Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-02-01 / 2. szám
2001. február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 A mosoly országa EURÓPA-MESE Európa! Európa! Tíz éve csak sóvárogva ejtik ki felénk ezt a nevet. Bevallom, nekem már nyolc éve elegem lett ebből. 1992 őszén két hónapig Svájcban tanulmányozhattam az ottani sajtót és azt a szép, gazdag országot, ahol az utcán, a sörözőkben és a tévéműsorok többségében akkor folyton az EU-hoz való csatlakozásról volt szó, és erről írtak a lapok is. A svájci kollégák kérésére én is írtam egy cikkecskét a témáról. Egy mesét: A kontinens keleti részén, ahol élek, sok szó esik Európáról. Úgy beszélnek róla, mint a minden-szép és minden-jó megtestesítőjéről. Mi tagadás kevesen tudják csak, hogy valójában egy gyönyörű lányról van szó. (Egy szép lányért persze az én hazámban is sok mindenre képesek a vágyakozó férfiak...) A keveseknél még kevesebb műveltek azt is tudják, hogy az az Európa, akiről vágyakozón annyit beszélünk, nem távoli tájak szülötte. A miénk volt, de elragadták tőlünk. Hazám bölcs fiai egyre azon töprengenek, hogyan juthatnánk ha mindnyájan nem is, legalább ők ismét a közelébe. Újabban azonban olyan híresztelések is lábra kaptak, hogy nem a vaksors ragadta el őt hanem egy bika. Egyszerűen elrabolta. A korábbi beletörődés helyét egyre inkább a meglopottak felháborodása veszi át honfitársaim szívében. Itt sóvárgunk távol Európától. És átkozzuk a bikát. Valaki egyszer csendesen megkérdezte, biztos, hogy a régi elragadott leányt irigyeljük a földrész szerencsésebb felétől? Nem lehet, hogy inkább a bikát? Merthogy a bikát se adták nekünk legalább cserébe. Nem. Levágták, besózták, feldolgozták, hűtőházakba rakták. Máig a húsán és a zsírján élnek. Sokkal jobban, mint mi itt, akik még mindig a nyilván régen megfonnyadt szép leány után sóvárgunk akire ők rá se hederítenek már régen. Jóllakottam.. Eddig volt, mese volt. Mese? Kipke Tamás SZÁMOLNAK VELÜNK Népszámlálás kezdődik hamarosan idehaza, egytől egyig megfognak számolni valamennyiünket, megvagyunk-e, hogyan vagyunk, kivel vagyunk, miért vagyunk, mikor köttettük be a propán-bután gázt, és mikor bontanuk le a cserépkályhát, amelyet még az IKV-tól kaptunk. Február elsejétől várhatjuk a számlálóbiztosokat, ez idő alatt ne menjünk el otthonról, ha nem muszáj, mert akkor megzavarhatjuk a kiérkező hivatalnokot, amiből aztán nagy kalamajka kerekedhet, elszámolja magát szegény, esetleg több mellékhelyiséget ír be a vonatkozó rubrikába, miáltal félrevezethetjük Harrac Péter szociális minisztert, aki pedig jót akar nekünk. A számlálóbiztosok szakkiképzése mindenesetre már hetekkel ezelőtt megkezdődött, nagy tudású szakemberek és veterán népszámlálók oktatják a bevetésre kerülő zöldfülű újoncokat, hogyan kell jogszerűen fellépni a lakosság agresszív, pimasz, illetőleg ittas elemeivel szemben — ugyanis a vonatkozó jogszabályok értelmében őket is meg kell számolni, ha akarják, ha nem. A felkészítő tanfolyamon a hallgatók megtudhatják, hogy lakossági kérés esetén kötelesek az előszobában levenni a cipőjüket, ha pedig alkohollal kínálják meg őket (mert csak így hajlandók nyilatkozni), akkor azt el kell fogyasztaniuk becsületesen. A kiképzők szerint fontos, hogy a számlálóbiztos ne menjen bele mélyebb viccelődésbe a megszámlálandó emberrel, mert ilyenkor könnyen elszámolja magát. Ha pedig az illető fölényes, trágár vagy bizalmaskodó (például megkéri a számlálóbiztos asszony kezét), akkor kedvesen, de határozottan éreztessük vele, hogy kapjon már a fejéhez, és az anyóssal szórakozzon, ne velünk. Lényeges ezenkívül — hangzott el a tanfolyamon -, hogy az esetleg kipattanó családi vitákba (az asz- szony szerint három gyerek van, a férj szerint négy) a számlálóbiztos ne menjen bele, kérdezze meg inkább a szomszédot. Előírás még, hogy a házőrző kutyát nem kell beleszámolni a családba, hiába ugat. Pilhál György-János bácsi, van a falujukban antiszemitizmus? -Nincsen. De igény lenne rá... Két kisfiú beszélget a játszótéren: —Én hét éves vagyok -mondja az egyik.-Hát te? -Nemtudom. —Cigizel? -nem.-Barátnőd van? -nincs.-Akkor csak olyan öt körül lehetsz. Hogyan halnak meg az emberek? (Az alábbiakat csak az erős idegzetnek és azok olvassák, akik rendezték előfizetésüket.)-Az író kezéből ki hull a toll. —A rikkancsra ráül a síri csend. —A muzsikusnak elszakad élete húrja.-A pénztáros leszámol az élettel. —A trombitásból végkép kifogy a szusz.-A hátralékos előfizető, örökre rendezte előfizetését.
