volt Édesanyámnak a nyári szezonban - fényképészüzlete. Ez volt élete egyik legboldogabb, leggondtalanabb időszaka. Az itt töltött hónapokat nosztalgikusan emlegette. Ragyogó, szép lány volt. Legyeskedtek körülötte az udvarlók, kérők, s valahányszor megjelent a sétányon, Radics cigányprímás, a "térzene" karmestere, rázendített kedvenc nótájára... A régi albumokban akad néhány hévízi fénykép. Annak idején még nem létezett bikini (Isten ments!). A nők fekete, klott, rövid szoknyára emlékeztető dresszben, a férfiak csíkos trikóban feszítettek. Egy-két fotón cigaretta van a hölgyek kezében. Akkor ez volt a "sikk". (Nézzük csak meg a második világháború előtt készült mozifilmeket!) * Utolsó "ködös" emlékem egy eléggé félresikerült vakáció a svájci Alpok szívében lévő Vals-üdü- lőhelyen. Dr. Szőts István unokabátyámmal 1995 szeptemberében valójában hegyet mászni indultunk, de az idő állandóan viharos, esős lévén, beszorultunk a meleg medencébe. Uszkálással, olvasással, beszélgetéssel töltöttük napjainkat, nem sejtve, hogy ez az utolsó hosszabb együttlétünk. Pista a következő év tavaszán meghalt. * ■ • * Ülök a Tamina-forrásának éltető vizében. Kint téli hideg van, amit azonban távol tart a vastag rétegben körülöttem hullámzó köd. Meg-megszakadó fátylán keresztül havas sziklacsúcsokat, fehértörzsű nyírfákat látok... KÉRJÜK, FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA Levél a Csallóközből Kedves Soás József úr, az újságküldényt megkaptam, nagy érdeklődéssel elolvastam és ismerőseimnek is kölcsönöztem, akik körében nagy .tetszést aratott. Annak ellenére, hogy óceán választja el önöket az anyaországtól, nagyon választékosán fogalmaznak és használják anyanyelvűnket, nem fertőzték meg Önöket az amerikanizmusok. A lap olvastán ez volt nemcsak nekem, hanem a környezetemnek is a véleménye. Szívesen venném, ha módja lenne havonta küldeni az újságból, akár tizet is, amit szétosztanék érdeklődő barátaim között. A küldött mellékletből tudom, hogy ön Dunaújvárosban élt, azt viszont nem tudom, ismeri-e szülőföldemet, a Csallóközt, amelynek „fővárosaként” emlegetik Dunaszerdahelyt,|ahol dolgozom. Egy kis Csallóközi falucskában, Yajkán születtem, azonban Pozsonyban lakom. Falumban jelenleg mintegy négyszázan laknak, kilencven, százalékban magyarok, de húsz éve ez az ^ránv' még száz százalék volt. A'szlovákok beszivárgását &£ indította el, hogy a 11 évvel ezelőtt megépült a Öfrhedt hősi vizierőmü és ezzel Vajka két másik magy®F kisközséghez hasonlóan két víz közé került: a mieS^séges csatorna elzáija a többi csallóközi magySr falútól, csak komppal lehet átjutni rokonokhoz, iskblábh; gyógyszertárba, orvoshoz. Másik oldalról pédfg a határfolyó Duna választja el Magyar- országtól; Egyszóval el van szigetelve, iskolája húsz éve megszűnt, jelenleg még működik az óvoda kilenc magyar óvódással, de kérdés, hogy meddig, mert most vezetik be a fejádagrendszert, ami e kis óvódák végét fogja jelenteni a v A magyar államhatár karnyújtásnyira van, egy ugrás a Duna és abban bízunk, hogy jövő májustól, ha Magyarország és Szlovákia is az Európai Unió tagja lesz,; ez az államhatár közelebb hoz bennünket az anyaországhoz. És sikerül megőrizni falunk dominánsan magyár jellegét. Mert, sajnos, szülőfalumat mind jobban veszélyezteti a szlovák főváros közelsége, amelyhez nem egész harminc kilométerre fekszik. A szlovákok gazdagabbjai felvásárolják azokat a házakat, ahonnan kihalnak az öregek' és hétvégi házként használják, majd leköltöznek. A fiatalok számára nincs munkalehetőség, ezért kénytelenek másutt munka után nézni. -Kulturális életről alig lehet beszélni, esti fellépéseket lehetetlen szervezni, mert a komp csak estig jár. Látva ezt az áldatlan helyzetet, több Vajkáról elszármazott földimmel idén májusban döntő lépésre szántuk el magunkat. Megalakítottuk a Vajk