Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-06-01 / 6. szám
2002. június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 5 választások megnyeréséhez. Keserűségünkre így lett. Mindössze tíz mandátummal az MSZP győzött úgy, hogy az SZDSZ is bekerült a parlamentbe. Tíz mandátum. Vajon mire elég ez, csak nagyon fegyelmezetten tudják működtetni többségüket a Tisztelt Házban ezzel a tíz képviselővel. Négy évig le kell mondaniuk a betegségről, a külföldi utakról, lógásokról. Különben felborul a parlamenti rend, és bizony le fogják szavazni őket. Az eredmények tükrében a volt kommunisták és balliberálisok “örömtáncot” lejtettek. A nemzeti erőknek pedig nem maradt más mint beismerni a vereséget. Sokféle tanulságot lehetne levonni a választásokból, amitől most eltekintek. Még csak arra sem hivatkozom, hogy főleg az első, de a második fordulót is gyakorta kísérték különböző csalásokra utaló jelek, szabálytalanságok. A szálak mindig következetesen a szocialistákhoz vezettek. Sőt, előfordultak fizikai erőszakok is. A sértettek mindig a nemzeti erőkhöz tartoztak. Mégis azt kell mondani, ezek érdemben nem befolyásolták a választások végeredményét, csak keserű maradt utána az ember szája. Mint ahogy keserű maradt közel három és félmillió embernek a választások után. Ami pedig a jövőt illeti, marad a bizonytalanság és a számtalan kérdőjel. Tizenkét évvel a “rendszerváltás” után visszaszavazni a kórokozókat, több mint ostobaság. Soós Géza —Mádl Ferenc köztársasági elnök átvette Calin Fabian, románia új budapesti nagykövetének megbízólevelét. Fabian a külügyminisztérium Magyarország referatúráját vezette. 1995 és 2000 között Románia budapesti nagykövetségén elsőtitkárként dolgozott. 1991-1992-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanult, megszerezte a tudományok doktora címet, beszél magyarul, franciául és angolul. “MSNBC/TV - Dick Armey, az amerikai törvény- hozás republikánus párti többségi vezetője a palesztinok etnikai tisztogatására tett javaslatot az amerikai tévétársaságnak csúcsidőben adott interjújában. Szerinte a mozlim és a keresztény palesztinokat ki kellene pucolni Ciszjordániából, amelyet azután Izraelnek annektálnia kellene. Armey azt is kijelentette, hogy Kelet-Jeruzsálemet, Ciszjordániát és a Gáza-övezetet Izrael részének kell tekinteni. Egy Palesztin állam létrehozható, de valamely arab országban. Arra a kérdésre, hogy ezt mondta e már Bush elnöknek? - még nem, de megfogom mondani - felelte. A VÁLASZTÁSI HETEK, HÓNAPOK KRÓNIKÁJA A vesztes pozíciójából induló baloldal az intenzív, látványos és hangos-haragos, időnként útszéli nyelvet beszélő' negatív eszköztárat választotta. A mögöttünk hagyott hetek feszültsége miatt még nehéznek tűnhet a polgári oldal számára a higgadt értékelés. Ám a vereség csak akkor válhat értékessé, ha épp a nyugodt és távolságtartó helyzetfelmérésre tud rávezetni bennünket. Fontos feledat, hogy ne csak a győztestábor hangadóinak tolmácsolásában szülessen meg az elmúlt hetek és hónapok krónikája. Az alábbiakban ezért egyfajta gyorsmérleget szeretnék készíteni, egy alaposabb áttekintés előzetes megfontolásai között tallózva, a további együttgondolkodást elősegítendő. (...) Közhely, hogy ma már a választási kampány legfontosabb “arénáját” a tömegtájékoztatás, az elektronikus és az írott sajtó biztosítja. Az eredmény ismeretében kimondható: ezt a média háborút (is) a baloldali sajtó és a benne hangot kapó liberális értelmiség nyerte meg. E tény fényében szinte ironikus, hogy a baloldal a Fidesz mé- diaterroijáról beszélt. Ki kell mondanunk: továbbra is túlnyomó fölényben van a baloldali sajtó - mind (példány- és olvasó-) számbelileg, mind a közvélemény befolyásolásában. Jobban, meggyőzőbben, hatásosabban beszéli a baloldali sajtó azt a posztkádári köznyelvet, melyen a választók többsége osztozik. Továbbra is a baloldali sajtóértelmiség diktálja a közbeszéd nyelvét és tematikáját. Másként megfogalmazva: még mindig sokan értik “anyanyelvi szinten” a baloldali média nyelvét, mint a csekély számú, bár esetleg látszólag “nyomulósabb” jobboldali sajtóét. Épp azáltal hatékonyabb a baloldali médiamanipuláció, mert gyakorlottabban rejti el manipulációs szándékát. A jobboldali sajtó (és fenegyerekei, a “Lo- vas-Bayer-Járai-Bencsik kvartett”) kicsit úgy jár-kel a nyilvánosság színterén, mint elefánt a porcelánboltban, akkor és ott is sért, ahol és amikor nem áll szándékában. Üzeneteit nem tudja olyan kívánatos csomagolásba rejteni, mint baloldali riválisai. A jobboldali sajtó az őszinte felháborodás nyelvét beszéli, ami nem alkalmas az olvasók folyamatos, hétköznapi kondcionálására. De ne áltassuk magunkat, a sajtó magában nem elegendő egy választási kampány megnyerésére vagy elvesztésére. A kampánystratégiák különbsége is döntő módon belejátszott a végeredmény kialakulásába. A vesztes pozícióból induló baloldal az intenzív, látványos és hangos-haragos, időnként útszéli nyelvet beszélő negatív eszköztárat választotta. Ebben az eszköztárban olyan új elemek szerepeltek, mint amilyen a politikus személyi integritásának, családi életének támadása, megkérdőjelezése, a jellemgyilkosság. Új eleme volt e negatív kampánynak a külpolitikai csatatér bekapcsolása, részben diplomáciai, részben médiadiplomáciai technikák felhasz
