Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-04-01 / 4. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2001. április tolai eretnekek, vagy a főtanács. De felállt a főtanácsban egy Gamáliel nevű farizeus, aki az egész nép előtt tiszteletben állt, s törvénytudó volt. Egy kis időre kiküldte az embereket, majd beszédet intézett a többiekhez: "Izraelita férfiak! - szólt hozzájuk. - Fontoljátok meg jól, mit akartok ezekkel az emberekkel tenni! Mert nemrégiben föllépett Teudás, sokra tartotta magát, és vagy négyszáz férfi mellé szegődött. De megölték, azokat pedig, akik hittek benne, szétszórták és megsemmisítették. Utána, a népszámlálás idején a galileai Judás állt elő, és megnyerte magának a népet. O is elpusztult, és akik követték, azok szétszóródtak. Ezért most azt mondom nektek, hagyjátok békén ezeket az embereket, és engedjétek őket szabadon. Ha ez az elgondolás vagy mozgalom emberektől származik, magától felbomlik. De, ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket, és úgy látszana, mintha Istennel szállnátok szembe." Elfogadták érvelését. Behívatták az apostolokat, megvesszőztették őket, aztán rájuk parancsoltak, hogy Jézus nevében ne beszéljenek, és szabadon engedték őket. Boldogan távoztak a főtanácsból, mert méltók lettek rá, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek. (Ap.csel. 5.,27-5.,42.) Martin Buber, századunk nagy zsidó bölcse ezt írta Jézusról: "Aki életfogytiglan a világ keresztjére van feszítve, aki képes a hallatlan tettre, s elég merész is hozzá, hogy az embert szeresse." (Én és te - 19. oldal) És elég türelmes: ő betartja a törvényt, mi pedig bukdácsolunk, keressük a pótmegoldásokat, erről szól a történelem. Ő pedig vár: mikor leszünk elég merészek ahhoz, hogy megüljük végre Húsvét ünnepét és viszontszeressük őt? /M.N./ Czakó Gábor ÜNNEP, CSALÁD A Húsvét egyike a legszebb családi ünnepeinknek, s most, hogy április végét üljük, igazi tavaszi időre is számíthatunk e jeles napokon. A családok többsége már jó előre programot készített a hosszú hétvégére. Kirándulás, s kiskertben a munkák megkezdése, pihenés — kinek-kinek más az elképzelése. Ami azonban szinte mindenütt szerepel a tervekben: a rokonok meglátogatása. A háziasszonyok tudják, mennyivel könnyebb vendégségbe menni, mint vendégeket fogadni. Jó szervezéssel, megfelelő előkészületekkel azonban köny- nyíteni lehet a nagy munkán. A hagyományos tavaszi nagytakarítás ilyenkor már lezajlott. Akinek ideje engedi, csütörtökön megkezdi a bevásárlást. A füstölt sonka, tojás és más, nem gyorsan romló élelmiszerek otthon várhatják az ünnepet. Nagypénteken vacsorára a legtöbb háztartásban egyszerű, hústalan ételek kerülnek az asztalra. A szombat a rendcsinálásé s a vendégeknek szánt finom falatok főzésének előkészületeié. Ha vasárnapra várjuk a rokonokat, csak azoknak az ételeknek az elkészítését hagyjuk erre a napra, amelyek frissen az igaziak. A sütemény megsülhet előző délután, a fagylalt és a tejszínhab a hűtőben várakozhat. Az italok összeválo- gatásánál gondoljunk a gyerekekre is: legyen elegendő üdítő otthon, s ásványvíz, szóda a bort kedvelő felnőtteknek. Tartsuk be az aranyszabályt: a kicsiknek alkoholt egy cseppet sem, bármennyire hangulatosra sikeredik is a rokoni összejövetel! A szépen megterített asztal igazi ünnepi hangulatot áraszt. Sokan szeretik a hófehér abroszt, s ez valóban illik az alkalomhoz. Ahol viszont sok gyereket várnak, meggondolandó a nagymama — már ereklyének számító — fehér damasztjának felterítése. A húsvéthoz illik a színes, virágos abrosz is, amely nemcsak vidám, de kevésbé kényes a maradandó ételnyomokra. Erre a napra érdemes elővenni a legszebb tányérokat, evő-eszközöket. Nyuszis vagy más, húsvétra utaló mintás szalvéta, hibátlan poharak tehetik még meghittebbé az ünnepi asztalt, s egyben jelezhetik azt is: itt igazán szeretettel várják a vendégeket. Akik vendégségbe mennek, azok számára is különleges ez az alkalom. Régen faluhelyen húsvétkor a legszebb ünnepi viseletűket vették elő a ládafiából a legények és a lányok, s most is szokás fehér ingben, nyakkendőben vizitelni. Bár a városi ember életmódja egészen más, és a divat is nagyon sokat változott, az elegáns öltözettel, az ápolt külsővel a vendéglátók iránti tiszteletünket fejezzük ki. Egyébként önmagában is jó érzés szépen felöltözni, készülődni az alkalomra, valami mást, szebbet fölvenni, mint amit a hétköznapok rohanásában magunkra kapunk. Egy új frizura, frissen beszerzett cipő saját magunknak is örömet okoz, s egy kicsit talán jól esik megmutatni másoknak is. A gyerekek nem nagyon szeretik, ha agyonöltöztetik őket. Ha öltönybe kényszerítik a kisfiúkat vagy a stílusokkal ellentétes ruhába a lányokat, az általában dacot vált ki belőlük. A szép holmit viszont ők is szeretik. Az ünnep idején próbáljuk meg lebeszélni őket a szakadt farmerről vagy a műanyag miniszoknyáról és a vastag talpú cipőről. Néha nem is kell túl sok rábeszélés ahhoz, hogy a kislány ráébredjen, egy finom batisztblúz, hosszú szoknya sokkal jobban áll neki, arról nem is beszélve, hogy abszolút divatos. A húsvéthétfő a locsolkodásé. Érdekes módon ez a szokás ma sem ment ki a divatból, legfeljebb a lo- csolkodás módja változott meg: szagos víz helyett márkás parfümök kerülnek elő az ifjak zsebéből. A hagyományos piros tojást viszont sokan nem is fogadják el, inkább készpénzre számítanak. Sajnos általános szokás, hogy a locsolókat itallal kínálják. Nyolc-tíz ismerős felkeresése után többnyire igencsak jókedvűek lesznek a fiatalok. Pedig nem érdemes ezzel elrontani az ünnep varázsát Rácz Judith
