Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-04-01 / 4. szám
16 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG az elsőt egy második követte, egy harmadik (nyilván elterjedt köztük az ingyenkonyha híre!), s a fehér mindinkább kiszorul. Most már csak akkor mer leereszkedni a tetőről, mikor a többiek jóllaktak... Egyre lemondóbban, egyre szomorúbban gubbaszt a vakablakban. Kiforgatták nyugodt megélhetéséből, vége a "pünkösdi királyságnak"... De hát, ilyen az élet. Semmi sem tart örökké. S az állatok társadalma semmivel sem különb az emberek társadalmánál: "Aki kapja, marja!" ILLÉS SÁNDOR VIGYÁZZATOK A STRÁZSÁN! Minden hét tartogat számomra valami különleges meglepetést. A múltkor becsöngetett hozzám két földim. Nem ismertem őket, de ők tudtak rólam. Azt mondták: erre jártak, társasutazásra fizettek be, a parlamentbe vitték volna őket, onnan meg Gödöllőre, de hogy a parlamentbe ülésezett a Tisztelt Ház, hát nem mehettek be, s eljöttek hozzám. Mit üzenek haza? Valami vigasztalót kellene, merthogy a Bácskában minden maradt a régiben. Szokás szerint. Hallgattam panaszukat a sötét, villanynélküli karácsony estéről, a fűtetlen szobákról, a hónapokat késő nyugdíjkifezetésekről, meg sorolni lehetne hosz- szan, de hát annyi idejük azért nekik nincs. Meg hogy a velük tartó nagyfiú, a Laci, aki már tizenkét éves, szeretne még járni egyet a városban. Merre menjenek? Nincs kedvem elkísérni őket? - mert hát annyira tanácstalanok. Elkísértem őket. Nekem se árt egy kis séta; napok óta nem mozdulok ki a lakásból, a rossz időjárásra hivatkozva. Meg a lustaságomra. Megyek hát, hogyne mennék, kísérem, kalauzolom őket boldogan. Lacit minden érdekli. Mi a neve az utcának? Ki volt Damjanich? Mert ő még nem hallott róla, az iskolában nem tanították. Szerb volt, vagy magyar? Magyarázni kezdem és döbbenten tapasztalom közben, hogy nem ismeri az aradi vértanuk történetét. A nagykörúton haladva pedig kerül-fordul megáll, s szinte erőlködve betűzi ki egyik-másik üzlet feliratát. "Ne vegye már rossznéven tőle - karol belém az apja - de nálunk, a Bácskában szerb iskolák vannak, s nem tanítják a magyar történelmet. Mi meg hát magunk se tudjuk, hogyan van ez, mert örülünk néha annak is, hogy élünk..." Dermedten hallgatom. Őszinte szembesülés a valósággal. Egyre kevesebb a magyar tagozatú iskolák tanulőlétszáma a Vajdaságban. Egyre fenyegetőbben árasztja el a cirill betűs írás a közéletet. Eddig csak a hivatalokból szorult ki a magyar nyelv, lassan már kiveszőben van a mindennapi életből is. A diszkóban szerbül szólalnak meg a magyar fiatalok. A múltkor magyarul támadt valakinek jókedve és nótázásba kezdett egy nagyfröccs mellett. Mikor éjszaka hazafelé tartott, husánggal felszerelt szerb fiatalok támadtak rá és alaposan elhúzták a nótáját. Balkán módra. Bezárják már korán a kapukat, eleresztik láncaikról a kutyákat. így hallgatják a rádiót, így nézik a televíziót otthon, ha van éppen áram, magukra húzva a télikabátot és a keztyűt, mert hideg van a lakásban. Gyertyafény mellett. így őrizgetik a Vajdasági magyarok egymáshoz bújva az anyanyelvet. Felrémlik bennem egy drámai kép, Sütő András az anyanyelv védelméről szoló egyik írásában olvastam két bálna tragédiájáról. Szerinte ezeknek maholnapi kihalását nem csupán az ember ostobasága és mohósága okozza. Nem csak a zsírja, hanem a nyelve is A kardszárnyú delfinek kedvenc eledele Sütő szerint a bálnanyelv. "A vizek lomha óriását e ragadozó cetek körülveszik száját fölfeszítik és darabokra tépve szaggatják Iá, és eszik meg a nyelvét. Iszonyatos halál! Mai állapotunkban iszonyatos metafora is..." Beleborzong az ember a rémségek víziójába: így némulnak el lassan a végek magyarjai, először bezárják az iskolát, majd utána elhallgattatják a nótát, aztán éjszakánként bezörgetnek a zárt kapukon, hogy rémületet és félelmet keltsenek, s eljő egyszer az idő, amikor elnémulnak majd a nyelvek is. Mint a harangok, s aztán már nem marad senki, aki értünk fohászkodjék. Elnémultan ballagtam velük, aztán a Hősök terére érve, elbúcsúztam tőlük. Várta már őket a busz, holnap még Székesfehérvárra látogatnak, majd irány haza, a Vajdaságba. Elhelyezkednek a társaskocsiban, Lacika leengedi az ablakot és kiszól. "Aztán, mit üzen haza?" Mit is üzenjek? Gombóc van a torkomban, nehéz kő a szívemen. Mert nem is üzennem, hanem kiálltam kellene! Hogy meghallják a gyertyafénynél, a zárt ajtók mellett virrasztók, amit őseink üzentek valah bajba jutott véreiknek: "Társatok ki! Vigyázzatok a strázsán!..." /Új Ember/ 2001. április MEGJELENT az 1999. évi nagysikerű XXXIX. Magyar Kongresszus eseményeit és tárgyalási anyagát tartalmazó KRÓNIKA! A díszes bordó vászonkötésű könyv közel 400 oldalon sok képpel mutatja be, mi történt a clevelandi Magyar Találkozón az 1999 novemberének utolsó hétvégén. A könyvet szerkesztőnknek - mint a magyar találkozók egyik fotográfusának -, sok felvétele díszíti. A könyvet ajánljuk olvasóinknak, okvetlen rendeljék meg. Ára 20 USA-dollár. Cím: Hungarian Association, 1425 Grace Ave., Cleveland, Oh 44107, Tel. 216-226-8868
