Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2002-06-01 / 6. szám

12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2002. június tilos a politikai és kulturális szerveződés és nyilvános demonstráció. A palesztinok személyi adatait tartal­mazó okmányt az UNWRA (az ENSZ Közel-Keleti Palesztin Menekülteket Segélyező Ügynöksége) adja ki, de ez csak egy regisztrációs papír, ami nem sze­mélyazonossági igazolvány és nem úti okmány. Csak arra szolgál, hogy a tulajdonosa - ha jogosult - igény­be vehesse az UNWRA szolgáltatásait. A palesztinok munkavállalása hosszadalmas és bo­nyolult, sem biztosítási kedvezménnyel, sem béreme­léssel nem jár együtt, és amint egy palesztint kirúgnak az állásából, a munkavállalási engedélye azonnal ér­vénytelenné válik. A palesztin nem végezhet értelmi­ségi munkát, nem dolgozhat közszférában és számos szakképzetséget vagy képzetséget nem igénylő munkától is el vannak tiltva. Szinte csak fizikai munkát végezhet, alkalmi, napszámos munkát vagy kiskereskedelmet folytathat a menekülttáboron belül. A Libanonban 1992-1996 között kiadott 15 ezer munkavállalási engedélyből csupán 125 jutott pa­lesztinnak. A palesztinok nem jogosultak közegészségügyi és más szociális juttatásra sem. Egészségügyi ellátás tekintetében teljes egészében az UNWRA-ra szorul­nak. Az ellátás színvonalát megfelelően mutatja az a tény, hogy a szervezet által működtetett kórházak egyike sem rendelkezik például dialízisgéppel. Az állampolgársággal nem rendelkező palesztinok (a palesztin menekültek elméletileg nem kaphatnak ál­lampolgárságot Libanonban, Ciszjordániában és a Gázai övezetben) nem járhatnak állami iskolákba, csak magániskolákba, amit viszont nem tudnak meg­fizetni, ezért csak az UNWRA által műküdtetett alap­szintű iskolákba járhatnak a hivatalosan rigisztrált táborlakó gyerekek. Természetesen az állami középis­kolákból és az állami támogatású felsőoktatási intéz­ményekből is ki vannak zárva a palesztinok. Még valamit a menekülttáborokról. A legnagyobb tábor az Ain el-Hilweh, amely lényegében egy túlné­pesedett gettó, korlátozott víz és áramszolgáltatással, telefon-összeköttetés nélkül. Százával nyüzsögnek benne a különféle palesztin csoportok, folyamatosak a hatalmi összetűzések. A többi tizenegy táborban is jobbára embertelen körülmények uralkodnak, amelyek ellen tiltakozni sem nagyon lehet, hiszen a libanoni hadsereggel és szír erőkkel vannak körülvéve. A táborok kicsik, a túlzsúfoltságot csak tetézi, hogy nincs áram, szivárognak a csatornák, fertőzött az ivóvíz. Az építést, újjáépítést szigorúan korlátozzák a törvények, így az emberek rossz állapotú, félig lerombolt házakban laknak. Ennek köszönhető, hogy 150-200 ezer menekült él egy olyan táborban, amely összesen 50 ezer ember elszállásolására lenne al­kalmas. Különböző palesztin szervezetek toboroznak a tá­borokban, de nincs lehetőség kényszertoborzásra. Az Ain el-Hiweh menekülttábort például részben a PFSZ irányítja, de egyéb palesztin szervezetek is jelen van­nak, köztük az Iszlám Dzsihád, a Hamász és a Front for the Liberation of Palesztiné vagy a Front for the Liberation Palesztine-General Command. A toborzás többnyire családi kapcsolatok és a szervezetek intéz­ményei révén zajlik. Az Iszlám Dzsihád havi fizetést ad, ami sokszor az egyetlen jövedelemforrása a pa­lesztin fiataloknak és családjuknak. A Hezbollah tag­jainak lenni anyagilag nagyon kedvező, és magas társadalmi elismertséggel jár. A Hezbolla katonai egységébe (Iszlám Ellenállás) bekerülni csak az erősen elkötelezetteknek lehet, akik vállalják a szigorú kikép­zés feltételeit. Katonai akciókban vagy öngyilkos me­rényletekben önkéntes jelentkezés alapján lehet részt venni. Kedves Nagyvilág (USA, ENSZ, stb.)! Nem kellene a palesztin menekültek gazdasági helyzetén változ­tatni? Nem lenne gazdaságosabb (olcsóbb) és humá­nusabb katonai erődemonstráció helyett építeni (mint tudjuk, az egykori balos demagógiából: egy amerikai vadászbombázó árából hány darab többtantermes is­kolát lehetett volna építeni)? Nem kellene-e elgon­dolkodni az egykori nemzeti felszabadító mozgalmak újradefiniálásán? Ugye nem arról van szó, hogy a legegyszerűbben úgy lehet megszabadulni a nyomorba taszított, területi-politikai autonómiát követelő, más­ként gondolkodó “nemkívánatosoktól”, hogy a sorsuk­ra hagyjuk őket? (MNO) A szerző pártonkívüli jogász. Megjelent a 2000. évi nagysikerű XL. Magyar Kongresszus eseményeit és tárgyalási anyagát tartalmazó KRÓNIKA! A díszes vá­szonkötésű könyv több mint háromszáz oldalon sok-sok képpel mutatja be, mi történt a clevelandi Magyar Találkozón a 2000. év novemberének utolsó napjaiban. Ez a kötet az amerikai ma­gyarság egy évi munkájáról ad hű képet s ezért nélkülözhetetlen kézikönyv mindenki számára, aki a magyar ügy iránt érdeklődik. Aki megrendeli a könyvet, a Magyar Társaságot támogatja közér­dekű hazafias munkájában. Cím: Hungarian Association, 1450 Grace Ave., Cleveland, OH 44107. Tel: 216-226-8808 Kérjük, szerezzen új előfizetőt lapunknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom