Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2002-06-01 / 6. szám

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 | 2002. június “SZOBOR EGY GYILKOSNAK?” Gaál Csaba Egy nap sem telt még el az április 21-i választások óta, — melyen az MSzP — SzDSz koalíció megszerezte az ország vezetésére a többséget, — máris kibújt a szög a zsákból. Ismeretes, hogy a független Medgyessy (jövendő) mi­niszterelnök és pártja, az MSzP korábban megkérdőjelezte a Terror Házának nevét és „Megbékélés Házává” akarja azt átkeresztelni (Igaz, a „keresztséghez” vajmi kis köze lehet sokuknak, pláne az SzDSz-nek), valamint az is, hogy tulajdonképpen honnan is származik e párt. De hogy ilyen hamar, szinte órákkal a választások után máris meg- vallják színeiket, — hát ezt nem vártam volna. Pedig ezt történt. A hétfői Népszabadság (egykori keményvonalas kom­munista lap, most is (sokak szerint az), hosszú cikket közöl Dr. Kende Péter tollából a fenti címmel. Hogy rövid legyek, a cikk elmarasztalja Tóth Ilonát, őt továbbra is gyilkosnak titulálja, és Kende elFtárs felsorolja az ismert kommunista érveket, amelyek alapján kivégez­ték a fiatal orvostanhallgató lányt. Hiába nyilvánította a Fővárosi Bíróság 2001-ben sem­missé az ítéletet. Kende elFtárs jobban tudja: cikkében megint elböfögi mindazt, ami történt az egykori kihall­gatáson, és szerinte igenis bűnös volt a forradalmár lány. És a rettenetesen hosszú cikk után így fejezi be „új vádiratát”: „Mit keres akkor Tóth Ilona szobra az orvosi egyetem bejáratánál? Miként lehetséges, hogy Pokorni Zoltán, a Fidesz és Dávid Ibolya, az MDF elnöke (aki bevallottan saját ügyének tekinti ezt a rehabilitálást) arra ítéli a követ­kező évtizedek leendő orvosait, hogy naponta kétszer (egyszer befelé, másodszor kifelé) olyan orvos szobra mel­lett haladjanak el, aki — így vagy úgy, de mégiscsak — embert ölt? Mit akarnak sugallni azzal, hogy szobrot emeltek annak, aki kioltotta egy ártatlan ember életét?” Ilyen képmutatóan piszkos megállapítást régen olvas­tam, és dupla bunkóként hatott órákkal a választások után. Bizonyítást nyert, hogy Tóth Ilona ártatlan volt, egy legitim, tisztán megválasztott magyar kormány szerint. Nem akarom felsorolni azoknak a szobroknak a nevét, amelyek közterületeken vannak kiállítva Budapesten, akik bizonyítottan embergyilkosokat mintáznak meg, akiknek lelkén nem egy ember, hanem százak és ezrek kivégzése, halála szárad. De megemlíthetném a Szabadság téren lévő szovjet hősi emlékművet is, amely egy kalap alatt dicsőíti és adja áldását mindazokra, akik számtalan magyar 10 és 95 év közötti leányt és anyát megbecstelenítettek, az őket védő férfiakat egyszerűen lelőtték. A választások előtt az MSzP panaszkodott arról, hogy a főleg kommunista terrorlegények által használt And- rássy út 60 nevét megváltoztatják a Terror Házáról Meg­békélés Házává. Képtelenek elismerni, hogy elődeik vol­tak a felelősök azért a mérhetetlen sok gyászért, a bűnö­kért, az Avóért és a Dunába beledarált magyar holttes­tekért. Innen származnak ők, és még büszkék is rá. De liliomfinom lelkűket nagyon bántja az igazság. Most, a választás után megint majd előrángatnak min­den kiskaliberű és nagyszájú kommunista íródeákot a hibemációból, hogy tollat adva kezükbe, újra támadják azokat, akiket eddig is rabszolgának tartottak 45 évig. És ráadásul most nem lesz senki a magyar Par­lamentben, aki felelmelné hangját ez ellen az új/régi terror ellen. Mert az SzDSz igazán nem az a társaság, amelyet emberjogi harcokért lehetne megjutalmazni Sztálin-díjjal. Az Orbán kormánynak is sok hibája van/volt. Sajnos, mint sok fiatalra jellemző, hogy legyőzhetetlennek, min- denttudónak képzelték magukat és ez — többek között — most visszaütött rájuk. Azonban ők a nemzeti vonalat kép­viselték legtöbbször, a háború óta talán elször volt nem­zeti kormányhoz hasonló a magyar Parlamentben. A kommunizmus (oh, bocsánat, az operatív szó: szocialista korszak) visszatérésének az első jele most történt, Kende Péter jóvoltából. Figyeljük a jeleket: igen rövid idő múlva — mintha Horn Gyulusék után semmi nem történt volna, — ugyanazok fogják vinni a prímet, mint a Kádár idők­ben és a „szocialista hozzáértő kormány” alatt, Orbán Viktorék előtt. Az ország elérkezett ahhoz a ponthoz, ahol az elbukott nagyobb pártoknak, a Fidesz-nek, az FKgP-nek, a Miép— nek komoly lelkiismeretvizsgálatot kell tartania, hogy megújulva, egymás mellett! nemsokára újra vezethessenek egy nemzetet. És addig ki kell bírni a Kende Péter-féléket, akik szadista élvezettel egyoldalas cikkekben meggya­lázzák azok emlékét, akik hazájukért adták életüket. Javaslom azért, hogy vasárnaponként Medgyessytől lefelé az élelem-lánc legalsó foka alatt létező Kendéig látogassanak el az Andrássy út 60-ba és nyissák ki szemüket. Ha magyarnak vallják magukat, gondolkoz­zanak el a látottakon. És akkor talán eszükbe jut még volt iskolatársam. Mansfeld Péter halála is, akit az MSzP eldjei végeztek ki, amikor az hosszú börtönévek eltöltése után nagykorú lett! Az MSzP ilyenkor különösen büszke lehet múltjára, dr. Kende Péter újságíróval együtt!--Radio Free Europe - Schöpflin György, a Londoni Egyetem professzora is nehéz jövőt jósol az MSZP-SZDSZ koalíciónak, amelynek - szemben a Fidesszel - nincs kialakult és kiérlelt ideológiája. Ne­hezen egyeztethető össze például a külföldi befektetők előtti nyitottság a társadalmi igazságossággal, áll a Szabad Európa Rádió honlapján

Next

/
Oldalképek
Tartalom