Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-04-01 / 4. szám
2002. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 Trianontól a szovjet megszállásig. A bosszún és megtorláson alapuló Trianoni békediktátummal cseh uralom alá került 1 millió magyar: 800,000 a szlovákiai részen és 200,000 Kárpátalján. Bár Csehszlovákiát általában demokratikus államnak tekintették, a magyarok közül sokat a legkülönbözőbb okokból megfosztották állampolgárságuktól és kitoloncolták őseik földjéről. A földreform során is a szétosztott 260,000 holdból magyarok és ruszinok mindössze 19,000 holdat kaptak. Csehszlovákia 1921- ben 300, a kommunista vallásüldözés elől menekülő görög-keleti pópát fogadott be a Szovjetunióból. Ezek a görög katolikus ruszinok közé telepedve aggresszív hittérítő munkába kezdtek, melynek eredményeképp míg 1910-ben csupán 577 ortodox élt Kárpátalján, számuk 1930-ban 112,000 volt. Ez vallásilag megosztotta a ruszinokat: valamivel több, mint egy negyede tért át addigra az oroszok hitére. De papjaikon kívül orosz menekültek is érkeztek erre a vidékre 1920 után. Csehszlovákia első szétesését megelőző végnapjaiban végül is hozzájárult az autonóm ruszin kormány megalakulásáshoz (1938.X.9.) Ungvár székhellyel. Ennek élére Bródy András került Ő X.25.-én, a közös minisztertanácsi ülésen Prágában felvetette Kárpátalja hovatartozásának ügyét és népszavazást javasolt Emiatt őt állásától megfosztották, bebörtönözték és a szélsőségesen nacionalista Volosin Augusztint nevezték ki az autonóm kormány élére. A Németország és Olaszország által meghozott I. Bécsi Döntés (1938. XI. 2.) - melyet a nyugati hatalmak is elismertek - Kárpátalja magyar lakta déli sávját hazánknak ítélte, Ungvár, Munkács és Beregszász városokkal. A Volosin kormány ekkor székhelyét Ungvárról Husztra tette át. Uralma megszilárdítására létrehozta a hírhedt Szics-gárdát, betiltotta a magyar lapokat és szervezeteket és koncentrációs táborokat állított fel a Kárpátokban November 22.-én a csehszlovák parlament elfogadta az autonóm Kár- pát-Ukrajna alkotmányát. Mikor 1939 márciusában Csehszlovákia először esett darabjaira szét és Szlovákia - Németország védnökségét kérve - kikiáltotta függetlenségét, Kárpátalján a rend teljesen felbomlott. 1939. III. 14.-én Huszton összetűzésre került sor a Szics-gárdistak és a cseh csendőrség között, amibe aztán a cseh katonaság is beavatkozott. Aznap este Volosin rádióbeszédben jelentette be Kárpát-Ukrajna függetlenségét, de ennek a Felső-Tisza vidékre kiterjedő mini-államnak függetlensége csak másfél napig tartott, mert a kaotikus közállapotokra való tekintettel a magyar kormány elérkezettnek látta az időt, hogy egész Kárpátalját egyesítse az anyaországgal. A Honvédség ezt 4 nap alatt (1939 III. 14 es 18 között) végre is hajtotta. így lett Kárpátalja ismét Magyar- ország része. 664,000 lakosából kb. 400,000 volt ruszin, 200,000 magyar és magyar-zsidó, a többi pedig szlovák, német, és román kisebbség. (Egy 1921-es adat szerint, a 93,023 lelket kitevő zsidóságból 70% vallotta magát magyarnak, anyanyelve szerint.) Teleki Pál kormánya széleskörű autonómiát biztosított a ruszinoknak. Külön kormánybiztos állt e terület közigazgatásának élén. Saját anyanyelvükön tanulhattak elemi és középiskolákban. Volt ruszin nyelvű sajtó, tanítóképző és görög katolikus szeminárium valamint rádióadás Kassáról. A szovjet megszállástól napjainkig. Hazánk szovjet megszállása a Székelyföld és Eszak-Erdély elvesztésével kezdődött, 1944 szeptemberében. Kárpátaljára október első napjaiban törtek be a Kárpátok szorosain át, az Iván Petrov tábornok alá rendelt szovjet katonai erők. Október 27.-én a legnagyobb város, Ungvár is elesett. Bár a londoni emigráns csehszlovák kormány 20 tagú delegációt küldött Husztra, hogy a csehszlovák közigazgatást e területen újra létrehozza, a valódi politikai hatalmat azonban már ekkor a Szovjetunió (Sz.U.) gyakorolta a megszálló Vörös-hadsereg szuronyaira támaszkodva. Már a megszállás első napjaiban nyilvánvalóvá vált a Sz.U. leplezetlen terjeszkedési szándéka és hogy ezt a területet is be akarja kebelezni. A területi Kommunista Párt 1944. XI. 19.-én, Munkácson megtartott alakuló gyűlésének határozata alapján összehívott 600 tagú Nemzeti Tanács XI. 25-26-án „egyhangúan” kimondta Kárpátalja kiválását a Csehszlovák állam kötelékéből és Szovjet Ukrajnához való csatlakozását. (Hogy szovjet szuronyok árnyékában, ilyen kikényszerített és előre elrendezett „egyhangú” határozatok mennyire nem feleltek meg a megszállott lakosság többsége akaratának, azt jól ismerjük hazánk megszállásának történetéből is.) A csehek mindezt tiltakozás nélkül tudomásul vették A Benes-kormány végül is 1945. VI. 29.-én írta alá e terület átengedéséről szóló okmányokat. így lett Kárpátalja hivatalosan is az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság része és ezzel a Sz.U. által bekebelezve. (Bár a II Világháború után az európai határokat mindenüt visszaállították az I Világháborút követő párizsi békediktátum határozatainak megfelelöleg, ez alól csak Sz.U. volt nyugati határa menti területek voltak kivételek. Itt a nyugati hatalmak mindenütt szó nélkül belenyugodtak a szovjet nyugati irányú terjeszkedésébe és így osztozott
