Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-11-01 / 11. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2002 november Magdolna egyetemi tanár, aki attól tart, hogy ha a kormány nem áll a sarkára, akkor épp az a fajta, génmanipulációs kísérleteken alapuló termelés verhet nálunk gyökeret, amelyet az EU, illetve az uniós gazdák sem látnak szívesen a saját területükön. Míg a munkaerő-vándorlás vagy a mezőgazdasági támogatás terén Brüsszel közvetlenül érvényesíti akaratát, az iparban vagy a szolgáltatási szektorban tevékenykedő magyar cégek lehetőségeit a szigorú uniós szabályozás és a forráshiány szűkíti le. A tagság első éveiből az EU-bázisú multinacionális vállalatok húzhatják a legtöbb hasznot, mivel számukra a minőségi, csomagolási, környezeti és egyéb követelményekhez való alkalmazkodás költsége alacsony lesz, a még fennálló kereskedelmi és adminisztratív korlátozások megszűnése pedig jelentős lehetőségeket kínál - állapítja meg az Economist Inteligence Unit (EIU) és az Ernst and Young közös tanulmánya. Ezzel tisztában vannak a hazai kormányzati körök is, amelyek mostanában gyakran hangoztatják, hogy a hazai kis- és középvállalkozók a beszállító program keretében kapcsolódhatnak a multikhoz. Kérdés azonban, hogy az önhibájukon kívül forráshiánnyal küszködő vállalkozások hogyan juthatnak a jobbára saját beszállítókat alkalmazó muftik közelébe,ha az előző kormány által elindított vállalkozásfejlesztő programok egyelőre halódnak, s az ígért újaknak még nyoma sincs. A külföldi szakértők mindenesetre számos helyi cég csődjét jósolják, s csak azok előtt látnak biztató jővőt, amelyek már most megvetették a lábukat a “tizenötök” piacán. Kesergni fölösleges, ideje tudomásul vennünk, hogy a magyar vállalkozások zöme szinte semmilyen szempontból sem versenyképes az uniós cégekkel szemben - szögezte le Benedek Tamás, az Ipargazdasági Kutató és Tanácsadó Kft. tudományos tanácsadója. Az EU-ban szinte biztos bukás vár azokra a vállalkozásokra, amelyek olyan terméket vagy szolgáltatást próbálnak eladni, amire a közös piacon semmilyen igény sincs. A csatlakozás igazi veszélyét abban látja a szakember, ha az embereket nem készítik fel arra, hogy bizonyos termékek előállításával már nem érdemes foglalkozniuk, ezért váltaniuk kell. Beláthatatlan következményekkel jár az is, hogy a lakosság képzetségi szintje (nyelvtudása és számítástechnikai ismerete), gondolkodása és a honi munkaerő-piac kínálat elmaradottsága továbbra is fényévekre van az uniós követelményektől. Nyugati árak, magyar bérek Az uniós csatlakozás előnyei küzött gyakran emlegetik a bérek felzárkózását a nyugati színvonalhoz, hiszen köztudomású, hogy a magyar fizetés még mindig milyen keveset ér az EU-ban, sőt még a tagjelölt országok körében is. Nagyot csalódnak azonban azok, akik rohamos emelkedésre számítanak. Maga a belépés ugyanis nem hat a bérekre, azok a gazdaság, a termelékenység növekedésével párhuzamosan változnak. Ha minden jól megy, a bérek megduplázásához egy évtizedre lesz szükség. A csatlakozási utáni időszakban nem várható árrobbanás - ebben is valamennyi szakértő egyetért. Sokkal valószínűbb az, hogy az árak fokozatosan, mintegy tíz év alatt emelkednek az uniós szintre, ami a mostanihoz képest még 30-35 százalékos növekedést jelenthet - véli Bőd Péter Ákos közgazdász, volt jegybankelnök. Ez persze nem jelenti azt, hogy a belépést követő évben nem lódulhat meg egy kissé az infláció. Az Agrárgazdasági Kutató- és Informatikai Intézet szerint az élelmiszerek esetében már nem kell számottevő és általános áremelkedéstől tartani, a szolgáltatások terén azonban még érhetik kellemetlen meglepetések az állampolgárt. A jövedéki adó emelése miatt akár a kétszeresére is nőhet a cigaretta ára, bár az ezzel kapcsolatos tárgyalások még nem zárultak le véglegesen. A ruházkodás és a tartós fogyasztási cikkek ára viszont csökkenhet, mivel mérséklődnek az importálók adminisztrációs és egyéb költségei. A belépést követően emelkedhetnek az ingatlanárak, s akár a tízszeresükre ugorhatnak a földárak. A legnagyobb talány a hatósági árak alakulása. Mivel e termékek árszínvonala egyben politikai kérdés is, könnyen lehet, hogy nem lesz egyik napról a másikra számottevő drágulás. A gáz árának akár 50 százalékos növekedésével ugyanakkor mindenképpen számolni kell. Az már sokszor elhangzott, hogy EU-tagság esetén sok pénz üti a markunkat (évi egymilliárd eurót meghaladó összegre számíthatunk, amely az évek alatt fokozatosan emelkedik), az viszont kevesebbszer, hogy nekünk is kell tagdíjat fizetnünk. Azt is tudni kell, hogy az unió tagállamai a pénzek eddigi gyenge felhasználására hivatkozva - s ebben igazuk van - az első években kevesebbet fizetnek ki a tegjelőlteknek, mint amennyire kötelezettséget vállaltak. Az új tagoknak viszont az első évtől kezdődően le kell szurkolniuk a teljes tagdíjat, amit az adott ország gazdasági teljesítménye alapján számítanak ki. így állhat elő az a helyzet, hogy egyes tagjelöltek az első évben esetleg többet fizetnek be, mint amennyi támogatást kapnak Brüsszeltől. A dolgok jelenlegi állása szerint Magyarország soványka, 25 millió eurós pozitív egyenleggel zárhatja a tagság első évét. (Ez bizony jóval kevesebb, mint a társult tagság utolsó évében, 2003-ban lehívható 204 millió eurós összeg.)
