Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-05-01 / 5. szám
10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2002. május DR. TÁPAYMIKLÓS: A KÁRPÁTALJAI HELYZET II. Kárpátalja a Sz.U. összeomlása (1991) után megmaradt, mint a most már önálló Ukrajna Kárpáto- kon-túli megyéje, Transcarpathia névvel. E terület lakossága tehát Trianon óta 5 államnak: Csehszlovákia - Magyarország - Csehszlovákia - Szovjet Unió - Ukrajna lett az állam polgára anélkül, hogy ősei földjéről egy tapodtat is elmozdult volna. 1991-ben, Ukrajna önállóságának kikiáltásával, Kárpátalján igen népszerű volt az az elképzelés, hogy Ukrajnán belül autonómiát kapjon. Tartottak is egy népszavazást ebben a kérdésben 1993-ban, mikor is a szavazók 85%-a az önkormányzat mellett állt ki (!) -azaz a betelepült ukránok és oroszok többsége is emellett kellet, hogy szavazzon, mert különben a 85%-os eredmény lehetetlen lett volna. Ennek azonban semmi gyakorlati következménye nem lett, mivel a kievi parlament ezt a döntést épp úgy figyelmen kívül hagyta, mint ahogy a Prágai kormány is ezt tette a békeszerződésben vállalt kötelezettsége ellenére. A lakosság többsége még ma is az autonómia mellett van, bár ha szavazásra kerülne sor, aligha szavaznának ismét 85%-ban az autonómia mellett. Az ukrán állam érthető okokból hallani sem akar az autonómia ügyéről, mert ebben egy szétesési folyamat kezdetének a lehetőségét látja. Ez esetben u.i. a lengyel kisebbség, a krími tatárok és még inkább az ország keleti részén nagy számban élő orosz kisebbség is hasonló igénnyel állhatna elő. Autóbuszon utazva léptem át a magyar-ukrán határt és a két ország életszínvonala közötti különbség azonnal mellbe vágott. Az országutak állapota a magyar műutakhoz képest siralmas, de még ennél is rosszabb a helyiségeken belüli utak állapota. Az utak egy része úgy néz ki, minta ha 44 óta soha nem lett volna felújítva! A házak külseje is magán hordozza a szovjet nyomor maradványát, amin az utolsó 10 év semmit nem javított. A lakosság életnívóját én a magyar életszínvonal 1/5-ének becsültem, de a helybeliek szerint ez az összehasonlítás talán túlságosan kedvező az ukránok javára. Ok a magyar életnívó 1/10-ről beszélnek, de szerintük még így is jobb a helyzetük, mint a Kárpátokon túli „Nagy-Ukrajnában” ahogy ők hívják az országnak a másik részét. És éppen ez a mindenki által tudott életnívó különbség az, ami még mindig életben tartja az autonómia utáni vágyat. Fájón gondoltam vissza gyermekkori emlékeimre, mikor e vidék életszínvonala semmiben nem különbözött az anyaországétól. (Dehát mit is várhat az ember a proletár diktatúra paradicsomának hagyatékaként...) A régi politikai-gazdasági-közigazgatási elit leváltása talán itt maradt el leginkább a többi volt szovjet csatlós állam rendszerváltásához hasonlítva. Gazdasági helyzetük így Ukrajna önállósága óta nem hogy nem javult, de még rosszabb, mint a szovjet időkben volt! A városi lakosság, melynek többsége az állami iparban és kereskedelemben dolgozott, még ma is sínyli a szabad piacgazdálkodásra való áttérés nehézségeit. Az utolsó 10 évben, ezen a téren, szinte alig történt valami kibontkozás. Az ipari üzemek nagy része leállt és alkalmazottaik munkanélkülivé váltak mérnökeikkel együtt. A még működő üzemek termelékenységét nagyban csökkenti a főleg esténként előforduló, 2-3 óráig is tartó áramkikapcsolás. Ezeket az újságok általában előre jelzik, de vannak nem várt áramszünetelések is. A magánkereskedelem kezd beindulni és talán ezen a téren lehet látni valami előrehaladást. De a kis üzletek nem tudják felvenni a megelőző nagy állami kereskedelmi létesítmények alkalmazottait, így a munkanélküliek száma ebben a foglalkozási kategóriában is nagy. A falusi lakosság valamivel jobban él, mint a városiak, mer a legszükségesebbet megtermelik maguknak. A mezőgazdaság privatizálása most van folyamatban. A parasztok ingyen kapjak a földet bérbe, de a tulajdonjogot hivatalosan elismerő okmányt eddig még nem kapták kézhez, azaz a föld hivatalosan még ma is az állami. Akik földhöz jutottak, kénytelenek a 60 évvel ezelőtti termelési formához visszatérni, lovakkal-tehenekkel, miután az államtól mezőgazdasági gépeket nem kaptak. A baj ott van, hogy nincs elég ló - tehén talán még volna elég. A művelhető területnek kb. az 1/3-a nincs megművelve. A szűkös megélhetési viszonyok között élő szorgalmas és élelmes lakosság a drágább magyarországi és olcsóbb ukrajnai benzin árat használja ki kereskedésre. Tartályaikat feltöltve naponta többször lépik át a magyar határt - vagy ahogy ők mondják: „mennek át magyarba”, ahol a benzint eladják és jönnek vissza a profittal. Ez a „seftelés” azonban 2000 óta már nem annyira kifizető, mert egyrészt a benzin ára Ukrajnában is megemelkedett, másrészt pedig a magyar kormány is lefékezte ezt az egyirányú benzínkeres- kedelmet. Ma már csak naponta egyszer engedélyezik kárpátaljaiaknak a magyar határ átlépését. Hasonló
