Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2002-12-01 / 12. szám

2002. Karácsony AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 _______ílí----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------—------------------------------------------------­A mosoly országa Magyarán szólva Többször dühöngtem már amiatt, milyen vészesen amerikanizálódik a magyar nyelv. Ha élne szegény Arany János, szívrohamot kapna sok angolmán nya- vajgás hallatán. Affektál, hörög és gurgulázik az or­szág, idegen szavak ármádiája lepte el a nyelvet, ki taszítva a sorból a mieinket, mintha csak ez lenne a világ rendje. Magyar ember ma Magyarországon sha- pokba jár bizniszeim, pubokba drinkelni, ha meg vinni akaija valamire, hát összelobbiz egy privát teamet. Kiráz a hideg ettől a borzalmas folyamattól, amely reklámok, cégfeliratok, plakátszövegek és egyéb for­májába, a maga ábrázatára akar formálni, eltaposni igyekszik mindent, amit Kazinczyék oltottak belénk. Több ez, mint puszta nyelvészkedés. Aki Rambó- val, Supermannel fekszik, tooth-pasttal, after shave- vel kel, napközben meg be-beugrik a snack barba, a second hand shopba, az nem valószínű, hogy ismeri a kökörcsint meg a bölömbikát, és a temlomharangról sem tudja, miért szól olyan bánatosan, szépen. Akinek a szíve, lelke, magyarsága nem háborog ezen, az már tetőtől talpig anglomán. Vagy ha jobban hangzik: lel­kileg reserve. De hát mától más világ kezdődik, kedves anglo­mánok! Mától törvény kötelez kedves mindnyájatokat is arra, hogy boltjaitokra, kocsmáitokra, plakátjai­tokra magyarul íijátok ki, amit eddig csak idegenül. Ez ugyanis itt - minden elszánt igyekezet dacára - még mindig Magyarország. Nem azért küzdött a nyelvéért évtizeden át a re­formkor magyarsága, hogy most sunyin elvegyék a nemzettől azt, ami az övé. A nemzeköziségből ugyan­úgy elegünk van, mint a kozmopolitákból. Hogy kicsit mucsai lesz majd újra boltnak írni a boltot? Sörözőnek a pubot? Bejáratnak az entrance-t? Akinek nem tetszik, vegye a passportját. Pilhál György * Amikor a jóisten megteremtette a nemzeteket, min­den népnek két-két tulajdonságot adott. Sok lett a nép, elhúzódott a munka, a magyarokra késő este került a sor. Amikor a Mindenható megteremtett bennünket, így szólt: —A magyaroknak az okosságot meg a becsületet adom, és azt, hogy a kommunistákra kell szavazniuk.--Elnézést Uram! - szólt ekkor Szent Péter. - Hajói számolom, a magyaroknak három tulajdonságot adtál. —A kutyafáját! - mondta az Úr. - Ezt aztán jól el­néztem. De most már vissza nem vonhatom. Hát most mit csináljunk? Rövid tanakodás után úgy döntött az Úr, hogy a magyaroknak adott három tulajdonság közül egy em­berre csak kettő lehet igaz, a harmadik nem, s ma­guknak kell választaniuk az alábbiak szerint:--Ha egy magyar okos és a kommunistákra szavaz - mondá az Úr - akkor nem lehet becsületes. Ha becsü­letes és a kommunistákra szavaz, akkor nem lehet okos. Ha pedig okos és becsületes, akkor nem szavaz­hat a kommunistákra. * Pesti viccek: —Jean, hisz maga a paradicsom létezésében?--Igen,uram, hiszen most is éppen azt főzök. *--Jean, a feleségem ma nem jön vacsorázni? —Nem uram, Reggel le tetszett lőni.--Igen, már emlékszem. De nem gondoltam, hogy ilyen sokáig fog rám neheztelni. *--És miben halt meg a kegyelmesasszony?--Egy egyszerű náthában.--Na, hál Istennek, már azt hittem, valami komo­lyabb baja volt. * —A farmer lánya hazaérkezik és boldogan újságolja: —Képzeljétek Jack feleségül akar venni.--Megkérte a kezed?--Még nem, de már lelőtte a feleségét. * —A te kutyád tényleg tud pókerezni?--Igen, de nem jó játékos. Mindig csóválja a farkát, hajó lapjai vannak. * —Le tudná írni, hogyan nézett ki a támadója? - kér­dezi a rendőr az összevert férfitől. —Persze, épp ezt magyaráztam neki, amikor megtá­madott. * Kérjük, szerezzen új előfizetőt lapunknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom