Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-01-01 / 1. szám
2003. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 17 stratégiája abból állt, hogy hallgassuk meg az elnököt, hogy mit mond, és aztán próbáljunk válaszolni kérdéseire. Ezek szerint nem hozott “ajándékot” Budapestről, amit egyesek az amerikai kormányzatban reméltek - mint például az előrehaladást a Gripen-repülőgép- vásárlás lemondása vagy felmondása körül folytatott tárgyalások kérdéskörében: vagy a vadászrepülőkbe szánt új amerikai elektronikus felszerelés megrendelését: vagy a magyar hadügyi költségvetés lényeges emelését. Ugyanakkor Medgyessy megígérte az elnök Irak-politikájának százszázalékos, lelkes támogatását az ENSZ-ben és más nemzetközi fórumokon, úgyszintén a terrorizmus elleni küzdelemben. A szakértők szerint hamarosan lesz szimbolikus magyar részvétel a szövetségesek afganisztáni erőfeszítéseiben és az esetleges iraki támadás előkészítésében is, továbbá a magyar légtér és repülőterek nyitva állnak mindkét esetben az amerikai légierő előtt. Úgy látszik, Medgyessy nem lepte meg Busht ígéretekkel vagy ötletekkel. A találkozás előkészítése elsősorban Nancy Goodman Brinker magyarországi nagykövet édeme. Megint bebizonyosodott, hogy egy régi jóbarát könnyen elérheti azt, ami a legfelkészültebb hivatásos doplomatá- nak is komoly nehézségeket okoz: Meggyőzni az amerikai elnököt a meszi idegenből, hogy fogadja egy nem döntően fontos országnak nem különösképpen lenyűgöző új kormányfőjét. Fenyvesi Károly ÚJ ÉVI KÍVÁNSÁG Új évnek kezdetén Legyen földön BÉKE! Szeretet a lelket Egészen betöltse! Legyen virág oly szép, Mint az égi szép lég Legyen jóság szívben Oly sok, mint fű réten Legyen áldás itt lenn Úgyanúgy, mint régen Illat-felhő szálljon Felfelé a légben! A szegény és gazdag Együtt énekeljen Legyen boldog élet A földi berekben! Ferenci Amália Az Olvasó írja: Az ICOM évi közgyűlése a Magyar Nemzeti Múzeumban A Magyar Nemzeti Múzeum 200. éves évfordulóján, az Intemacionális Múzeumok Tanácsának egyik főcsoportja 2000 szeptember végén Budapesten tartotta évi közgyűlését. A hivatalos zártkörű belső tárgyalásokon kívül az ülések nyitottak voltak, ahol különböző témakörökben voltak beszámolók. Az előadók többségükben azokról a problémákról beszéltek - mint Lettországban, Szlovéniában, Albániában vagy Horvátországban -, amelyek a régi várak, kastélyok, vagy a régi nagy udvarházak múzeumi célokra való felhasználásával keletkeztek. Nevezetesen az épület kellő hűtése és fűtése, valamint a különböző kiállított tárgyak körüli levegő páratartalmának szabályozása. Az előadások mindegyike a tapasztalatátadások szempontjából igen hasznos volt. Engem különösen meghatott, hogy abban teremben nemcsak angolul tudtam a témáról beszélni, de az előadásom előtt magyarul szólhattam az ifjú magyar muzeológusokhoz, ahol Kossuth Lajos is beszélt a Nép- képviseleti Országgyűlés Felsőháza ülésem. Elmondtam, hogy Magyarországon 1948-50 között, mint a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Tudományos Osztályának főelőadója, a nagy elődökhöz hasonlóan, én is lelkesedéssel szerveztem a falumúzeumokat. Akkor azt a kommunista hatalom átvétele után 1950-ben úgy tekintették, hogy én a falumúzeumok ürügye alatt a bárók és grófok vagyonát akartam átmenteni. Várván, hogy azok egykor majad hazajönnek. Ilyen és más vádakkal kezdtem hatévi rabságomat az Andrássy út 60-ban. Most, hogy az AVH kínzókamrája a “Terror Háza” néven múzeum lett, meglátogattam a volt zárkámat. Bíztattam a fiatalokat, hogy éljenek építő kritikával, és amit mi nem tudtunk akkor a muzeológia vonalán elérni, azt ők érjék el szorgalmas munkával és újdonságok bevezetésével. Most senki nem fogja őket vádolni azzal, amivel engem vádoltak akkor, amikor a magyar nép a vasfüggöny árnyékában élt. Dr. Lengyel Alfonz, R.P.A. Még mindig érvényes: ..a magára maradi Európában, csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol, el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol — még közvetve sem — igazoljuk a gyilkosokat." i
