Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-01-01 / 1. szám
AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 28 A mosoly országa DÉDAPÁINK VILÁGÁRÓL VALLANAK A SZÁZADELŐI VICCEK A mai kabarékban is gyakran idézik a korszakra legjellemzőbb, klasszikussá vált gégékét. Valamit biztosan tudtak az egykori poéngyártók, hiszen mai kabarék tucatjaiban csendülnek fel a XX. század tízes-húszas éveinek viccei. S ma is éppúgy mosolygunk azokon az élceken, amelyeken dédapáink derültek. Ráadásul, ha figyelmesen olvassuk ezeket a kis gégékét, sok mindent megtudhatunk a korról, amelyben születtek: a korszak divatjáról, társadalmi viszonyairól - és a legégetőbb gondokról is. A századelő egyik legnépszerűbb műfaja tagadhatatlanul az inasvicc volt: Egy cipőben: —" Ne is próbálja tagadni, Mari, úgy tudom, hogy terhes! - Akárcsak ön, asszonyom! Elhallgasson, maga szemtelen! Engem a méltóságos úr ejtett teherbe! - És mit tetszik gondolni, engem vajon kicsoda...?!" Válóok: A háziasszony kérdezi az új szobalányt: - Maga, ugye eddig egy egyedülálló úrnál szolgált. Miért jött el onnan? - Hát mert nagyon horkolt a lelkem. Tapintatos inas: Bárónő az új inashoz "-...Ja, és valamit. Megszoktuk, hogy a személyzettel tegezve beszélünk. Inas zavartan: - Ahogy parancsolja a méltóságos asszony... de mit gondolnak majd rólunk az emberek?" A báró kiszól a dolgozószobájából: "- Bejönnél egy pillanatra, drágám? Szobalány: - Nekem tetszett szólni, vagy a méltóságos asszonynak?" Nézzük, hogyan illette meg a humoristákat a technika fejlődése: "- Pincér, a panaszkönyvet! Sajnálom, de azzal nem szolgálhatok. De fáradjon az úr a sarokba, és mondja be a panaszát a fonográfba! A tulaj esténként meg szokta hallgatni..." Már akkor is népszerűek voltak a kabarékból ma is elmaradhatatlan feleségviccek. Közlemény: "Feleségem, Fanny egy héttel ezelőtt elkóborolt, vagy elrabolták. Annak, aki visszahozza, vagy bármilyen hírt hoz felőle, beverem a fejét". Terebélyes feleség: "- Mit hallok, Elemér, nélkülem akarsz az orfeumba menni? Ilyen kevés helyet foglalok el én a te szívedbe? - Kevés helyet? Ezzel a korpusszal?" Ideál: "-...Mindig szerencsétlen voltam a szerelemben. Tudod, barátom, az első ideálom meghalt, a második megszökött, a harmadik... nos, a harmadik a feleségem lett". Ma már ugyan ismeretlen, de divat volt akkortájt a profeszoros vicc. Udvarias kitérés: Középkorú hölgy egy profesz- szorral cseveg:"- Mégis, hány évesnek saccol, professzor úr? - Megbocsásson asszonyom, de én zenetanár vagyok, nem régész." Szórakozott professzor a borbélynál:"- Mennyi idő alatt tudja levágni a hajamat? - Tíz perc az egész, professzor úr! - Nagyon helyes! Én addig átugrom a szemközti antikváriumba!" "Professzor úr! Kint vár egy ember, akinek falába van... - Mondja meg neki, hogy most nincs szükségünk ilyesmire." Fogadós: - Hogy aludt professzor úr? Professzor: - Sehogy. Egész éjjel a bogár- gyűjteményemet gyarapítottam." Akkortájt előszeretettel fogantak az újgazdagokat gúnyoló, úgynevezett parvenü viccek. Költő: - "Tehát egy szép versecskét parancsol uraságod... Szomorút vagy vidámat? - Mindegy, én smirgligyáros vagyok! Olyat fabrikáljon nekem, bará- tocskám, amiben minden strófa arra rímmel, hogy: smirglizni." "-Egyenest a Trisztán és Izoldából jövök. Parvenü: - Ah, én ismerem őket! Finom régi üzletház!" "- Hé, maga! Rálépett a lábamra! - Na és! Csak örülhet neki! Tudja maga egyáltalán, hogy kivagyok én? Királyi titkos tanácsos, maga szerencsefi!" Persze a viccekből az is kiderül, hogy a hölgyek erkölcse sem volt mindig makulátlan. Kutvaélet: "- A férjem úgy bánik velem, mint egy kutyával! - Csak nem ver? - Azt nem, de folyton azt akarja, hogy hűséges legyek hozzá!" Praktikus: "Szobalány az asszonyához? - Madame, a kapitány úr megint itt felejtette az alsóját... Küldjük utána, vagy majd ezt is elhordatjuk az úrral?" Osgyán Edina (MNO) 2002. január Talib vicc Bin Laden telefonál Bushnak.-Jóestét elnök úr! Van egy hírem az ön részére. —Mondja!-Megadom magam! Holnap reggel érkezem a Fehér Házba repülővel. Megskalpolva A cserkésztáborban a gyerekek indiánosdit játszanak. A plébános megkérdi tőlük: —Én is beállhatnék közétek játszani? Az "indián törzsfő", a pap fénylő kobakjára tekintve így szól:-Sajnos nem lehet! Az atyát már valaki megskalpolta!
