Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-11-01 / 11. szám
2003 november AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 25 r ’’Állampolgárság” címmel jelent meg Stanik István főszerkesztő vezércikke az Erdélyi Riport-ban: “Szerintem a Kárpát-medencében minden kisebbségi magyar érti, mire gondolok. Arra, hogy a Trianonban elvesztett állampolgárságunk visszaszerzése a legféltettebb titkos vágyunk, álmaink közé tartozik. Mindannyiunknak, korra, nemre, társadalmi hovatartozásra, politikai szimpátiákra és ideológiai meggyőződésekre való tekintet nélkül. Alom egy reménytelen szerelemről. Ezért gondolunk rá irracionálisán. Azért nem mondhatunk le róla, mert valami ott belül, lelkünk vagy tudatalattink legmélyén nem engedi. A vágy önmagunk részévé válva, kiszakíthatatlanul él bennünk, nélküle már nem azok lennénk, akik vagyunk. De mivel azok vagyunk, agyonfrusztrált kisebbségi magyarok, természetesen kompenzálunk. Kompenzálunk, amikor az igazi helyett kettős vagy külhoni állampolgárságot, magyarigazolványt kérünk, amikor a határok feletti egységes nemzetről beszélünk. Persze, a pótcselekvésből is létrejöhet valami, de az sosem lesz az igazi. Mert az igazihoz nem pót-, hanem valódi cselekvésre lenne szükség, arra pedig a dolgok mai állása szerint nincs mód és lehetőség. A megjósolható jövőben sem. Nem hiszem, hogy sokan lennének azok az anyaországi magyarok, akik értik, mire gondolok. Nem értheti a magyar kormány sem, mert a kettős állampolgárság kapcsán túlságosan racionálisan kommunikál: a nemzetközi jog, az Európai Unió, a gazdasági és szociális helyzet diktálta feltételekről beszél. Tudatosítani szeretné, milyen a mozgástere külföldön, az európai uniós csatlakozás köszöbén, és milyen otthon a kiélezett belpolitikai csaták hadszínterén. De nem mondja el, vagy nem elég empátiával és nem elégszer mondja el, mit gondol a hárommillió határon túli magyar vágyálmáról. Egyformán mondja a szolnoki és a székelyudvarhelyi magyarnak. Az előbbi megérti, mert identitása lehetővé teszi a racionális érvek befogadását. Az utóbbi is érti, mert racionálisan tisztában van ugyan korlátozott lehetőségeivel, de újabb és újabb visszautasításként, kudarcként éli meg, ha azt hallja nem lehet. Nem értheti az anyaországi ellenzék sem, mert a témáról túlságosan irracionálisán kommunikál: a nemzeti érzésekről, érdekekről, történelmi sérelmekről beszél. Azt mondja, átérzi a határon túli magyarok érzéseit, felvállalja vágyaik teljesítését, hiszen azok teljesülésének úgymond egyetlen akadálya az éppen kormányzó politikai ellenfél és a nézeteit osztó kisebbségi szervezetek vezetőinek megalkuvása, cinizmusa. Nem beszél arról, miként fog megváltozni a nemzetközi jog, az Európai Unió és a szomszédos országok viszonyulása. Miként lehet a gyakorlatban is megoldani hárommillió új állampolgár befogadását. Egyformán mondja fídeszesnek, emdéefesnek, miépesnek, és határon túli magyarnak. Az előbbiek értik, hiszen ők tudják, bár sokan vannak, de nem elegen, tehát még többen kell legyenek, ahhoz, hogy kormányozhassanak, ezért minden üzenet jó, ha szavazatot hoz. Az utóbbiak is érzik a szívhez szóló szavak lélekmelegítő hatását, de nem egészen értik meg, hogy a kormányzásuk alatt miért nem sikerült tenni valami érdemlegeset ebben az ügyben, ezért arra gyanakodnak, hogy a határon túli magyarok nyomorúságából akarnak belpolitikai tőkét kovácsolni maguknak. Mert az érzéseiben frusztrált határon túli magyar hajlamos ugyan a dolgok irracionális megközelítésére, de nem racionalitását vesztett értelmi fogyatékos. Értik vagy sem, ez a vita lezajlik - és marad minden a régiben. A nyári uborka- szezonban minden magyar politikai tényező - határon innen és túl - kihasználja még a ritkán adódó alkalmat, hogy felhívja magára a közvélemény figyelmét, ezért egymással versengve nyilatkoznak majd arról, hogy miért igen és miért nem, hogy miként kellene és hogyan nem szabad. Azután kerül egy újabb téma, amire a média jobban harap, és ezért alkalmasabb arra, hogy a politikai hatalmi harcban az egyik vagy a másik fél vélt vagy valós előnyt szerezzen. A magyar állampolgárság pedig, legyen az kettős vagy külhoni, a határon túli magyarok számára az állampolgárság marad, egy beteljesíthetetlen, reménytelen szerelem. Féltve őrzött, önzetlen, tiszta érzés, amelyet most méltatlanul önző módon érintettek meg a politikai érdekek. Marad tehát a vágyálom, és egy csepnyi esély arra, hogy kisebbségi sorsunk jobbra fordulhat. Még néhány év, és mindannyian egy államközösséghez tartozhatunk, ahol minden nemzet kisebbségbe kerül, ahol ugyanannyit ér majd a magyar, a szlovák és a román útlevél. Akkor talán kevésbé leszünk frusztráltak és a pótcselekvések helyett igaziakat cselekedhetünk, igazi önépítésbe foghatunk. Egy kicsit több (ön)bizalommal máris elkezdhetnénk!” (HTMH)--A szilágysági Kárásztelken június 27-e és 29- e között tartották meg az első teljes partiumi Hálótalálkozót. Ezen a vártnál is többen vettek részt. Nemcsak Erdély képviseltette magát, hanem felvidékiek, kárpátaljaiak, délvidékiek és az anyaországiak is érkeztek erre a római katolikus találkozóra. Kárásztelek Szilágy megye egyetlen olyan helysége, ahol az egész falu római katolikus.
