Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-03-01 / 3. szám
2001. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 18 írott szó bizonyíték, mert az megmarad. Tehát úgy fogalmaz, hogy tetszetősen öltözteti fel a híreket, keverve azokat igaz és kevésbé igaz szavakkal. Ezért kell a mai olvasó embernek megtanulni a sorok közötti olvasást. Ehhez pedig szükséges az önnevelés, a műveltség, amelyet a televízió nem ad meg. Olvasni kell! No nem románc-történeteket, hanem vegyük eló a magyar klasszikusokat és olvassuk el (újra) ókét. Keverjünk bele egy kis reneszánsz irodalmat, talán görög vagy római irodalmat is, vegyük elő az értelmező szótárt ha kell, próbáljuk megérteni az életfilozófiát, az erkölcsöket, amelyeket e művek írói próbáltak átadni az utókornak. És amit szüléink oltottak belénk, de mi már azt elfelejtettük. Ne csak olvassuk a szavakat, próbáljuk megérteni is azokat. Nem könnyű feladat sokunknak, de nem is lehetetlen. Fejlesszük ítélőképességünket, melyet -valódi - értékekre kell alapoznunk, nem pedig a manapság divatos szabadosság elveire. Magyarország az elsők között volt a világon, ahol megszűnt az írástudatlanság, — ideje, hogy megtanuljunk olvasni is. Képezzük ki magunkat gondolkodó, valóban olvasni tudó emberekké, mert csak így leszünk méltóak őseinkre, akik életüket adták, többek között a sajtószabadságért is. Ezt elvárja tőlünk Arany, Petőfi, Ady, Jókai, Krúdy, Márai és számtalan magyar író és költő emléke. Akik egy életet töltöttek azzal, hogy magyarul gondolkozóvá neveljék azt a társadalmat, amelyikbe beleszülettek és amelynek sorsát felválalták. Legyünk méltók hozzájuk, és tanuljuk meg az olvasás művészetét, úgy az irodalomban, mint a sajtóban is. SZOGESDROT ÉS TÍZPARANCSOLAT Olyan ez a világ, mintha mindenki átképezte volna magát számtantanárnak. Mindenütt csak azt hallani: ez ennyi százalékkal nőtt, az annyival kevesebb, így alakult a tőzsde, és olyan lett az árfolyam. Az újságokban táblázatok és átszámítási indexek, amiket naponta böngésznek a számoló művészek, de amit én keresek, sehol nem található. Arra volnék kiváncsi, mennyit költöttünk az elmúlt években kerítésre. Vagy biztonsági zárra. Minthogy erről nincs adat, vizsgálódjunk másfelé: egy magasabb tartományban. Régóta várom, mikor néznek egyszer utána annak a közvélemény-kutatók, hányán ismerik felénk a kőtáblák szövegét. Most persze azt gondolják néhányan, hogy ez vallási kérdés. Nem jól gondolják. A tízparancsolat tudása a nyugati kultúrkörben épp olyan alapvető, mint a közlekedési tábláké. Az ok egyszerű: mindkettő óvja, védi az embert. A tizedik parancsolat erősebben és jobban, mint bármely kerítés vagy a szögesdrót. Arról beszélek, amelyik úgy kezdődik, hogy "ne kívánd a te felebarátodnak házát..." Ahol ennek szellemében élnek, ott nem rakatnak lakatossal drága hevederzárat az ajtóra, s nem építtetnek milliókért magas kőkerítést. Ott ezek nélkül is tisztelik a másét, legyen az ház, tudás, hit, vélemény vagy világnézet. Annak a világnak, amire áhítozunk, alapja a kölcsönös tisztelet. Ez létezett nálunk is, de vége lett. Úgy kezdődött, hogy akinek volt valamije, attól elvették. Aki tudott valamit, arra ráfogták, hogy rosszul tudja. Az ünnepeket eltörölték, a könyveket bezúzták, a tanító idegen példákról beszélt a gyermekeknek, azt kellett mondja, hogy nem érvényes a tízparancsolat. Minden összezavarodott.- - ' A zavarból mára az lett, hogy a tanyák köré is kerítést építenek. Magasat, erőset, hogy védjen, mert félnek odabenn. Ha leszáll az este, minden neszre felkapja fejét a gazda. Aki végül odáig jutott, hogy azt mondja: nem vet, nem ültet fát, mert a termést úgyis elviszik. Most nem a begyűjtők, mint régen, most a messziről jövő bandák. Autóval érkeznek és botokkal. És annak sincs kegyelem, aki a sajátját védi. A hivatal azt mondja: nem tud mit tenni. Erre nincs orvosság. De van. A tízparancsolat. Csak egy a baj: kevés, aki hirdesse. Nincsenek papok. Főleg olyanok nincsenek, akikből árad a hit, akik képesek magukkal ragadni a hallgatóságukat. Legtöbbjük "hivatalt lát el" keresztel, misézik és temet. Négy-öt falu közt ingázik, nem él a hívei közt, hisz aki négy-öt helyen van, az nincsen sehol. Pedig nagy a feladatuk. Össze kell fogniuk a világiakkal, hogy a Parancsokat újratanulva, bízzunk i ismét önmagunkban. S fel kell támasztaniuk képességünket az ünnepekre. Mert a harangok többször hívtak temetésre, mint arra, hogy ünnepeljünk. Ünnepeinkre vágyunk, melyeket emelt fővel fogadhatunk. V. A. S. MEGJELENT az 1999. évi nagysikerű XXXIX. Magyar Kongresszus eseményeit és tárgyalási anyagát tartalmazó KRÓNIKA! A díszes bordó vászonkötésű könyv közel 400 oldalon sok képpel mutatja be, mi történt a clevelandi Magyar Találkozón az 1999 novemberének utolsó hétvégén. A könyvet szerkesztőnknek - mint a magyar találkozók egyik fotográfusának -, sok felvétele díszíti. A könyvet ajánljuk olvasóinknak, okvetlen rendeljék meg. Ára 20 USA-dollár. Cím: Hungarian Association, 1425 Grace Ave., Cleveland, Oh 44107, Tel. 216-226-8868 Kérjük, ne felejtse el előfizetését megújítani!
