Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-01-01 / 1. szám
26 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2003. január A MAGAMÉT MONDOM A megdicsőült fenék Néhány évvel ezelőtt megkérdezték az egyik nagy példányszámú bulvárlap főszerkesztőjét, mi a sikerük titka. Nagyon egyszerű - válaszolta a bulvárguru -, minél lejjebb engedjük a színvonalat, annál népszerűbbek vagyunk. A kereskedelmi televíziók alighanem ezt az elvet követik. Az éppen futó két valóságshow-val immár olyan mélyre szálltak, hogy itt már valóban koppan a pöce- gödör alja. Aki követi a ValóVilág és a Big Brother adásait, az egy idő után nem tudja, mit lát: ingyenes lator- és riherongyképzőt, elmeficam-bemutatót vagy ördögien kitervelt népbutítást. Bármi is: hogy sokan buknak rá, az biztos. Gyerekek beszélgetnek az iskolában arról, hogy melyik nőnemű játékos melyik hímneművel készül éppen párzani. Több mint félmillió ember szavaz arra, kit szeretnének még látni, kit akarnak kiejteni. Leírtam már egyszer, hogy mi a véleményem az egészről. Azt gondolom, beérett a termés: az erkölcssilányító ideológiák, az embert pusztán fogyasztó lénnyé lefokozó tőke és a gondolatkerülő média vezetése. Ott tartunk, hogy abból csinálnak sztárt, aki elmegy ketreclakónak. Tömegek tapossák egymást, hogy kisérletnyúl-szere- pet kaphassanak. És a “szerencsések”, akik végül kamera elé kerülnek, nyúl módjára működtetik is ösztöneiket ország-világ előtt. Itt a bugyi, a gatya és a ben- dő körül forog minden. Ebben a közegben véletlenül sem lehet felfedezni olyan gondolatot vagy cselekvést, amely túlmutat a mindennapiság, a testiség, a fizikai létezés határain. Sárba tiporják a nemes érzést, amit úgy hívunk: szerelem. A luxusketrecben nincs értéke a hűségnek, a családnak, a barátságnak. Átmeneti szövetségekről lehet csak szó, hiszen a játékosokat eleve arra kódolták, hogy kiszorítsák egymást. A kamerának egyformán jó, ha a “sztárok” a nyulak ösztönvilágába élik bele magukat, vagy ha azt adják elő, mikor ember embernek farkasa. A szexről és az acsarkodásról lehet ugyanis a legjobb vágóképeket csinálni. Melyik lánynak a legnagyobb a keble? - teszik fel a kérdést a show-hoz kapcsolódó röpke kvízműsorban. És égnek a telefonok. Az egész ország váija izgatottan a választ - hangsúlyozzák a műsorvezetők. Bizony, a műsorvezetők sem ütnek el a show színvonalától: gügyék, felszínesek és beszédhibásak. Lehet-e ennél mélyebre ereszkedni? Nem hiszem. Hacsak nem akkor, ha a tervezett következő körben netán leszbikusokat, melegeket, esetleg pedofileket is bevetnének. Körömrágva figyelhetné az “ország” az ő párkereső cserkészéseiket. Ne feledjük, a kereskedelmi csatornáktól semmi sem idegen, amivel növelhető a nézőszám. (Az egyik magyar szappanoperát például melegszerelemmel fűszerezték.) Lehet, hogy mégsem koppant még a pöcegödör alja? A kérdésről a falumbéli gyepmester jut eszembe, akit kérdőre vont a gazda, miért nem takarította ki mélyebben a pöcegödröt. - Testvérem - méltatlankodott a gyepmester -, a pöcének sosincs alja! Csak azt nem értem, hogyan keveredett ebbe az egészbe a honvédség. Egy láthatóan jobb sorsra érdemes alezredes égette magát a Big Brotherben, mi több, a hadsereg vezérkari főnökének elismerő oklevelét osztotta ki az angyalbőrbe bújtatott játékosoknak. Mármost, ha a honvédség legmagasabb beosztású katonája boldog-boldogtalannak díszplakettet ajándékoz, akkor az annyit is ér. De nem is ez a bökkenő, hanem az, hogy nagyon sokan katonai egyenruhában áldozták életüket nemes eszményekért: védték a hazát, a magyar családot, a magyar kultúrát. Tudták, mi a hűség. Ezeknek az eszményeknek semmi közük a valóság- show-k világához. A méltatlan szerepléssel bakot lőtt a honvédség. És ezt nem igazolhatja semmilyen PR- megfontolás. Amikor újságíró iskolába jártam, az egyik tanárom különös módon érzékeltette a képernyő tömegekre gyakorolt hatásmechanizmusát. Azt mondta: ha egy nagy gusztustalan feneket mutatnának főműsoridőben a tévében, egy idő után egész sokaság rajongana érte. Csak elég gyakran kellene mutatni az üllepet. Most, a valóságshow-k idején, a tétel megigazulá- sának, azaz a fenék megdicsőülésének lehetünk tanúi. Adonyi Sztancs János-Göd-Újtelepen a régészeti kutatómunka során bizonyítást nyert: annak a késő római kori erődnek a maradványait találták meg, amelyet a Krisztus utáni 373. év krónikája kapcsán Ammianus Marcellinus antik történetíró említ. Szakemberek szerint az erőd építésének bonyodalmai királygyilkossághoz, háborúhoz és I. Valentinianus római császár halálához vezettek. Marecellinus elbeszélése szerint az egykori Pannónia provincia katonai parancsnoka, Frigeridus dux hivatali ideje alatt I. Valentinianus római császár (Kr.u. 368-375) rendelte el a katonai erőd építését a kvádok földjén. Miután az építkezés ellen tiltakozó kvádok királyát, Gabiniust a rómaiak meggyilkolták, háború tört ki. Az ütközetben alulmaradt kvádok továbbra sem ismerték el az erődépítés jogosságát, ami - a történetíró szerint - annyira feldühítette a császárt, hogy gutaütést kapott és meghalt.
