Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-06-01 / 6. szám
2002. június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 A mosoly országa Lendvai kontra Lendvay utca Egyre több Lendvai Ildikó-idézet érkezik mostanában mihozzánk a tömegkommunikáción keresztül, gyorsíró legyen a talpán, aki regisztrálni tudja az emelkedett gondolatokat. Legutóbbit a múlt szombat estén mondta a szocialista nagyasszony a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület társasági körének előadásán, ahová egyébként Fodor Gábor SZDSZ-ügyvivő karján érkezett, hogy elemezze a karonülő lakosság számára a választások utáni kormányzás lehetőségeit. Erről ugyanis ő, Lendvai Ildikó ekképpen vélekedik: “Ennek a korrupciónak véget kell vetni, mert Orbán és hivei annyit loptak és olyan kormányzati struktúrát építettek ki, ami megengedhetetlen.” Szép veretes mondat, nagy kár, hogy Lendvai Ildikó szájából érkezett, aki másfél évtizede még a kommunizmus cenzoraként állított le könyvkiadást, színdarabot, filmet Aczél György elvtárs jobbkezeként. Bölcsebb maradt volna, Ildikó, ha meg sem szólal! Ildikó azonban nem marad csöndben, még az ATV Nap-kelte (Napkelte) műsorában is igét hirdet, ebből idézem a legelgondolkodtatóbb mondatot: “Ausch- witzra sem azért került sor, mert rosszak voltak a gáztörvények.” Igazából nem értem a gondolatot, szerencsére ott a Magyar Zsidók Kulturális Egyesület társasági köre, csak megbeszélik majd a cenzor asszonnyal, miért zsidózik itt Ildikó 2002-ben Magyarországon, hogy ne keltsünk itt semmiféle feszültséget, ellenkezőleg, loka- lizljuk a veszélyes gócokat. De nem mennék ebbe az egészbe bele, majd megbeszéli cenzor asszony a zsidó illetékesekkel. Pilhál György * —Pincér, nem tudna valami könnyű ételt hozni? —De igen, uram! Hozhatok például tizenöt dekás hússzeletet, az nálunk csak hat deka. —Képzeld fogyókúrázom! Minden nap gyalog járok be a munkahelyemre. —És van már valami eredmény? —Hogyne! Minden nap elkésem. A pincér hozza az étlapot Kovácsnak. —Köszönöm, előbb eszem, csak azután olvasok. A szomszédos és a velünk élő népek humorából (Régebben ők voltak a "kisebbség" - most mi magyarok leszünk lassanként azok.) * Grün és Kohn vetélkednek, melyikük családja jött be korábban Magyarországra. Kohn: Hát ha tudni akarod, az én őseim már Árpáddal jöttek be Magyarországra. Grün: Az is valami. Az én őseim már ott várták őket a Vereckei-hágónál, kínálva a magyar vitézeknek: "Kopjafát, kardot, nyilakat, kacagányt tessék!" * Nemzetközi Történelmi Kongresszuson, egy magyar professzor Árpád magyar vezérről tart előadást és megjegyzi, hogy egy érdekes adatot fedezett fel, mely szerint a románok elloptak tőlük hét lovat. A Kongresszus vezetője, kényelmetlenül feszengve megkérdezi: Óhajtja-e ennek is jegyzőkönyvbe vételét? Ó, nem, nem, csak mint kuriózumot említettem meg. A román kiküldött vérvörös arccal közbeszól: "Ez nyilván hazugság, mert mi románok még akkor ott sem voltunk. Mire a magyar professzor: Elnök úr, ezt szíveskedjék jegyzőkönyvbe venni. * Tót származású pap prédikál magyar híveinek a káromkodás (sajnos, elég gyakori magyar szokás) ellen: "Mert kidves hívek, a káromkodás a lighászontalanabb bin a világon. Mert aki lopik, annak megvan a maga haszon, aki paraznalkodik, annak megvan a maga gyinyiriseg. De, aki káromkodik, annak si hászon, si gyinyiriseg." * Sváb pap prédikál a paradicsomi bűnbeesésről: Látik ott sok gyió, az nem gél, látik ott sok modgyoró, az nem gél. De az szép piros apfcl, az gél! Akkor monda Úristen, Adam apam urunknak, Éva asszony anyánknak: Sipirc, fon májn Paradájz! * Hazafias svábok rigmusa: "Soroksáron nyitunk majd egy csárda, kitűzzük a nemzeti kokárda, s aki nem fok matyarul peszélni, asztat mi ki fokjuk topálni." * (A fenti vicceket egyik olvasónktól kaptuk. Akik tudnak jó, csattanós vicceket, küldjék be lapunknak, hogy megoszthassuk az olvaókkal.Lehetnek rendőr-, cigány-, zsidó- és pikáns viccek is, csak a nyelvezetre kell kicsit vigyázni.Elfogadunk anekdótákat és egyéb rövid tréfás írásokat.)
