Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-06-01 / 6. szám
2003. június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 A mosoly országa Minden jó, ha a vége jó... Hallottam a minap egy történetet, amelyből tanulságot is meríthetünk, amit haszonnal kamatoztathatunk ebben a mai világban. Hőse egy nyugdíjas pedagógus, volt bácskai tanító. Akkor került le egy délvidéki iskolába, amikor visz- szacsatolták a Délvidéket. De mondja el ő maga: Boldogan vállaltam egy bácskai faluban a tanítást, buzgott bennem a lelkesedés, vittem lelkemben a magyar szót, szívemben a hazaszeretetet. így jött el az első március 15-i ünnep. Zászlók, himnusz, szavalás, ahogy az szokás. Emiatt a falu maroknyi szerb lakossága ellenem fordult. Fenyegetett, s ezért 1944 őszén nem volt más választásom, mint szedni a batyumat és menekülni. Éppen idejében. Cudar világ következett, a véres megtorlás. Legényember voltam még abban az időben. Egy kis dunántúli faluban húztam meg magam. Féltem. A szerb partizánoknak hosszú volt a kezük. Könnyen utolérték a magyarokat, akkor is, ha azok a hazájukban éltek. A szerb titkosszolgálat partizánjai előtt nem volt határsorompó, jöttek-mentek, és vitték, akit kiszemeltek. Zászlólobogtatás? Börtön. Himnusz éneklés? Halál. Egy szombati napon korán lefeküdtem, de úgy éjfél felé gyanús mozgást észleltem a ház körül. Felültem az ágyban, füleltem. Lábak toporogtak a ház előtt. Ezek értem jönnek gondoltam. De nagyon drágán adom az életem. Volt egy vastag botom az ajtó mögé bekészítve. Kézbe fogtam, kilopakodtam vele a folyosóra, s a sötétben láttam, hogy egy alak mászik át a kapu tetején. Valamit súgott is az utána jövőnek. Nem vártam tovább, rátámadtam. Felordított. A ház felébredt. Aztán mindenre fény derült. Lakott a házban egy csinos leányzó is. Annak adtak volna szerenádot. Nem a partizánok jöttek értem. Az eset után bocsánatot kértem a megvert prímástól, majd reggelig mulatoztunk jókedvűen.- i. s. I. Q. teszt Kovács László magyar külügyminiszter az angol királynőnél vendégeskedik. Megkérdezi tőle, hogy mi a titka az ő sikerének. —Nagyon egyszerű a dolog, kedves Kovács úr, sok inteligens emberrel kell körülvennie magát az embernek.-Jó-jó, de hogy tud megbizonyosodni arról, hogy valaki inteligens? - kérdezi Kovács. —Engedje meg, hogy egy példával szolgáljak - feleli a királynő, majd felveszi a telefont, felhívja miniszterelnökét, Tony Blairt és felteszi neki a következő kérdést: —Kedves Tony! A maga apjának a fia, de nem a maga testvére. Ki az? —Nagyon egyszerű, felség. Az én vagyok. —Látja kedves Kovács úr, így tesztelem az inteli- genciáját azoknak, akik körbevesznek. Kovács hazarepül és felhívja Medgyessy miniszterelnököt: —Figyelj csak Péter! Apádnak fia, de nem a te testvéred. Ki az? Medgyessy hebeg-habog, egy kicsit o-o-o-zik is, de csak nem ugrik be neki semmi. Lacikám, fogalmam sincs mi a helyes válasz, de ígérem, holnap reggelre kitalálom. Egész nap töri a fejét Medgyessy, de nem jön rá a megoldásra. Végül felhívja Orbán Viktort, hátha ő tudja. —Figyelőidé Viktorkám! A segítségedet kérem. Apád fia, de neked nem testvéred. Ki az? —Oh, Péter! Hiszen ez egyszerű! Én vagyok. Medgyessy megörül a válasznak. Nyomba tárcsázza Kovácsot: —Lacikám! Megvan a válasz! Orbán Viktor az! Kovács a tenyerébe temeti barázdált homlokát: —Óh, te szerencsétlen! Hát még ezt sem tudod tisztességesen megoldani?! Nem az Orbán, hanem a Tony Blair az! * A repülőn sok-sok utas, a turista osztályon három férfi ül egymás mellett Stewardess: —Parancsolnak egy pohár italt uraim? Amerikai: —Egy whiskey-t lesz szíves... Orosz: —Vodkát kérnék... Tálib: —Nem fogyaszthatok alkoholt... Stewardess: —Ah, pesze a vallása miatt! Tálib: —Nem, hamarosan vezetnem kell... * —Mi a foglalkozása? - ordít rá az újoncra az őrmester. —Bakteriológus vagyok. —Ne cifrázza nekem, mondja nyugodtan azt, hogy vasutas!
