Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-05-01 / 5. szám
2002. május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 3 A boldog gyermekkor emlékeire való visszaemlékezés diktálta, amit elmondok alábbi írásomban, mert ezekben a napokban ismét Anyák napját ünnepli ez a komputenzált kor. Biztos vagyok azonban benne, hogy legtöbben csak azért teszik, mert a szomszédaik és barátaik is "ünnepelnek ". Pedig ma ez semmi más. mint meggyőződés nélküli színészkedés. Lássuk csak ennek igazolására, hogyan vélekednek anyákról és a szülőkről halandó világunk nevelést irányító "szakemberei Február elején olyan hírt közöltek a lapok, ami néhány évvel ezelőtt hihetetlennek tűnt volna, de azóta megtanultam, hogy semmi sem lehetetlen, semmin nem kell csodálkozni, pláne mérgelődni. Tartományunk egyik iskolaszékének (board of education) elnöke szokatlan nyilatkozatot tett a T. S.-nek Véleménye szerint az iskolás kor alatti (1-6 év) gyerekekre káros befolyást gyakorolnak a szülők, mert megakadályozzák, hogy természetes adottságaiknak megfelelően - emberi jogaikkal élve szabadon fejlődjenek. Majd sajnálkozva tette hozzá, hogy ennek orvoslására jelenleg nincs mód, mert a gyerekek rászorulnak szüleik anyagi támogatására. Ezt a káros befolyást igyekszik ellensúlyozni az iskola, amely ötéves kortól a "modem gyermeklélektan" tapasztalata szerint neveli tanítványait. Megdöbbentő ez az őszinte megállapítás. Főleg pedig nagyon igaz. Ma ugyanis a gyermek elvégzi iskoláját anélkül, hogy írni, olvasni tudna, ismerné a számtan négy alapműveletét. Ehelyett a kiváló szexnevelést, a rasszizmus elleni harcot és nagyvárosokban az afrikai népek történetét is kötelező tantárggyá tették. Valójában szép jövő vár utódainkra az új világrend boldogító magzatvizében. Csak gratulálni lehet a tiszteletreméltó iskolaszéki elnök bátorságához, aki végre, virágnyelven ugyan, de kimondta, hogy elsőszámú cél a fehér ember kultúrája, a 2000 éves keresztény morál és a család - a társadalom alappillérének - szétzúzása. Idegenné kell tehát tenni a gyermek számára a szüleit, a szülők számára pedig a gyermeket, akit bűnös kezek és bűnös agyak tervszerűen rontanak meg, hogy gondolkodni sem tudó, agymosott, akaratnélküli, engedelmes rabszolgáivá váljanak az új világrendnek. Fenti gondolatokkal kezdem Anyák napjára szánt emlékezésemet és elmondom, hogy a magamfajta konzervatív, Istenben. Hazában hívők számára mit jelent és mit jelentett az Édesanya a családban. Ezzel kapcsolatban azt is, hogy milyennek látom 1997-ben ezt az ünnepet. A komputerek és űrhajók korában nevetségesek, akik ragaszkodnak őseiktől örökölt, szentnek tartott hagyományaikhoz, amelyben a család jelentette a társadalom és a nemzet alapját. Sokszor hallottuk gyermek és ifjú korunkban, amikor a felnőttek a “családi élet tisztaságáról" beszélgettek és ugyanazt mondták, amit papjaik, mert mindenki megegyezett abban, hogy ez a legkisebb egység amire egy nemzet jövője felépül. Ez a sejt az anyából, az apából és a gyermekekből áll, de lelke, fenntartója, gondviselője és soha meg nem szűnő munkájával mártírja az Édesanya. Ifjúkorunkban nagyon széles skálájú volt szülőhazánkban a társadalmi osztályok rétegződése, azonban minden kaszt és annak valamennyi egyede megegyezett abban, hogy ezt a szilárd alapot minden körülmények között fenn kell tartani Isten által rendelt tisztaságában, különben a következő nemzedék lába alól kicsúszik az erkölcsi talaj. Ez volt az a pont, ahol a nemzetfenntartó munkába bekapcsolódott az Édesanya, aki nemcsak életet adott gyermekeinek, hanem fel is nevelte őket, mindennemű női szabadságért ordítozó, destruktív, feminista tömörülés jelszavai nélkül. Abban az időben volt ez, amikor még az otthonukon kívül dolgozó nők kevesen voltak és bármelyik társadalmi osztályhoz tartozott is valaki, jól tudta, hogy egy asszonynak, aki családja gondjait vállaira vette, nem napi nyolc óra a munkaideje. Nincs hétvégi pihenője sem, sőt megszabott korhatár sincs, amikor eléri a nyugdíjjogosultságot, mert ez számára akkor jön el, ha a munkától és a felelősségvállalás évtizedeitől megrokkan. Egy család anya nélkül a mi ifjú korunkban elképzelhetetlen lett volna. Nem azon volt a hangsúly, hogy enni adjon a gyerekeknek, ellássa őket tiszta ruhával, ápolja, ha megbetegszenek, sokkal lényegesebb volt, hogy tőle tanulták az első imádságot, amely a hitet és az anyanyelvet jeleneti. Együtt dúdolta velük a kis, játékos gyermekdalokat. Meséket mondott nekik, amelyekben mindig az igazság diadalmaskodott. Amikor aztán megértették már, elmondta hazánk történelmének sorsdöntő eseményeit, amelyekkel ideálokat adott fiainak és lányainak. Ez a nevelés tanított meg arra, hogy higyjünk Istenben, tiszteljük hőseinket, szeressük hazánkat és ha kell, egyszer az életünket is feláldozzuk érte. Az Édesanya és a szülői ház így készített elő az iskolára és az életre. Ez a gondos nevelés nyújtotta tanítóinknak a legnagyobb segítséget, amikor a napjainkban jóformán senki által nem ismert tantárgyat, a hit és erkölcstant oktatták És jellemző, hogy amit ők elmondtak az iskolában, abban feltétlenül hittünk, mivel teljesen megegyezett azzal, amit odahaza Édesanyánktól tanultunk Rendkívül erős volt a család lelki közössége azokban az időkben és biztos vagyok benne, hogy ez a szülői hitelképesség adta az ösztönzést, amellyel egész életünkön át teljes őszinteséggel és odaadással ünnepeljük Anyák napját. FÁY ISTVÁN: TEGNAP ES MA "...őszinte szívvel és szeretettel ünnepeljük az elhunyt és élő magyar Édesanyákat, az utolsó leheletünkig áldva emléküket'"
