Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2002-07-01 / 7-8. szám

24 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG —Harmonchét pusztinai csángó követelte a Jászvásári (Iasi) Római Katolikus Püspökség előtt, hogy a település templomában magyar nyelven tartsa­nak misét. A tüntetők figyelmeztettek: amennyiben kérésüket nem teljesítik, a Vatikánhoz fordulnak. A 37 pusztinai csángó - a Szent István Egyesület tagja - népviseletben, egy budapesti televízió forgatócsoportja kíséretében érkezett Iasiba. “Jogaink tiszteletben tar­tását akarjuk. Azt kívánjuk, hogy Eugen Diac pap magyar nyelven is misézzen, az iskola vezetése pedig vezessen be heti négy óra anyanyelvoktatást. Noha ezeket már több ízben kértük, sem a pap, sem pedig a tanárok nem vették figyelembe kérésünket. Falunkban mintegy kétezren élnek, a lakosság többsége magyar nemzeriségü, magyarnak vallotta magát a népszámlá­láskor. Beadványt nyújtottunk be ennek kapcsán, de csak ígéreteket kaptunk” - nyilatkozta Nyisztor Tinka, a Szent István Egyesület elnöke. Aurel Perca segéd­püspök a pusztinai küldöttségnek csupán négy tagját fogadta. “Az emberek kéréseit továbbítom a püs­pöknek. Én nem vagyok illetékes a döntéshozatalban” - mondta Perca. A pusztinaiak elmondták: tavaly Karácsonykor Eugen Diac helybéli pap kidobta a templomból a mise után magyar nyelven betlehe- mezőket. A tiltakozók a legfelsőbb egyházi vezetéshez fordulnak, amennyiben kéréseiket nem teljesítik. “Ha kell, a Vatikánba is elmegyünk, a pápához, aki minden bizonnyal megoldja problémáinkat” - hangsúlyozta Nyisztor Tinka. Pusztina 2.100 lelket számláló kato­likus falu csángó közössége immár a sokadik kér­vényét juttatja el a püspökségre. Bilibók Jenő, a Moldvai Csángó-Magyarok Szövetségének alelnöke elmondta, a legutóbbi kérvényt tavaly ősszel több mint 300-an írták alá. Amint Nyisztor Tinka az Aurel Perca segédpüspökkel történt találkozó után elmondta, ismét kétségbe vonták azt, hogy szükséges lenne a magyar mise bevezetése. “Tudjuk a Vatikán ellenzi, hogy dialektikusokban misézzenek a templomokban. Mi nem dialektikust, hanem magyar nyelvű misét kérünk. Pusztinában az emberek igaz magyar nyelvet, szép magyar nyelvet akarnak. Ez pedig az irodalmi magyar” - idézte fel a segédpüspöknek mondottakat Nyisztor Tinka. —”A Romániai Magyar Demokrata Szövet­ség magyar nyelvhasználatot akar még a Legfelsőbb Bíróságban is“ címmel az Adevarul közli, hogy az RMDSZ és a PSD közötti megbeszélésen a Szövetség képviselői újra felvetették javaslatukat, hogy az anyanyelvhaszálat terjedjen ki egyéb területekre is, mint például az igazságszolgáltatás, a rendőrség és a hadsereg.--Könyvbemutató volt Tiszaszentmiklóson: a szóban forgó könyvet valahol, a “világ végén” írták, ott, ahol a hármas határ ollója 1920-ban szétdarabolta azt, ami addig együvé tartozott. Darabjaiból három országnak jutott. Azt lehetne hinni, hogy egy ilyen helyen csak szomorkodni, keseregni lehet, felszagga­tott sebekkel élni, konokul, dermedten — vagy elpusz­tulni. Mivel magyarázható hát, hogy mégsem így történt, hogy 740 év óta fennáll a falu, dacolva az élet viharaival? A humor az oka, ez az ami egyensúlyt tart ellentétben a “magyar igazsággal”, itt vigadva búsul a magyar. Nem lehet másként élni, megmaradni, nem lehet kibírni, elviselni a bánáti sárba döngölő élet csizmáit — olvasható mindez Molnár Rózsa köny­vének első lapján, a bevezetőben. A szerző nemrégi­ben a Tiszaszentmiklósi Magyar Kultúrkörben mutat­kozott be “Rábéi történetek” című adomagyűjtemé­nyével. Molnár Rózsa az észak-bánáti Rábén töltötte gyerekéveit, s ez a magyar-román-jugoszláv határon fekvő kicsiny falu bélyeget nyomott további életére. Bánáti lévén, büszkén vallja, hogy az ö-ző nyelvjárást szinte az anyatejjel szívta magába. Egy ilyen kis faluban, ahol felnőtt, szinte küldetésnek számít tevé­kenykedni az anyanyelvápolás érdekében. Mindaz, amit tesz, több embert igénylő munka: tanít az orosz- lámosi általános iskolában, reá vár az oroszlámosi plébániahivatal összes teendője, a lelki munkát is ő végzi a templomban. Munkatársa Bogdán József plébánosnak a Művelődési Egyesületben, s könyv­tárosként is helyt áll a majdáni és az oroszlámosi Olvasókörben. A Bánáti Újságot a megjelenésétől tu­dósítja falujának és környékének életéről. 2002, júl.-aug.--Magyarország a legnagyobb külföldi befek­tető a székelyföldi Hargita megyében. A kilencedik alkalommal megrendezett Csíkszeredái Nemzetközi Vásárra a kiállító cégek fele Magyarországról érke­zett. A Csíkexpo látogatói között idén már nem a bámészkodók, hanem a szakmai érdeklődők voltak többen. A vásár jó alkalom a magyarországi kiállítók számára, hogy feltérképezzék a székelyföldi befekte­tési lehetőségeket. “Magyarország egészen tavalyig harmadik-negyedik befektető volt Hargita megye gazdaságában. Most már bátran elnondhatjuk, mert a számok ezt mutatják, hogy igen: Magyarország átvette a vezető helyet mind a cégek számát illetően, mind a befektetett összeget illetően.” Eddig főleg kisbefekte­tők jöttek ide Magyarországról, most már nagyobb beruházók is megjelentek, köztük olyanok, akik nem­csak termékeiket, hanem a gyárat is elhozták a Székelyföldre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom