Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-11-01 / 11. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2003 november már a 24. órában vagyunk. Visszatérve még egy gondolat erejéig a tó alacsony vízállására, létezik olyan elképzelés, hogy mesterségesen, a Rábából kellene pótolni a hiányzó vizet. Mások ódzkodnak a természetbe való ilyen mértékű beavatkozástól. Egy biztos, évek óta a Balaton, mely a legtöbb turistát csábítja hazánkba, egyre veszít vonzerejéből. Ha így folytatódik, egyik legnagyobb nemzeti kincsünk értéktelenedik el. Jó lenne megmenteni mindannyiunk hasznára. —Medgyessy Bukarestben járt. Ő azonnal indul a barátaihoz, csak füttyenteni kell neki. Az ember már csak legyintene az egészre, ha nem olyan fontos és megoldatlan problémák terhelnék a két ország kapcsolatát mint a kárpótlás, az egyházi javak visszaadása, az aradi Szabadság szobor visszahelyezése, vagy a státustörvény. Az aradi Szabadság szobor kompozíció, Európa egyik legszebb, díjnyertes, bronzba öntött emlékműve. Az Aradon kivégzett tizenhárom tábornok emlékére emelték, még a XIX. század végén. Trianon után kalandos sors várt rá. A Minorita rendház fogadta be, ott várt jobb sorsára. Ez a jobb sors pedig karnyújtásnyira volt, hiszen mind Iliescu, Románia elnöke, mind Adrian Nastase ígéretet tett az ügy pozitív megoldására. Mára már úgy tűnt, hogy az ügy valóban megoldódik, a Szabadság szobor visszakerül Arad egyik főterére. Már csak azért is, mert ott napok óta szorgos kezek dolgoztak, amikor szállingózni kezdtek a rossz hírek, hogy a munkálatokat leállították. Csacsi ember az, aki a román vezetők egyetlen szavának is hitelt ad. Medgyessynek nem ez volt az egyetlen megaláztatása odakint. Felhívták a figyelmét, hogy a kiosztásra kerülő magyarigazolványokról le kell venni a Szent Koronát, mert az olyan nacionalista. Az egyéb nemzeti jelképekkel bíró idézetek is zavarják a románok “köznyugalmát”. Talán még búcsúzásképpen jól fenéken is billentenék miniszterelnökünket, ha ez elfogadott lenne a diplomáciában. A Fidesz keserűen jegyezte meg: “Lassan hozzászokhatunk, hogy Románia minden hónapban virtuálisan megalázza Medgyessy Pétert. Az ő önbecsülése minden bizonnyal elbírja, a Fidesz azonban nem tekint el attól, hogy egyelőre Medgyessy Péter még Magyarország miniszterelnöke.” —Újabb katasztrófa fenyegeti a Tiszát. Ki ne emlékezne folyónk ciánszennyeződésére, ami tragédiához vezetett. Megjegyzem, hogy amint akkor megírtam, kártérítésben ne reménykedjen a magyar állam. A több milliárdos kárért azóta sem felel senki. Most hasonló katasztrófa nyomai mutatkoznak. A Vereckei-hágónál több mint 110 tonna nyersolaj ömlött a Latorca folyóba. Az ukrán hatóságok szerencsére mindent elkövettek, hogy a katasztrófa elkerülje a Tiszát, melybe a Latorca folyó ömlik. Ma úgy tűnik, erőfeszítésüket siker koronázza. Érdemes utána nézni, mi lehet az oka a balesetnek. Annak idején a csövek élettartamát 30 évben határozták meg. Már akkor vitatták ezt az időtartamot az anyag rossz minősége és a nem megfelelő hegesztés miatt. A csövek cseréjét már régen meg kellett volna kezdeni, csak hát az ukrán államnak nincs erre pénze. Ott ahol ez mégis megkezdődött, vontatottan halad a munka. A dolgozók az említett pénzhiány miatt hónapok óta nem kapták meg a fizetésüket. Az is gond, hogy gyakorta ismeretlen személyek megfúrják a csővezetéket, és a lopott olajból próbálnak pénzt csinálni, az elviselhetetlenségig való elszegényedés miatt. A cső megfúrása után, a keletkezett lyukat primitív módon tömik be, mely előbb utóbb azon a helyen eltörik. A problémát csak fokozza az, hogy a vezeték vízgyűjtők mellet van lefektetve, és ezek a vízgyűjtők biztosítják sok település ivóvizét. A Bodrog és a Tisza mente felbecsülhetetlen értékű természeti kincsünk, mely egyedülálló élővilágnak ad otthont. Ezt is veszélyeztetik a meg-megújuló csőtörések. Arról nem is beszélve, hogy idehaza egész sor település ivóvízbázisa kerülhet veszélybe.--Árpád-kori templom maradványainak feltárása zajlik a Békés megyei Kaszaper térségében. A településtől keletre az un. Zsibrik-dombon folynak az ásatások, ahol a templom mellett feltártak egy szintén korabeli falu maradványait is. Gábler Antal. TÁVOLI TEMETŐ Messze a temető - messze távol Tengeren túl, ismerős határtól, Hol virágok nyílnak, március elején Az omladozó sírok szögletén: Oda járnak a rokonok öntözni S a sírok mellett emlékezni, Hogy Apu, Anyu, mind elmentek S életükben annyit szenvedtek, Háború alatt és háború után Amikor félni kellett, reggel és délután. De én hová menjek? oly messze a temető: Elrohant azóta néhány emberöltő.
