Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-04-01 / 4. szám
18 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2002. április SAÁRY ÉVA: MI KÖZÖM HOZZÁJUK? Én is csak akkor kezdtem cl gondolkozni, midőn a cipészüzlet hullámos fémredőnyén megjelent a feketekeretes cédula: "Chiuso per lutto" (haláleset miatt zárva). Egyszerre elfogott a lelki ismeretfurdalás, amitől azóta sem bírok szabadulni, hiszen évek hosszú sora óta ismertem a szöghajú, pirospozsgásképű fiatalasszonyt -aki most kint alussza örök álmát a castagnolai temetőben-, anélkül, hogy valóban ismertem volna. Eleinte egy lebontásra ítélt, régi ház nedves és hideg pincehelyiségében volt a műhely, aztán egy ugyancsak ódon épület földszintjén. Valahányszor bementem cipőt javíttatni, a reumájáról panaszkodott.- Jöjjön ki néha a strandra! - biztattam. - A napfény, a forró homok bizonyára jót tenne!- Nem tudom itthagyni az üzletet. így is kevés a kereset. Az ebédidő pedig túl rövid. Le sem érdemes vetkőzni. Unatkozott is gyakran. Mohón elegyedett szóba minden betévedő vevővel. Velem is, de mindig "sok volt a dolgom", siettem, s néhány mondat után kurtán-fúrcsán elvágtam a társalgást. A leeresztett redőny látványa megbánással tölt el: miért nem maradtam ott, legalább időnként, hosszasabban? Miért nem érdeklődtem családi problémái iránt? Vajon, mi volt a lei-kében, mi foglalkoztatta? Mit szeretett? Most már sohasem fogom megtudni. Sokkal fiatalabb volt nálam, s látszatra a megtestesült egészség. Karácsony másnapján kezdett el fejfájásról panaszkodni. Aztán összeesett, bevitték a kórházba. Az orvos kinyitotta, majd ismét összevarrta a sebet: “Nincs mit tenni. Az egész szervezetben elburjánzottak már a rákos daganatok." Márciusban temették. * Időnként talán szükséges egy ilyen hirtelen halál figyelmeztetőül, hogy megálljunk a rohanásban, hogy az élet esendő voltára és - mulasztásainkra eszméljünk. Caffiné esete óta más szemmel nézem az "idegen" embereket. Több mint negyven esztendeje lakom itt, Lugánó "Cassarate" nevű kerületében. Látásból mindenkit ismerek. Látásból mindenki ismer. Soknak köszönök is az utcán, s ha véletlenül egy más kantonban találkozunk, megörülünk egymásnak. Nem árt egy kis számvetés! A szomszédos Cooperatíva vezetője művészettörténetet tanult az egyetemen. Ki tudja, miért és hogyan került egy fűszerüzlet élére? Heidy Rusch, a fordrásznöm, késmárki szlovák. Az apja meghalt az orosz fronton, az anyja nemrég Németországban. Valamikor volt félje, de közös gy ermekük halála után elhagyta. Most egyedül él. Angórainacskája is leesett múltkoriban az ötödik emeleti erkélyről, és nyakát törte... Háziorvosunk, Beretta-Piccoli Francesco, fiatal volt még, midőn idekerültünk (csecsemőkorukban kezdtem hozzá vinni a lányaimat). Most fáradt, remegőkezü öregember, aki borostás állal ül nyáron a rendelőben.- Nincs már lelkieröm az utazgatáshoz. - panaszolja. - Szeretném idehaza tölteni a szabadságomat, kertészkedni, olvasgatni, de nem lehet, mert ha látják, hogy itthon vagyok, állandóan zavarnak. Mi lett Hürlimann fényképész elvált feleségével és két növendék lányával?? Évek óta nem láttam egyiket sem. Hová lettek? Fájlalja-e a hiányukat?? Pissoglio nevű olasztanámőm férjét már vagy ötödször operálták gégerákkal. Tíz év óta nem tud beszélni s ezért szégyenkezve, messze elkerüli az embereket. Mindenki kínos zavart érez vele szemben, hiszen mit lehet ilyen esetben mondani? Létezik egyáltalán hatásos vigasztaló szó? Bernardinelli Luigi százszázalékig olasz, de Orosházán született, és oda vágyik vissza. Szeretne hazamenni "legalább meghalni", de nem lehet, mert fogva tartják a kötelezettségei. Pedig, nincs itt senkije! És mi van "signorina Meier"-el, aki lelkiismeretesen táplálta a környék összes kóbor macskáit? Vénkisasszony volt, kissé kacskalábú, de okos és nagyon művelt. Ittar- tózkodásom elején minden ügyes-bajos dolgommal hozzá fordultam. Most kéthónaponként, tüdővizenyővel viszik kórházba. * Véletlen-e vajon, ahogy an egy' faluban, egy városrészben, egy munkahelyen összekerülnek az emberek? Vagy valamilyen megfoghatatlan, "misztikus" kapcsolat van közöttük?? Minden társadalmi közösség háló. A csomóknak, a szálaknak egymást kell tartaniuk, s ha valahol szakadás keletkezik, az egész bomlásnak indul. Lelki szemeim előtt most már örökre ott fog lebegni a leeresztett redőny, a "chiuso per lutto"-fölírással. Hiába nyitották ki újra (mintha mi sem történt volna) a boltot Hiába indult meg ismét, vidám nyári pezsgéssel, az élet. Mi közöm, mi közünk a körülöttünk élő emberekhez? Takarítóasszonyommal, az Olaszországból átjáró Irénével is figyelmesebben, hosszasabban fogok ezentúl beszélgetni...-Fegyveres rablótámadás érte a washingtoni nagykövetség sajtóattaséját. A nagykövetségi rendezvényről haza térő Túri Gábor tanácsost a lakása melletti utcában két fiatal férfi fegyverrel életveszélyesen megfenyegette, pénze és pénztárcája átadására kényszerítette, majd elmenekült a helyszínről. A diplomatának nem esett bántódása. A nagy erőkkel kivonuló rendőrségnek nem sikerült kézrekerítenie a tetteseket. Erdély magyar föld, ne hagyjuk elveszni!
