Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2002-12-01 / 12. szám

■8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2002. Karácsony odarakta az életfa alá az ajándékokat. Az éjféli mi­séről hazatérő gazda kezében égő gyertyával ment az istállóba, ól elé, hogy ott is legyen szentestei égi fény. A lány egy másik gyertyával kiállt a kiskapuba, és várta, merről jön egy fiatalember. A hagyomány sze­rint arról valósi lesz a kérője. A szobába körbeállták az életfát, és ittak abból a pohárból, amelyben ott volt az az egészséget jelképező piros alma. Főként a gye­rekek örvendeztek, ha az életfa alatt azt a játékot és ruhácskát, lábbelit találták, amit korábban levélben kértek a kis Jézuskától. Az idősek öröme volt a gye­rekek boldogsága. A fenyődíszítés más kellékekkel járt együtt. Selyem­papírba csomagolt, negyedelt kockacukrok és otthon sült csillag- és angyalkadíszek, cserépcsengetyü, szí­nes papírlánc függött mindről, nem egy helyen kis gyertyák égtek rajta, és az asztalról nem hiányzott a lucabúza, amit színes szallaggal kötöttek át. Han­gulatemelés gyanánt gipszből és vattából készült karácsonyi báránykák “legelésztek a lucabúza köze­lében”. Akár az életfa, akár a fenyőfa, a maguk idejét idéző sajátos díszeikkel jelentették a Messiás-várás csodála­tos idejét családokban, templomokban, embereket és gyermekeket állandó vagy alkalomszerű időkig befo­gadó házakban, intézményekben, mely utóbbiakban éppúgy jelen van a kis Jézus, mint a családi fész­kekben. Ezt a fészekmeleget kell őriznünk nemzedék­ről nemzedékre örökített szeretettel. Ifi. Lele József Dr. Miskolczy Kálmán Sch. P. Szent Miklós (Ünnepe: december 6.) Myra városának püspökét - Nikolaost”, “Mikulást” - a kommunizmus Télapóvá az amerikai világ - Santa Claus néven - vásári kikiáltóvá, pojácává alacso- nyította le, pedig a nyugati egyház mint hitvallót, a keleti ordtodox, főleg az orosz egyház, mint védő­szentjét tiszteli. Manapság is meglévő népszerűségé­nek titka a szegények, a bajban lévők és a foglyok iránti tevékeny szeretete volt. Megértette és gyako­rolta, amit a jótettekkel kapcsolatban az Úr Jézus így fejezett ki: “Ne tudja a bal kezed, mi jót tett a jobb”. Vagyis, nem farizeus módon fitogtatni azokat, hanem a mindent tudó és látó Istenre bízni a jutalmazást, ha az neki úgy tetszik. “S Atyád, ki a rejtekben is lát, megfizet neked.” Ismert legendája is ezt illusztrálja: az ablakon keresztül titokban bedobott pénzeszacskók melyek révén megvédte egy szegényember lányait a rossz útra való téréstől. Innét ered a gyermekek titokban való megajándékozása - nálunk az ablakba kitett cipőkbe, itt Amerikában a harisnyába -, mely szokásnak régebben jó nevelő ereje volt s egyben előkészület volt a karácsonyra. A “jó” gyemekek cukrot, édességet, a “rosszak” virgácsot (virga latinul vesszőt jelent.) kaptak figyelmeztetésül. Itt az “új vi­lágban” már levetette inkognitóját és az áruházakban, ölébe ültetve a kisgyermekeket, kikérdezi őket magavi­seletük és kívánságaik felől. Az egyháztörténelem nem sokat tud róla. Neve “győzedelmest” jelent, ami megfelel a latin Viktor és a magyar Győző névnek. A mai Törökország területén, Patarában született és a déli partvidéken lévő Myra városának püspöke lett. Részt vett a niceai zsinaton (325), küzdött az ariánus eretnekség ellen, de főleg mint lelkipásztor túnt ki. Minden bajban lévőnek ipar­kodott segítségére lenni. Erre utal három legendája is: egy megölt kisgyermek feltámasztása, viharban lévő hajósok megsegítése és egy igaztalanul vádolt hívének csodás védelme. Myrában, sírja fölött, a századok fo­lyamán többször is templom épült - a legutóbbi ma is fennáll. Ereklyéit a mihamedán szaracénok elől olasz hajósok Bariba mentették át (Dél-Olaszországba, Apuliába, az Adriai-tenger partján). Bazilikája ma is kedvelt zarándokhely. A kommunizmus előtt Oroszor­szágból is sokan mentek oda. Amerikában a holland protestánsok hozták maguk­kal eltorzított “tiszteletét” a gyermekek karácsonyi szórakoztatására. Ebben a formában nem más, mint az északi sarkon lakó csodatevő varázsló, aki rénszar­vasoktól vontatott szánkón repül és igen “kényelmet­len” módon, a kandalló kéményén keresztül közleked­ve rakta ajándékait a felaggatott harisnyákba. Piros kabátja a püspöki ruha színére emlékeztet, bojtos sap­kája vagy kucsmája pedig a püspöki süveget helyet­tesíti. Ennek tudatában mégis örülhetünk annak, hogy emléke, bár indirekt módon, fennmaradt, mint Santa Claus - Szent Nikolaus - az új világban. * Elmélkedésre... A gyermek ki szívében éppen annyi, sőt több öröm fér meg mint a férfiúéban. De kár, hogy szívünk csak azért nő, hogy üresebbé váljék Eötvös József gondolata

Next

/
Oldalképek
Tartalom