Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-07-01 / 7-8. szám
2 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2002. júl.-aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG P. O. BOX 7416 BALTIMORE, MD 21227-0416 USA T/F: 410-242-5333 E-mail: amusoos@e'mhlink.net Szerkeszti: Soós József Előfizetési díj egy évre 25 dollár. Nyugdíjból élőknek (csak USA) 23 dollár. Kanadába 27 dollár. Tengerentúlra légipostával 44 dollár. Az előfizetést USA dollárban és USA bankra szóló csekkel vagy pénzesutalvánnyal kell fizetni. A lapban megjelent írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztő véleményét, s azokért minden esetben a szerzőik felelősek. Kéziratokat, fényképeket nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Javítás jogát fenntartjuk. Szabályosan gépelt és kijavított írások a közlésnél előnyben részesülnek. TRIANONI MEGEMLÉKEZÉS LONDONBAN Az Egyesült Királyságban ideiglenesen tartózkodó, hazájukhoz és a magyar tradíciókhoz ragaszkodó fiatalok és az Angliai Magyar Szabadságharcos Szövetség közös rendezvényén, 2002. június 2-án a Mind- szenty Otthon dísztermében megemlékezést tartottak a gyászos trianoni békediktátumról. Ujj Mihály, a fiatalok vezetője beszédében visszaemlékezett 1920. június 4-ére. Részletesen elmondta, hogy a magyar delegáció tagjait miként zárták el a nagyvilágtól, hogy senkivel se tudjanak érintkezni. Gróf Apponyi Albert, a magyar delegáció vezetője inkább lemondott tisztségéről, mintsem, hogy aláírja a szégyenletes diktátumot. A szónok felsorolta azoknak a nevét is, akik diktálták Magyarország szétdarabolását. Helyettese visz- szaidézte az akkori politikusok megjegyzéseit és az elszakított területeken élő magyarok szenvedéseit. Majd szavalatok és énekek hangzottak el a rendezvény alkalmával. Az 1957-óta fennálló és sikeresen működő szabadságharcos szervezet jelenlévő vezetői örömmel látták, hogy fiataljaink fovább fogják folytatni azt a nemzetmentő munkát, amit ők itt az emigrációban az 1956-os felkelés leverése után megkezdték és immáron 46 éve folytatnak. A megemlékezések végén szervezetünk főtitkára gratulált a rendezőknek, majd a Szövetség elnöke köszönte meg hazafias munkásságukat és fejezte ki reményét, hogy fiataljaink ezt a nemes munkát otthon folytatják. (-) “MIT FÉLTEK...?” A sötétzöld tenger, mint bőszült fúria, mely vak szenvedéllyel a világot sújtja, morajlik, háborog s a hullámtarajok már-már felborítják a rozzant csónakot. Rémült tanítványok húzódnak meg benne, félelemtől szinte eszüket veszítve. Alvó Mesterüket egyre ébresztgetik, miért nem segít már? - Hiába kérlelik? Midőn már úgy érzik, sorsuk reménytelen, balgán fededik azt, hogy velük az Isten. Végre, hogy elűzze gyötrő félelmüket, szól az Úr: “Mit féltek, ti kicsinyhitűek?” ...Az élet sem más, mint hatalmas tenger. - Apró kis csónak csak felszínén az ember. Amikor a tenger vize tükörsima, gondtalan lengedez a kis csónak rajta. Ámde legtöbbször vak szenvedélyében morajlik, háborog, viharzik dühében. - Ilyenkor a vadul tajtékzó hullámok, majdhogy el-nem nyelik az apró csónakot. Sötét hullámtömeg, amint tomyosodik millió rozoga kis csónak sodródik. Amelyekről szállnak a legfájóbb hangok, a legtépettebbek a magyar csónakok. Elhagyatott, árva kis magyar csónakok... Zord élettengeren imbolygó vándorok. A vihar tépázza, sodoija testüket, de ők még remélik, Isten óvja őket. Magukat ajánlják az Ő védelmébe, kérik, vezérelje őket biztos révbe. Majd midőn a vihar egyre erősbödik, lassan, - mindig többen, reményüket vesztik. “Hát hol van az Isten? - Miért nem segít rajtunk? Magunkra hagyatva, egy-szálig pusztulunk. Elveszünk mind, hiszen a vihar ereje elsodort már minket idegen vizekre.” Félelmükben egymás hangját túlkiáltják, Még sajátjukat is alig-alig hallják. - Hogyan hallanák hát, kik reményt vesztettek az Úr hangját: “Mit féltek, ti kicsinyhitűek?” 1947 Panajothné László Márta
