Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-03-01 / 3. szám
AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 24 HATÁRON INNEN - HATÁRON TÚL Szemelvények a Határon Túli Magyarok Hivatala közleményeiből.-Első ízben tartották meg a magyar népi gyermekjátékok "Gyöngykoszorú" találkozóját decemberben, Marosvásárhelyen. A szervezők nevében Szabó Éva tanárnő többek között ezt mondta: "Gyermekkorunk legszebb emlékei, hajdani gyermekjátékaink köszönnek vissza ma erről a színpadról. Visszaköszönnek, mint újra megtalált gyöngyszemei egy hajdan oly gazdag és csodálatos kincsnek, a hagyományos magyar népi gyermekjátékok világának. A Kultúrpalota színpadán a jeddi, beresztelki, marosvásárhelyi, mezőpaniti gyermekek "játszottak". Utóbbiak játékkincse nagyon gazdag, teljesítményük színvonalas, látszik, hogy amit most "műsorként” mutattak fel, azt odahaza játszák is a szünetekben. A szülőkből, nagyszülőkből, más iskolák szereplőiből álló közönség hálásan tapsolt. A vajdaszentiványiak a felnőttek táncos fonójelenetét "utánozták le" - rajtuk az látszik, hogy szüleikkel együtt élik szokásaikat, a tánc olyan természetes számukra mint a víz és a levegő. A Napsugár kisegyüttesének, a Tökmagnak pedig olyan serege támadt, hogy alig fértek a színpadon. Minden "tökmag" verbunkozott, a lányok még szilajabbul, mint a legénykék. Fellépett a "Hajnal akar lenni" népdal- verseny idei első díjasa, "Gyöngyharmat" dalcsoportja karácsonyi énekeket adott elő. Másnap magyar néptáncegyüttesek Karácsonyi Gyöngykoszoruján tíz csoport vagy együttes lépett fel. A marosludasi Hajdina csoport a Barókával "összekapcsolva" mutatkozott be, miután előzőleg Ludason és Magyarózdon szerepeltek nagy sikerrel. Marosmagyaró az ifjúsági csoportot küldte el, Mezőpanit három nemzedéket képviselő 28 párral lépett színpadra. Felléptek többek között a vajdaszentiványiak, a nyárádszeredai Bekecs táncegyüttes, a mezőbándi Komlód, a szentgericeiek pedig harminc táncost vittek színpadra.-Ünnepi szentmise keretében dr. Jakubi- nyi György érsek szentelte fel Csíkszeredában a Segítő Mária Katolikus Gimnázium kollégiumának épületét. Az építkezést külföldi adományokból, helyi támogatókból, illetve az érsekség pénzalapjáiból fedezték. Az elkezdett épületet, majd a mellette lévő üres telket 1992-ben vásárolták meg; 1997 óta az épület egyik részében már működik a kollégium, amely jelenleg 81 diáknak ad otthont. A beruházás értéke 3 millió német márka.-Szamoskrassón megnyitották a Sza- mosháti Tájházat. Az elkészült falumúzeumban a 2002. március környékbeli falvak lakói által felajánlott régi használati tárgyak kerültek. A tájházban egy Bem-szobának elnevezett helyiség a tábornok életpályáját eleveníti fel, két szobában a régi használati tárgyakat és a kender feldolgozásához használt eszközöket gyűjtenek össze, egy helyiségben pedig századeleji, tipikus szamoskrassói szobát rendeztek be. ~"A kárpátaljai magyarok jelentős hányada nem azért váltja ki a magyar igazolványt, hogy az anyaországban kedvezményesen utazhasson évente négyszer vagy ott munkát vállaljon, esetleg pénzkapjon azért, hogy gyermekeit magyar iskolába járatja" - írta a Kárpáti Iga Szó. Az ungvári megyei lap rovatvezetője, Kökényesi Zsuzsa jegyzőiében úgy véli, Kárpátalján a magyarok azért igénylik a magyar igazolványt, hogy egy olyan okmánynak legyenek birtokában, amit a Szent Korona ékesít. Mint megállapítja, az ukrajnai megyében az új esztendőben állandó beszédtéme a kedvezménytörvény és a magyarigazolvány, amit egyesek a kilátásba helyezett juttatások szemszögéből értékelnek. Sőt olyanok is akadnak, akik azt szeretnék, ha a kisujjukat sem kellene mozdítaniuk, mégis ölükbe pottyannának a magyar államtól kapott javak. A cikkíró ennek kapcsán kiemeli, hogy Kárpátalja már eddig is, kedvezmény törvény nélkül is, jelentős juttatásokat kapott a magyar kormánytól különböző támogatások, segélyek, pályázatok formájában az általános felemelkedést szolgálva. "A Kárpátaljai Tanárképző Főiskola, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, a magyar szervezetek, földművesek kaptak támogatásokat, könyvszállítmányok érkeztek" - teszi hozzá. A jegyzetíró szerint a magyarigazolványok kiadása akár győzelemként is elkönyvelhető, hiszen volt idő, amikor a kárpátaljai magyarok kisebbségi létezését elhallgatták, amikor Magyarországra látogatva rácsodálkoztak a határon túliak szép magyar beszédére, s sokan azt sem tudták, hol keressék Kárpátalját a térképen. "A méltatlankodóknak már csak erre gondolva is érdemes lenne felülemelkedni merkantil beállítottságukon, észre kellene venniük a magyarigazolványba rejlő eszmei értéket, az erkölcsi támogatást, az általa hordozott érzelmi töltetet is. Amely létezőén, megfoghatóan és tapinthatóan bizonyítja az együvé tartozást, hogy elválaszthatatlanul a magyar nemzet részei vagyunk, s amely szilárdítja az identitástudatot, erőt ad a mindennapok küzdelmeihez" - mutat rá a szerző. Befejezésül Kökényesi annak a meggyőződésének ad hangot, hogy a magyarigazolvány átvételekor sokakat kerít majd hatalmába az elérzékenyülés, csal könnyeket a szemekbe a megindultság, akárcsak a Himnusz vagy a Szózat hangjainak hallatán, s csak elcsukló hangon tudják majd kimondani a köszönöm szót. —A jugoszláv és a szerbiai hatóságok továbbra sem gördítenek semmilyen akadályt a kedvezménytörvény végrahajtása elé. Dudás Károly, a Vaj
