Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-11-01 / 11. szám
2002 november AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 Viktor hallatta hangját az árvízkárosultak ügyében, és a sajtószabadság védelmében is felszólalt- Ön hogyan értékeli a választások óta eltelt időszakot?- Úgy látom, hogy a kormány a kötelessége elvégzését - például a szociális és a gazdasági intézkedések végrehajtását - különleges juttatásként tünteti fel. Túlzottan dicsérik EGY A JELSZÓNK? Legyen béke már - mondogatják a harc nagymesterei, (szegény Babits, ha hallaná) - és majd meg is csinálják ők a békét. Megcsinálják a veterán harcosok, akik ma is médiakartácsuk otromba repeszeivel bombázzák, fenyegetőzésük, mocskolódásuk nyilaival mérgezik, hazugságuk mételyével rabságba csalják az országot. Békéről szól most is a daluk, meg temetésről. Most csak árkok temetéséről. Nem új a kottájuk, fújták ezt már néhány évtizedei korábban is. “Egy a jelszónk, tartós béke” - kellett énekelni kis és nagyobb pajtásoknak - “Állj közénk és harcolj érte! - folytatódott a buzdítás. Ők aztán harcoltak is keményen, temettek is, temették az árkokat vitézül. Temették, ahogyan a Nagy Testvér mutatta a példát Katynban, a Gulágon, meg bárhol, ahol úgy hozta a szükség. Temettek az itthoni elvtársak is derekasan, csak úgy hullott a kitelepítettek, B-listázottak, deklasszált elemek, klerikális reakciósok megnyomorított, soha helyre nem állóan széttört életére, az Andrássy út 60-ban megkinzottak sebeire, a földjük-vesztett, lesöpört padlású parasztok kiseimnizett- ségére, az 56-ban és utána megöltek titokban gödörbe dobált testére. Döngtek a rögök a kirekesztett hittanosok, különbizottság elé állított egyházi iskolások szívén, magyarságukat, hitüket élni, saját véleményüket, elkötelezettségüket megvallani, tudásukat mindezek mellett fejleszteni és hasznosítani kívánók esélytelenségén. Csikorogva szórt kemény földet a temetőlapát hitvalló papok börtönéveire, templomba járó pedagógusok bujkálására, az ország eladása és eladósítása ellen szólni próbálók elhallgattatására. Most temetni készülnek ismét, nekibuzdult gyászhuszárjaik köpködik már a tenyerüket. Ha mindenáron temetni akarnak, hát temessenek, lelkűk rajta, hiszen úgysem tették le soha a lapátot. Temessék az árkaikat, de tudják, már nem vagyunk benne! Már nem temethetnek föld alá hitet, eszményt, nemzetet. Már kimásztunk az árokból, már nemcsak temetés hozhat békét. Már az életnek is van esélye. Már nemcsak egy a jelszó, és nem is csak az övék.- Szikora Kérjük, terjessze lapunkat! HALOTTAK NAPJÁN Halottak napja van ma, Virágdíszben szeretteink sírhalma. Ma az emlékezés idejét éljük, Őseinkre s mártírjainkra visszanézünk. Gondolatban megidézzük szüleinket, Elhalt szeretteinket és elődeinket. Hálával és szeretettel gondolunk rájuk, Űrmaradt utánuk és fáj a hiányuk. Tisztelettel adózunk emléküknek, Hisz támaszai voltak életünknek. Velük volt az élet teljes és szép. Hiányos nélkülük a családi kép. Ma mégis mólóban a fájdalom, Feltámadást ígér az égi hatalom. Csak a földi pályafutás véges, Az új életre kelés nem kétes. A jók és az igazak megdicsőülnek, Szeretteikkel boldogan egyesülnek. Jézus ebben is a példaképünk, Ki örök életet ajándékoz nékünk. Halottak napja van ma, Ám rajtunk Jézusunk irgalma. Legyünk hozzá méltók azt kívánom, Hogy az örök élettel megáldjon. Fábián Tibor--Szent István-díjat adományozott az esztergomi székhelyű Szent István Alapítvány Orbán Viktornak: a volt miniszterelnök az elismerést az esztergomi bazilikában vette át. A volt kormányfő az össz- magyarság érdekében kifejtett munkásságáért kapta a dijat. Emelett a térség fejlesztését, a magyar szlovák viszonyt, valamint a honi és a felvidéki magyarság kapcsolattartását nagyban segítő Mária Valéria híd újjáépítésének hathatós támogatásáért ítélték oda a most első ízben átadott elismerést. A díj egy 30 cm magas, bronzból készült és márványtalapzaton álló szobor, amely Szent Istvánt ábrázolja, alkotója Me- locco Miklós szobrászművész. Az esztergomi polgárok elismerését megköszönve Orbán Viktor kijelentette: ha még élne, Antall Józsefet illetné meg a díj. Hozzátette, vallja a néhai miniszterelnök azon kijelentését, hogy “keresztény Magyarországot akartam, mert annak van jövője”. önmagukat, ami nemcsak etikátlan, de a közhangulatot is rontja. Ezzel az ízléstelen viselkedéssel megkísérlik elterelni a figyelmet Medgyessy Péterről. Pedig róla mindaddig beszélni kell, amíg le nem mond. Ha erre képtelen, akkor soha nem fogja megnyerni az ország bizalmát. (MAGYAR NEMZET)
