Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-05-01 / 5. szám
2001. május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 21 Az átírt történelem Nagyon bízom abban, hogy 1989 után már nem sokáig tart, amíg végleg rendbe tesszük legalább a múltunkat. Leendő újságíróknak tanítok XX. századi magyar irodalmat, s időnként magam is zavarba jövök, ha eszembe jut egy-egy név, mely egykor híres volt: díjakkal és kedvezményekkel elhalmozott udvari költő vagy író, esztéta vagy éppen filozófus neve. Hallgatóim közül már senki sem hallotta Illés Béla nevét, de Berkesi András műveit sem kapkodják el a piaci könyvárusok szakadozott, dohos könyvei közül, és Váci Mihályt sem emlegetik, akinek Nem elég című versét a fél ország szavalta Viszont Lukács Györgyről még utca van elnevezve - öt évig az ő utcájában laktam, restellem is erősen szobra is van neki köztéren, de hogy ki mindenkinek nincs utcája vagy szobra a derék magyar emberek közül, az legalább ezres lista lenne. A nagy át- és visszakeresztelések ideje lejárt, én azért örülök, hogy itt, Csillaghegyen, a HÉV vonala mentén már nem Martos Flóra sétány húzódik, hanem egyszerűen Vasút sor. Amúgy én nem vagyok túl nagy híve az állandó és következetes névváltoztatásoknak - ez a kommunisták primitív kérlelhetetlenségét idézi fel számomra, jó helyen van például a Szabadság- szobor, melyet családom halaskofának becézett, viszont nincs jó helyen valóban a szovjet hősi emlékmű a Szabadság téren, mert mementó ide vagy oda, nehogy már az oroszok tényleg ma is azt higgyék, hogy felszabadítottak minket. Amit viszont leromboltak, annak bizony ott lenne a helye - a Trianon-emlékműnek. De - szoktam mondogatni - alapjában nem ezen múlnak a fontos dolgok. Lassan kihal a Kádár- nosztalgiázó, piros szegfüs nemzedék, az új nemzedékek pedig - sajnos, vagy hála Istennek - nem túl fogékonyak a politikai jelképekre. Akik meghaltak, azoknak már úgyis mindegy, mondhatnánk cinikusan, de nem mindegy, milyen íutcanevek, szobrok, könyvek köszönnek rá a nem túl érdeklődő és nem túl tájékozott átlagemberre, aki, ha idősebb, még mindig a Lenin körúton vagy a November 7-e téren közlekedik, s a Felszabadulás tér könnyebben nyelvére jön, mint a Ferenciek tere. Az MSZP- SZDSZ és a Munkáspárt szellem:, hajléktalanjai változatlan hevességgel utálnak mindent, ami keresztény és magyar — így persze elsősorban a MIÉP-et, olyan hisztérikusan és olyan üldözési mániával, mely inkább mulatságos, mint aggasztó. A zámolyi romák és az őket esetleg támogató orosz titkosszolgálat esete felveti azonban a nyugtalanító kérdést: valóban véglegesen átírhatjuk igazra magyar történelmünket, vagy már készülődnek az egykori szovjet magyar bérencei, kulturális csicskásai, hogy alkalomadtán ismét kiradírozzák az 1989 óta eltelt időszakot a történelemből, s talán valaki már írja is e korszak „hiteles” krónikáját, az internacionalizmus és a munkás-paraszt hatalom nevében? Valaha régen írtam egy imádságszerű verset, melyben fohászkodtam, ne kelljen örökké olyan országban élnünk, ahol folyton változnak az utcanevek, ahol időnként kitüntetik, időnként kivégzik ugyanazért az embereket. Sajnos ez a négyesztendőnkénti váltógazdaság nekünk, magyaroknak nem igazán jött eddig be, s Isten óvjon attól, hogy a felhergelődött MSZP-SZDSZ-klientúra jövőre ismét a nyakunkba üljön, hogy „rendbe tegye” a gazdaságot és persze minket, szegény, makrancos magyarokat is. Hosszú távra kell gondolkoznunk, terveznünk, építkeznünk, ahogyan nagy eleink is tették. Vajon mi lett volna, ha Szent Istvánt, Szent Lászlót, Mátyás királyt csak négy esztendőre választják meg, s utána jön valaki, akinek első dolga az lesz, hogy addigi müvüket féltékenyen és kíméletlenül lerontsa? Hogy jó úton járunk, a magyar úton, annak legékesebb bizonyítéka, hogy ellenfeleink nagyon gyűlölnek minket és nagyon félnek tőlünk. Mi több, a barátaink és szellemi szövetségeseink is egyre nyájasabbak velünk - a MIÉP meg nem alkuvó, következesen radikális politikáját egyre nehezebb kikezdeni, mert életpárti, mert igaz. Mi nem akarjuk a magyar népet leváltani, csak azokat, akik eddig kihasználták, félrevezették, kigúnyolták. Azokat viszont mindenképpen, minden törvényes eszközzel, mihamarabb. Mi nem fogjuk átírni a történelmet, legfeljebb az ellenfeleink által hagyott üres, kicenzúrázott oldalakat. Döntsön a nép: Martos Flóra sétány vagy Vasút sor, Illés Béla vagy Nyírö József kell neki. De hiszen már régen döntött. /Magyar Fórum/ Szentmihályi Szabó Péter
