Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-01-01 / 1. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2002. január Nemzetünk ifjúsága, ha nem képes meghallani és megérteni haldokló népünk segélykiáltását, nem őrzik meg hűséggel őseink örökségét, a hagyományokat és a nyelvünket, a magyar lányók nem teszik magukévá az anyaság szent hivatását, hogy felelősek egy fogyó nép létéért, akkor mi, magyarok is a hettiták sorsára jutunk és a költő látomása beteljesül: „A sírt, hol nemzet süllyed el, Népek veszik körül, S az ember millióinak Szemében gyászkönny ül...” Lángi A. Mária MAGYARSÁG A HONFOGLALÁS 2000 és a Közakarat Egyesület nagygyűlése Mindannyiunkat egy emberként sért az, ahogyan a balliberális sajtó gyalázza a nemzeti oldal kiváló személyiségeit - hangsúlyozta Kiss Endre József református lelkész a nagygyűlésen, amelyet a budapesti Petőfi Sándor szobornál tartottak. A Sárospatakról érkezett lelkész a mintegy háromszáz egybegyűlt előtt közölte: "nem való egy civilizált társadalomba az a média, amely hátat fordít a tisztességnek, és amely az alkalmi politika térnyerés érdekében sorozatosan folyamodik nemtelen eszközökhöz". Mint mondta: "meggyőződésünk, hogy összehangolt gyűlölet kampány indult a tudós tiszteletes Hegedűs Lóránt püspök urunk és családja ellen. Ez a méltatlan zaklatás magukat a zaklatókat minősíti alkalmatlanoknak." Úgy fogalmazott: ha Petőfi Sándor ma lenne képviselő, mentelmi jogát felfüggesztenék és többrendbeli izgatás és kirekesztés vádjával vinnék a bíróság elé. A nagygyűlésen beszédet mondott Vödrös Attila, az Új Idők című lap főszerkesztője és Döbrentei Kornél költő is. A rendezvényen Szilvásy György, egyesületi elnök hangsúlyozta, hogy elítélik a Magyar Újságírók Országos Szövetségét és a Magyar Újságírók Közösségét is, mert a történtek ellenére mindkét szervezet hallgat. AMERIKAI FIGYELŐ Kiadó-főszerkesztő; Szalay Gyula Irodalmi, kulturális, politikai folyóirat. Hírek, közlemények, hazai lapszemle. Megjelenik havonta. Előfizetési díj évi 20 doll. Kérjen mutatványszámot. Cím: P. O. Box 1202, Glendale, CA 91209-1202 Kérjük Kedves Olvasóinkat figyeljék a címzést, ott azt is feltüntetjük, hogy mikor esedékes az előfizetés megújítása! SAÁRIÉVA TÉLI ESTÉK A mai, mozgóképekkel kábított világban az emberek el sem tudják képzelni, "mivel tölthették idejüket" elődeink, különösen a hosszú téli estéken!? Pedig, eltöltöt- ték, s nem is rosszul. Televízió az én gyermekkoromban még nem létezett, sőt Nyugaton is csak lányaim felcseperedése után (midőn többé nem éreztem azt veszélyesnek lelki fejlődésükre), került hozzánk a lakásba, idős, beteg Édesanyám szórakoztatására. Aztán persze nálunk ragadt a csúnya masina, s lassan-lassan mindnyájan a rabjai lettünk. Megszűntek a családi eszmecserék, s helyüket a műsorok fölötti áldatlan viták foglalták el. Féljem csak a "vakbélgyulladás"-ko- molyságú, ún. "művészi" filmeket kedvelte: bamba szereplők céltalan sötétben-bolyongását, a vontatott, semmitmondó párbeszédeket és a teljes kiúttalanság apátiáját... (Ilyen filmek után az ember vagy viszontlátja a vacsoráját, vagy felakasztja magát az első fára). Kisebbik lányom, Ágnes, ezzel szemben a rajzfilmek rajongója volt. Midőn Ő kaparintotta kezébe a távkapcsoló készüléket, azonnal megjelentek a képernyőn a fehérsapkás, kis. kék emberkék, a "pufiik", hogy különféle szamárságok sorozatát kövessék el. Ha trükkfilm nem volt, jöhettek más Walt Disney-produkciók (például a bohókás volkswagen-kocsi, a "Maggolino", mely nemcsak érezni, de beszélni is tud), esetleg egyéb burleszkek: Búd Spencer és Terence Hill... Nagyobbik lányomnak, Sophienak és nekem, hasonló az ízlésünk. Szeretjük a "kosztümös", történelmi drámákat, a jó háborús történeteket, krimiket (Columbo. Derrick, Sherlock Holmes), de a vadnyugati históriákat is. Ágnesnek mindezek "véresek", férjemnek pedig "primitívek" voltak, melyekből "nem lehet semmit sem tanulni". Valahányszor meglátta John Wayne vagy Clint Eastwood délceg alakját, sértődötten eltávozott, hogy a lakás félreeső zugában "komoly zene" hallgatásába merüljön. Joseph kivételével, mindhárman megegyeztünk a régi (háború előtti) amerikai vígjátékok szeretetében. Sokszor csodálkozom "modern" világban felnőtt lányaimon, midőn, a programot böngészve, fölkiáltanak:- Mami, ez jó lesz! 1935-ben készült! S valóban, ezek a “Noé bárkájából” előkerült filmek idealizmust, szépséget, derűt árasztanak: egy örökre letűnt, illúziókkal és mesékkel teli világ üzenetei. Férjemmel kettesben gyakran megnéztük a politikai kerekasztalbeszélgetéseket és más dokumentum-műsorokat. A természetfilmek kedvelésében -viszont és végre!- az egész család egyetértett.
