Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-01-01 / 1. szám
2003. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 23 kellett adnia Budapesten a >pragmatikus változtatá- sokra<, de gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a Med- gyessy-kormány rövid úton kiüresítheti, alkalmazhatatlanná és légneművé teheti a kedvezménytörvényt, különösen ha a benne lévő támogatási formákhoz nem utal ki pénzt. Már pedig az elmúlt napok történései és tervezgetései ezt jelzik. Mindenféle hangzatos politikai deklarációk mögött felsejlik az MSZP-SZDSZ-es fukarság: a jövő évi magyar költségvetésben egyszerűen nincsenek benne azok az összegek, amelyeket a polgári kormány a határon túli magyar nemzetrészeknek biztosított s amelyeket a balliberális kabinet tovább folyósítani, sőt növelni ígért. Ráadásul ha majd mégiscsak adnak valamit, azt egy jól meghatározott gazdasági klientúrának ígérik adni, legalábbis nagyon meglepődnék, ha nem így lenne. Mi itt Erdélyben szinte névszerint megtudjuk jósolni, hogy mely itteni vállalkozókat, ügyeskedőket fogják aranyhálókkal ki- stafírozni és kiknek jut majd csupán pár kiló keszeg...”--Az Új Szónak adott interjújában Csáky Pál miniszterelnök-helyettes nem cáfolta, hogy arra az öt személyre, akit Pozsonyban a Szlovák Köztársaság ezüst plakettjével tüntetett ki, épülhet majd a Rév- Komáromban létesintendő magyar egyetem. A kitüntetettek: Jakab István oktató, aki a magyar nyelv tisztaságának megőrzéséért tett erőfeszítéseket, Kopócs Tibor festművész, a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának elnöke, Tóth Károly a Fórum Intézet igazgatója, Paulisz Boldizsár, az alsódoboki magyar szakközépiskola alapítója, valamint Szabó Zoltán (révkomáromi Selye János Kollégium).--A kárpátaljai magyarságot sokszor “megtréfálta” a sors: hol magyarok voltak, hol meg “csehek”, és ismét magyarok, majd “oroszok” vagy “szovjetek”. Most éppen “ukránok”. Közismert az anekdota, miszerint a kárpátaljai (leggyakoribb változat szerint a dobronyi) ember azt meséli: öt ország lakója volt, miközben egyszer sem lépte át még a falu határát sem. Persze előfodult, hogy önként, vagy éppen hatósági ráhatásra “önként, vígan és dalolva” változtatott hazát az itteni ember. Volt, aki a tengeren túl próbált új életet kezdeni, s volt, aki a szomszédos országokban - az egykori Nagymagyarország határain belül - kereste a boldogabb életet. Közben a háborúk is erősen tizedelték az itteni magyarság sorait. Nagydob- rony mindig is különös “szigete” volt (és maradt) e vidéknek. Annak ellenére, hogy a nyugati sajtóban az 1980-as évek közepén-végén drámai színezetű írások jelentek meg Nagydobrony elpusztításáról, ez a falu az egyik leginkább fejlődő és virágzó települése Kárpátaljának. A sors persze nem volt mindig kegyes az itteniekhez. Miközben a háború miatt erősen fogyatkozott a falu lakossága - a férfiakat a frontra vitték, s egyre-másra jöttek az elesettekről szóló hírek (a sztálini lágerekbe elhurcoltakról nem is beszélve) -, egyéb okok miatt is csökkent a falu népessége.--Habsburg Ottó nem tartja helyesnek, hogy Horvátországot, Bulgáriát és Romániát nrm vitték figyelembe a bővjtés mostani első körénél, és óv attól, hogy Csehország az érvényben lévő Benes-dekrétu- mokkal csatlakozzon Európához. A Die Furche című katolikus folyóiratban megjelent inteijújában úgy vélekedett: “Ha a csehek a Benes-dekrétumokkal jönnek az EU-ba, az Unió tönkre is mehet ettől”, mert Prága ragaszkodása a dekrétumokhoz “a jogtalanság megörökítése, amely hosszú távon megmérgezi a légkört... Mivel a hazug cáfolatok ellenére még mindig érvényben vannak azok a paragrafusok, amelyek összeegyeztethetetlenek az emberi jogok alapelveivel, ezek hitleri mintára megörökítik a németek és magyarok elleni fajüldöző elemeket” - mondta, s utalt arra, hogy még a legutóbbi időkben is születtek a dekrétumokra alapozott bírósági ítéletek. —”Sok-sok évnek kellett elmúlnia, míg az itteni magyarság megpróbálta ünnepelni e napot. Március 15-e állami ünnep, mármint Magyarországon. Megemlékezések sorozata zajlik ilyenkor, csodálatos volt tavaly is a TV-ből kísérni. Szerény kis falumban Szilágyiban, második éve tartottak megemlékezést. Felelevenítve a történteket, néhány szavalattal, énekkel ünnepeltünk, hiszen Kossuth bennünk él. Mi a gimnáziumban történelem tanárunk jóvoltából rendszeresen megemlékezünk az órákon Magyarország történelmi eseményeiről. Ezekre az alkalmakra beszámolót készítünk, és egész órán az adott eseményről beszélünk. Kossuth bennünk él, és élni is fog eszméivel, hires gondolataival együtt” — írja az újvidéki Képes Ifjúság Kossuth Lajos emlékszámában Hallai Henriette Szilágyiból. —Vajdahunyadon az RMDSZ városi szervezetének szervezésében, a római katolikus, református, babtista és pünkösdi magyar egyházak együttműködésével, valamint a helybeli vállalkozók, a Nyugati Jelen napilap és a magyarországi Vas megye támogatásának köszönhetően tanszereket tartalmazó ajándékcsomagokat osztottak szét a magyar diákoknak. Kofity Magda kisebbségi tanfelügyelő hangsúlyozta a magyar nyelvű oktatás fontosságát -- különösen szórványvidéken. Az utóbbi években jelentősen bővült Hunyad megyében a magyar nyelvű oktatás.
