Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-09-01 / 9. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2002. szeptember pillanatnyilag hivatalos képviselők, politikai főnökök, de árokbetemetők csupán egy esetben: ha veszik kalapjukat, és visszavonulnak úgy, hogy ismételten kifejezik köszönetüket a békés és zavartalan magánélet lehetőségéért. Be lehet tehát temetni az árkokat, szocialista és liberális elvtársak, de ahhoz már régen múlttalan embereket és ifjakat kellett volna a nagy eszmétlenség zászlói alatt harcba küldeni. Velük kapcsolatban ugyanis nincs halálárok, nincs vér- és nyomorúsággödör, s a hazúgságszakadék is csupán ideológiai különbség. Ha baloldali vének és fiaik nem a hatalomból, hanem a magánéletből harcolnának 56 ellen, illetve 56 kisajátításáért, onnan hirdetnék saját költségen (!), hogy ők akkor is jót akartak, amikor gyilkoltak, amikor tönkretettek és kényszerítettek, nos, akkor talán majd 56 is történeti témává lenne, s akkor talán az ember nem undorodna az egész hazugságot és félelmet árasztó elvtársi bagázstól. Akkor talán elkezdődhetne a nemzeti megbékélés. De akkor, amikor egy olyan ember (s mennyi még a hátamögött) áll a magyar kormány élén, aki arcátlan nyílsággal nem szégyelli múltját, nos, addig minden ilyen baloldali közszereplő mindennap csak mélyíti azokat az árkokat, amelyeket itt, ebben az országban idegen érdekek szolgálatában már évtizedekkel ezelőtt elkezdtek ásni. (MNO) Tokéczki László Tisztelt Szerkesztőség! Csak sajnálni tudom azokat, akik nem ültek mellettem a washingtoni követségen Kovács László pártvezér és külügyminiszter beszámolóján, ahol a washingtoni magyarságnak megadatott az a nagy megtiszteltetés, hogy két órán át, mint a vízfolyás hazudjanak a szemébe. Az egyik válaszából megtudtuk, hogy ideológiailag már 72-73-ban áttért az igazi, nyugat-európai mintájú szociáldemokráciára és piacgazdaságra (!), és mindezt a pártközpontban nyíltan hirdette a kollégáinak. Aztán az egyik 56-os kérdező által idézett munkásmozgalmi dalra azt mondta, hogy sosem hallotta, mi több az is kiderült, hogy még csak nem is tudja, hogy a nagykövete, Jeszenszky Géza éppen hol tartózkodott az adott pillanatban, mert, hogy a teremben nem volt, azt mindenki látta. Számomra azért a legnagyobb meglepetést az a felismerés jelentette, hogy ennek az úrnak megvan az a szokatlan adottsága, hogy a szájából, bár ritkán, de néha azért elhangzó igazságok legalább olyan megrázóak tudnak lenni, mint a hazugságok vagy féligazságok. A különbség csak annyi, hogy az egy ik felidegesít és felkavar, a másiktól meg elhülök. Valahogy szóba került az útépítés ügye is. Hogyan, arra fogadom, senki sem emlékszik, mert senki sem kérdezett rá, a pártvezér a gyakori, hosszú és kiszámíthatatlan Fidesz-gyalázásai alkalmával csakúgy kitért rá és nagyjából a következőket mondta: nem arról van szó, hogy pályáztatás nélkül akarnak munkákat juttatni a pártközeli cégeknek (ez szerintem hazugság), hanem tisztán politikai akcióról van szó, amelynek célja nem más, mint a Fidesznek és a Ve- gyépszemek elvett szerződést annak a zárt meghívásos pályázaton nyertes cégnek (amelynek a nevére most nem emlékszem) adni, mert csak egy trükk volt az egész, hogy olyan számokat csaljanak ki, amelyekkel a Fideszt tovább lehet szapulni. Ezt így kimondta! Már akkor, ott az villant az eszembe, hogy ez önmagáért beszél és meggyőződésem, hogy becsületes ember szemében ez őket minősíti. De hogy állnak hozzá ezek az “új” cégek, nem érzik magukat becsapva? Itt, az Államokban az a cég, amelynek dolgozom, és az ezelőtti is, kizárólag állami szerződésekből él és tudom, itt hogy megy az ilyesmi. A vesztes cég vagy cégek pályázatát bizalmasan kell kezelni, ellenkező esetben a cég érdekei károsulnak és kártérítésért bírósághoz fordulnak, ez meg kinek hiányzik? Tehát ebben az esetben nem csak a Vegyépszer érdekei sérülnek, de a Strabag-Hídépítő- Betonút-Egri Útépítő cégeké is, hiszen Kovács kijelentése szerint ezek sem fogják megkapni ezt a munkát. Mindez csak tovább súlyosbítja azt az amúgy is negatív benyomást, amelyet oly sikeresen keltenek magukról. Persze világos, hogy hazugság az egész és egyik botrányból botlanak a másikba, de ezzel együtt meglepőnek tartom, hogy valaki úgy hazudjon, hogy azzal rosszabb fénybe állítsa be magát, mint előtte. A washingtoni magyarságnak pedig javára legyen mondva, hogy bár kulturáltan viselkedtünk, de szinte az összes kérdés kemény és releváns volt. Kovács beszámolója pedig a máskor mindenkinek kijáró minimális udvariassági taps nélkül ért véget, mi több, arra sem emlékszem, hogy bárki kezet fogott volna vele. Egyedül azt sajnálom, hogy nem vettem fel az elhangzottakat, mert ilyen politikai produkcióban még nem volt részem! (MNO) Nagy Zsolt, Washington Köszönet mindazoknak, akik színvonalas munkájukkal, anyagi támogatásukkal segítik a lap folyamatos megjelenését!
