Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-09-01 / 9. szám
2002. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 15 magyar élni fog, addig a nagy Mester mindig fajtája útmutatója és tanítója lesz az isteni igazságszolgáltatásba vetett mély hitével, amit a Psalmus Hungaricus befejező sorainak megszólaltatásával tett a boldogabb magyar jövő reményévé: Igaz vagy Uram ítéletedben, A vérszopókat ő idejökben Te meg nem áldod szerencséjükben, Hosszú életük nem lészen a füldün. Az igazat te mind megtartod, A kegyeseket megoltalmazod, A szegényeket felmagasztalod, A kevélyeket aláhajigálod. (A szerző Szellemóriásaink című sorozatából.) AMEIKAI MAGYARSÁG Lelki ismeret Magyar katolikusok? Sokszor elfog a kísértés, hagyjam szó nélkül a sértést, mely egyházamat illeti, majd megfelel rá más, nálam illetékesebb, okosabb: vagy magam is úgy vélem, hagyjuk válasz nélkül a mocskolódást, ne keveredjünk kabátlopási ügybe. Csakhogy a rágalmazók, vádasko- dók néha olyan módon és oldalról támadnak, hogy elhűl tőle az ember, mert magukat keresztény magyarnak valló emberek vállalják a focsahos szerepét. Sokakkal ellentétben én ezeket a cikkeket rendre végigolvasom, ugyanis őszintén érdekel a gyűlölet oka és az esetleges érvek, indokok, melyekből kiolvasható a “fö csapás iránya”, vagyis az ateista-kommunista politikai szándék. A Magyar Narancs című hetilapban rendszeresen olvashatók ilyen cikkek, legutóbb (2002. június 6.) Az isten pénze nem elég cím alatt a magyar katolikus egyház gazdálkodásáról írt terjedelmes cikket Félix Péter, melynek lényege: “hosszú távon aligha tartható, hogy az ateisták a jelenlegi mértékben finanszírozzák a történelmi egyházak rohamos gazdagodását”. A Hit Gyülekezetének lapjában a Hetekben (2002. május 31.) pedig Giczy Györgytől olvastam egész kolumnás cikket Egyház és politika címmel, meglehetősen hasonló modorban, pedig hát a magát teológusként aposztrofáló szerző a KDNP elnökeként még nem is olyan régen aligha írhatott volna le közfelháborodás nélkül olyan véleményeket, melyekhez a magyar katolikusok ellenségeitől szoktunk hozzá. Giczy György hangsúlyozza, nem külső kritikusként, hanem egyháza tagjaként marasztalja el a magyar katolikus egyházat, melynek vezetőin olyan alaposan elveri a port, hogy el sem tudom képzelni, ehhez “külső kritikus” még mit tehet hozzá. A Népszabadság (2002. június 10.) a Mérleg Keresztény Közéleti Klub vitaestjéről számol be, s ott Tillman József “katolikus filozófus” az egyházak “elképesztő, botrányos, szánalmas” választási szerepléséről beszélt, a teológiai kultúra siralmas állapotáról, s arról, hogy a magyar katolikus egyház egyre mélyebbre süllyed a nemzeti pogányságba, és a törzsi totemek körül celebrált rítusaival olykor már az afrikai animisták sámánjain is túltesz. Van abban valami ördögi, hogy ilyen és ehhez hasonló vádakat olyanok szájába adnak, akik magukat magyar katolikusoknak nevezik. Az önostorozásnak ugyanis olyan ravasz módját választják, hogy az igazi csapásokat mindig mások kapják, leginkább a magyar katolikusok, a katolikus egyház. A vallástalanok, kö- zönbösek és a katolicizmust eleve gyűlölő emberek pedig elégedetten nyugtázhatják: biztosan igazat beszélnek, ők csak tudják, hiszen ők katolikus filozófusok, teológusok... A vallásellenesség érzelmeinek felszitása mindig jól átgondolt politikai játszma része, előkészítése, és sajnos, mindig akadnak, akik hajlandók a legszőmyűbb tettre, az árulásra. A magyar katolikusokat nem rendíti meg és nem éri váratlanul mindez, inkább elszomorítja, mert az embert hitében, nemzeti öntudatában úgy sértegeti, hogy nehézzé teszik a méltóságteljes válasz megadását. Márpedig válaszolni kell, a sértéseket és a vádakat nyugtázni kell, mert a hallgatás a gyöngeség jele. Akik magukat magyar katolikusoknak nevezik, talán nem mind felkent igehirdetői az isteni igazságnak, s aki politikai nézeteit a magyar katolicizmus megbélyegzése és lejáratása céljából rejtegeti magyar katolikusként, valóban báránybőrbe bújt farkas, mely nemcsak a nyájra, de a pásztorra is veszedelmes. (U.E.) Szentmihályi Szabó Péter--Változatlanul Mádl a legnépszerűbb Mádl Ferenc köztársasági elnök és Dávid Ibolya vezeti a Századvég-Tárki közvéleménykutató politikusi népszerűségi listáját. A köztársasági elnök 63 százalékos népszerűséggel vezeti a listát, Dávid Ibolya pedig 61 százalékkal a második. A parlamenti pártok főpolgármester-jelöltjei közül Schmitt Pál a legrokonszenvesebb. 1967 márciusában lett rosszul. Beszállították a Hárshegyi Szanatóriumba, ahol a legmagyarabb és egyik legnagyobb alkotója nemzetünknek, március 6.- án fél hatkor örökre lehunyta szemeit. Nem halt meg, mert amíg egyetlen
