Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-04-01 / 4. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2001. április FIDESSZEL AZ ÚJ ÉVEZREDBE A pártok közül utoljára a Fideszt hagytam, mint vezető kormánypártot. Először 1988 végén, vagy 89 elején lehetett róluk hallani. Arra sem emlékszem már, hogy képviselőjük ott ült-e annál a bizonyos kerékasztalnál. Emlékezetes maradt viszont Nagy Imre újratemetésének gyászszertartása, ahol egy fiatal szakállas jogász, dr. Orbán Viktor oly bátran, oly szóki- mondóan beszélt a kommunisták bűneiről, hogy sok emberben meghűlt a vér. Ez volt az a pillanat, amikor a közvélemény felkapta a fejét ha ezt a nevet hallotta: dr. Orbán Viktor. Hírt kaptunk arról is, hogy a köréje csoportosuló fiatalok közül néhányan tevőlegesen részt vettek a prágai bársonyos forradalom tüntetésein, és összetűzésbe kerültek az ottani rendőrséggel. Mindezek ellenére is, amikor a Fidesz párttá szerveződött, egy kicsit mindenki az SZDSZ fiókszervezetének könyvelte el. Sőt, úgy is emlegették mint a liberálisok ifjúsági szervezetét. Az első szabad választások után a Parlamentben keményen bírálták az új nemzeti kormányt. Dr. Antall József akkori miniszterelnök, mégsem érzett ellenszenvet irántuk. Gyakorta kijelentette, hogy meggyőződése szerint Orbán Viktor egyszer még komoly szerepet fog játszani az ország életében. Egy dolog már akkor feltűnt: noha a Fidesz ugyanúgy ellenzéki párt volt mint a szocialisták, velük semmilyen közösséget nem vállalt. 1994-ben fordult a kocka és az ellenzék győzött. Az SZDSZ a reá jellemző hatalmi éhségből és politikai prostitúcióból, azonnal kezet nyújtott a szocialistáknak. Hívták a Fideszt is, de ők határozottan elutasították a régi kommunisták által irányított koalícióban való részvételt. Ilyen áron nem akartak kormánytényezők lenni, és megmaradtak ismét ellenzékben. Miután az MDF elvesztette a lakosság támogatottságát, a Fidesz tisztességes és következetes politikájával maga mellé állította a nemzeti erőket. A kisgazdákkal és a még szórványban megmaradt MDF-el, ha akkor még nem is szövetséget, de egységes fellépést tanúsított a második ciklusban. A választók hamar rájöttek, hogy a szociál-liberálisok becsapták őket, csak álom maradt a 3.60-as kenyér és a 2 forintos sör. Lett helyette Bokros-csomag, és olyan megszorítások, hogy az ország attól koldult. Az 1998-as választásokon, ha nem is elsöprő győzelmet, de biztos győzelmet aratott a Fidesz vezette nemzeti koalíció, melynek tagja volt mind a kisgazdapárt, mind az MDF, már ami megmaradt belőlük. A főként fiatalokból álló kormány azonnal hozzáfogott a szétzilált gazdaság rendbetételéhez. Az első eredmények már néhány hónap múlva jelentkeztek. A gazdaság új pályára állt. A nemzeti jövedelem növekedése európai mércével mérve kiugró teljesítményről árulkodott. A növekedéssel párhuzamosan megszüntették azokat a megszorító intézkedéseket, amelyekkel az előző kormány keserítette az állampolgárok életét. Dr. Orbán Viktor Európa legfiatalabb miniszterelnöke olyan tekintélyt szerzett az öreg kontinensen, melyhez hasonlót kevés ország vezetője mondhat magáénak. Hazánk a NATO tagja lett, mely ugyan gerjesztett belső vitákat, mégis a Nyugat egyfajta elismeréseként lehetett elkönyvelni. Magyarország viszszaszerezte az elvesztett első helyét a volt keleti országok között. A gazdaság fejlődése tovább szárnyalt, az 5 százalék fölötti gazdasági növekedésben csak Írország tudott megelőzni bennünket. Az Európai Uniós tagságunk is belátható közelségbe került. A munkanélküliek száma a felére csökkent, és az infláció is, ha nem is látványosan, de lefelé tendál. Közben volt két árvíz és rendkívüli szárazság, melyek anyagi erőket vontak el a gazdaságtól. Ezzel együtt is megszülettek azok a jóléti intézkedések, melyek hatását a polgárok a mindennapjaikban is érzik már. Soha annyi fiatalt nem vettek fel felsőfokú oktatási intézményekbe, mint napjainkban. Az is az igazsághoz tartozik, hogy a gazdaság jótékony hatását elsősorban azok érzik, akik ahhoz maguk is tevőlegesen hozzájárulnak. Azok, akik nem tudnak, vagy ami még gyakoribb, nem is akarnak dolgozni, azok számára nem tartogat életszínvonalbeli előnyöket a forrásnövekedés. Ki is használják azt az ellenzéki pártok (a MIÉP kivételével), olcsó demagóg propagandájukban. Mind ezek után tekintsünk egy kicsit előre. Beindult a lakásépítési program, az autópálya építési program, valamint a Széchenyiterv, mely újabb gazdaságélénkítést tartalmaz, hogy fenntartsa, sőt növelje a nemzeti jövedelmet. Néhány hete, talán hónapja, a különböző közvélemény-kutató intézetek fanyalogva vették tudomásul, hogy a Fidesz népszerűsége elmozdult sokáig stagnáló helyzetéből, és elindult felfelé, miközben az MSZP csúszik lefelé. Ma már csak az elmozdulás ütemén van vita. 2002 tavaszán választások lesznek. Ha ezt a tendenciát a kormány tudja tartani, és ha a kisgazdapártban elcsitulnak a koalíciót tépázó belső villongások, a Fidesznek nagyon nagy esélye van arra, hogy a következő négy évben is az országot vezesse. Csak az előttünk álló egy év kritikus. A szocialisták vezetői kijelentették, hogy minden törvényes (és ahogy én ismerem őket, minden törvénytelen) eszközt be fognak vetni a győzelem érdekében. Soha még nem volt ilyen fontos a nemzeti erők összefogása és győzelme mint a 2002-es választásokon. Ha a Fidesz győz, gazdasági sikereivel felzárkózhatunk Európához, és évtizedekre törvényes eszközökkel bebetonozhatja magát az ország vezetésébe. Ha veszít, az Mohács, az Arad, az Trianon lesz, és minden szörnyűség, beleértve talán még a sáskajárást is. 2002 a nemzet győzelmét vagy tragédiáját tartogatja számunkra. ,
