Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-03-01 / 3. szám
2001. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 A szocialisták lenyúlták az országot AZ MSZP NEM ISMERI AZ ERKÖLCS FOGALMÁT A pártok sorrendjében nagyságánál fogva a parlamentben a második helyen a Magyar Szocialista Párt (MSZP) áll. Gyökerei messzire nyúlnak vissza. Most azonban a II. világháború befejezésének idejétől követném a gyakorlatát. A szovjet megszállás után moszkvai emigráns kommunisták alakították újjá, nem kevés szovjet segítséggel. Tömegbázisuk nem volt számottevő, viszont a megszállók szuronyainak árnyékában, az első perctől kezdve, a legaljasabb módszerekkel igyekeztek a felszínen maradni. Ezek közé tartozott a gyilkosság, a fizikai erőszak, a politikai ellenfél eltüntetése, megfélemlítése és a választási csalás. így több mint ötven év távlatából nyugodtan elmondhatjuk, hogy a kommunista párt és a politikai alvilág egy és ugyanaz. A legsötétebb banditák szabadultak az országra. Némi változást csak a 70-es évek vége felé lehetett tapasztalni. Ekkor már a főelvtársak közül néhánynak nem volt könyékig véres a keze. 1988-ben felgyorsultak az események. A külső és belső körülmények megváltoztak és sorra alakultak az új pártok, illetve a régi történelmi pártok alakultak újjá. A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) is lépni kényszerült. Mozgásterét a körülmények úgy határozták meg, hogy vagy marad továbbra is MSZP, és akkor a történelem egyszerűen át lép fölötte, és ezzel elveszti jelentőségét, vagy megújul és korszerű baloldali pártként ilyen-olyan formában továbbra is résztvesz a hatalom gyakorlásában. Az MSZMP úgy tett mintha az utóbbi lehetőséget választotta volna. Sebtében összehívott egy kongresszust és átfestette a cégtáblát. Lett belőlük Magyar Szocialista Párt. Arra azért nagyon vigyáztak és vigyáznak ma is, hogy a vezetők, a hangadók régi kipróbált kommunisták maradjanak. Mégis azt kell mondani, hogy sok mindenben szakítottak a múlttal. Főleg ami a tulajdonviszonyokat illeti, a régi ideológiával szemben. Ugyanis a "volt" elvtársak soha nem látott elánnal és szakértelemmel vetették rá magukat a nemzet tulajdonára. Még csak azt sem lehet mondani, hogy törvénytelenül. Ugyanis Németh Miklós kormánya megteremtette a jogi feltételeket az ország kirablásához. A volt elvtársak tökéletes munkát végeztek. Mire az ország feleszmélt, addigra jóformán mindent megszereztek. Volt párttitkárokat és különböző pártvezetőket, néhány hónap múlva már mint szakértőket és tőkéseket látott viszont az ország. A földek nagy része hasonló körülmények között került új tulajdonosok kezébe. Amig a jól rászedett paraszt várta a kárpótlási jegyet és főleg mire megkapta, a legjobb földeknek már megvolt az új tulajdonosa. Mit tehetett a szerencsétlen, bagóért eladta a kárpótlási jegyét, és ezzel a volt párttitkárok, tanácselnökök kezére játszotta a maradék földet is. Magyarországon egy olyan "rendszerváltás" történt, mely véglegesítette a föld elkobzását a régi tulajdonostól. Antall József bűne, hogy az MDF 1990-es hatalomra jutásakor nem szolgáltatott igazságot azoknak, akiket a Németh-kormány idején súlyos méltatlanság ért, sőt a helyzetet tovább rontotta. Ma már nyugodtan elmondhatjuk, hogy az MSZP egy vérbeli rabló párt. Mindezt megerősíti az a négy év (1994-98) amit a hatalomban el töltöttek. Ekkor egy újabb rablóprivatizáció következett, mely jóvátehetetlen kárt okozott az országnak. Olyan stratégiai iparágak kerültek külföldiek tulajdonába, melyek meghatározóak egy ország életében. Tőlünk nyugatra lévő demokráciák is állami tulajdonban hagyták ezeket az iparágakat. Az MSZP-t gyakorta illetik különböző jelzőkkel, melyben a tolvaj szó a legismertebb. Érdekes, hogy az ilyen és hasonló jelzők ellen alig védekeznek. Pontosan tudják, hogy fölösleges. Nem hülyék ők. Ismerik a közvélemény vélekedését, és talán még nevetségessé is válnának, ha nyíltan a becsületet emlegetnék. Helyette az a taktikájuk, hogy folyamatosan támadják, gyalázzák a többi pártot. Természetesen a nemzeti pártokat. A kezükben lévő sajtón keresztül folyamatosan azt hajtogatják, hogy más is lop és rabol. Ezzel általános kiábrándultságot idéznek elő. A cél az, hogy minél kevesebb ember menjen el szavazni. Kivéve természetesen a saját bandájukat. A volt elvtársak között még létezik pártfegyelem, mely oda viszi őket az urnák elé. Arról nem is beszélve, hogy nekik valóban tétje van a választásoknak. Ugyanis, ha a gazdasági hatalom mellett megszerzik a politikai hatalmat is, az összelopott vagyont tovább lehet gyarapítani. Mohóságukra jellemző, hogy kormányzásuk idején meghirdették az úgynevezett "Bokros csomagot", mely több mint egymillió családot süllyesztett a nyomorszint alá. Őket viszont villaépítési láz fogta el: a szocialista vezetők sorra építették Budapest legszebb helyén a milliárdos kastélyokat, szinte versenyeztek egymással. A párt jelenleg ellenzékben van. Nem titkolják, már készülnek a 2002-es hatalomátvételre. A legszomorúbb az, hogy a nyugati politikusok úgy kezelik az MSZP-t, mint egyféle nyugati szociáldemokrata pártot, bizonyos baloldali értékek képviselőjét, már-már egyenlő partnerként. Egy dologban páratlanok, úgy hazudni senki sem tud mint ők. Hiába, a gyökerek még a régi kommunista gyökerek. Ha valaki közülük megpróbál emberarcot mutatni, azt kétlábbal rúgják ki maguk közül. Végezetül nyugodtan megállapíthatjuk, az MSZP vezetői szinte alig találkoznak azzal a lidércnyomással, melyet a becsületes emberek lelkiismeretnek neveznek. Soós Géza
