Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-02-01 / 2. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2022. február időben számos polgári politikus volt kénytelen rálépni: menekülnie kellett. Nehéz döntés után végülis 1948. november 4.-én sikerült illegálisan elhagynia az országot. Már Amerikában hallotta, hogy néhány hét múlva, december végén Rákosiék letartóztatták Mindszenty József hercegprímást... Beszélgetés közben Varga László itt megemlíti, hogy az "Utolsó ítélet előtt" bemutatójára nem véletlenül került sor decemberben: így akart emlékeztetni a szomorú évfordulóra... Ezeket az időket idéztük fel mostam beszélgetésünk során és Varga László emlékeztetett arra, hogy az 1945- ben a kereszténydemokrata eszmék képviseletére alakult Demokrata Néppárt az 1947-es választáson — a szavazatai jórészét csalással megszerzett Kommunista Párt után -- a legtöbb szavazatot kapta s ezért nagy szálka volt Rákosiék szemében, akik már akkor elhatározták likvidálását. 1949 februárjában a párt elnökének, Barankovics Istvánnak is menekülnie kellett: a párt parlamenti képviselőinek egy része börtönbe került, más részük Nyugatra távozott. (Az Amerikában megalakult Nemzeti Bizottmányban Varga László és Barankovics István képviselték a Demokrata Néppártot. Utóbbi később New Yorkban elhunyt, hamvait néhány hete hozták haza és temették újra hazai földben.) — Amikor New Yorkba érkeztem, egyetlen szót sem tudtam angolul -- folytatja emlékei felidézését Varga László —, de mivel meg kellett élnem, megtanultam a nyelvet és letettem az ügyvédi vizsgát. 1989-es hazatelepülésemig 41 évet töltöttem az Egyesült Államokban és gyakorló ügyvédként kerestem a kenyeremet. Jelmondatom mindvévig az volt: dolgozz, mint egy amerikai és élj, mint egy magyar... Végül azt kérdezzük Varga Lászlótól, hogy mi a véleménye a mostani parlament működéséről? — Különbséget kell tenni egy "normális" demokratikus parlament és a mi parlamentünk között. Más a parlament képe, ha a benne helyet foglaló pártok demokratikus fejlődés eredményeképp jönnek létre és a demokratikus esélyegyenlőség harcai révén kerülnek hatalomra és más, ha egy jelentős szavazótáborral rendelkező politikai tömörülés a régebbi megszállót kiszolgáló állampárt utódaként van jelen. A Magyar Szocialista Párt nem új pártként jelentkezett a rendszerváltás során, mint az MDF, az SZDSZ vagy a Fidesz, hanem az állampárt utódaként és vezetői magukkal hozták régi szavazó- bázisuk egy részét is. És ez megzavarja a demokratikus légkört. A vitastílusról pedig az a véleményem, hogy a hangnem olykor méltatlan a magyar parlamenthez. Némelyek például úgy beszélnek a Szent Koronáról, mint egy vásári árúcikkről. A bírálat persze szükséges, mert anélkül nincs demokrácia, de a stílus nem mindegy. Nem szabadna használni például a "hazug" szót. Helyette a magyar nyelv számos azonos értelmű kifejezést ismer, hogy csak egyet említsek: nem felel meg a tényeknek. Megköszönjük a beszélgetést és mégegyszer gratulálva az új színmű sikeréhez, búcsút veszünk a szerzőtől, akinek még az éjszaka vissza kell érnie Budapestre. Mert holnap ülésezik a T.Ház... SAÁRY ÉVA: MACKÓ Keresztanyám (aki egyben nagynéném is volt: édesanyám Mimi névre hallgató nővére) sohasem emlegette, pedig gyermektelen lévén, Mackó volt egyetlen vigasza és öröme. Okos, müveit aszszony létére belátta, hogy "nem illendő" nyíltan siratnia a rettenetes világégés közepén, melynek több millió emberélet esett áldozatul. Akkor, Budapest ostroma alatt és utána, a sok, egymás sarkát tapodó esemény bennem is elhalványította emlékét (a fiatalság könnyebben túlteszi magát a fájdalmakon, mint az idősebbek; ez a szerencséje!), s csak most, kezemben a foszladozó fényképpel -ahol Mackó pufókarcú karakterbaba és sárga plüssmedve társaságában üldögél-, szorítja össze szívem és torkom valami hirtelen jött-későn érkezett bánat: milyen gyorsan elfelejtettük, milyen hamar napirendre tértünk pusztulása felett, bár az is igaz, hogy léteznek súlyos lelki sérülések, melyek évtizedekig is el- lappanganak a tudattalanban, mielőtt valami véletlen folytán felszínre bukkannának... * Mackó aranyos, borzos, szürke pulikutya volt: puha, formátlan gombolyag, midőn alig párhetesen hozzánk került, a Böszörményi út 6. számú ház földszinti lakásába. Barátságos, vidám lénye csupa fénnyé és derűvé varázsolta az ódon bútorokkal telizsúfolt, homályos szobákat. Persze, kezdetben szétrágott néhány cipőt, lerántott egy- pár térítőt (vele nem egyszer féltett porcelántárgyakat is), és párnájára hurcolta hálótársul a babáimat, de senki sem tudott huzamosabban neheztelni rá. Mikor ragyogó szemmel, sűrű farkcsóválások közepette nyakunkba ugrott, minden "bűnét" elfelejtettük.- Pulinak nem szabad kifésülni a szőrét!- méltatlankodtak a kutyaszakértök, de Keresztanyám ezzel az "esztétikai meggondolással" nem értett egyet, rendületlenül fürdette és kefélte, sőt -hogy ne gyulladjon be a szeme!-, feje búbján ügyesen egybefogta, s maslival össze is kötötte a "haját", amit Mackó zokszó nélkül túrt. A víztől azonban atavisztikusan irtózott. Elég volt kiejteni előtte a "fürödni" szót, hogy villámgyorsan bevegye magát a dupla ágy aljának leghozzáférhetetlenebb zugába, ahonnan seprúnyéllel sikerült csak előpiszkálni. Ma is előttem van a nedvesen felére soványodott, csapzott kis kutya, amint kétségbeesetten próbálja elérni a kád peremét, dühösen nyalogatva szájáról a szappanhabot. Néha az is előfordult, hogy egy óvatlan pillanatban kiugrott, s alaposan megrázva magát, permetet zúdított egész környezetére... * Aztán jött a háború, Budapest ostroma. Karácsonyi misére igyekeztünk a krisztinavárosi templomba, midőn a Pálya-utcában megállított és gyors visszafordulásra kényszerített bennünket az első aknabecsapódás. Akkor fogtuk föl -teljes tragikusságában-. hogy
