Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-12-01 / 12. szám
2001. Karácsony AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 21 j A VAK KISLÁNY Túl vagyunk az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójának megünneplésén, túl a viszhangokon. Szép gondolatok ösvényén juthatunk el az októberi- novemberi napokhoz, de akadt — mint minden ünnepléskor — közhelyekbe tornyosuló beszéd, a pártérdekek előre tolásáról nem is beszélve. Magam így fogalmaznék: az emlékezés hangja, tónusa mindenkor lelkiismereti kérdés. De nem retorikai különbségek, máig nem csituló események taglalása vezetett a számítógép elé, hanem egy életreszoló élmény. Az élet úgy hozta, hogy a Magyarok Házába hívtak meg október 25-én, és Pong- rátz Gergely mellé ültettek, szembe a közönséggel. Nem kívánkoztam én az emelvényre, de olyan módon rám parancsoltak, mint Jónásra, hogy menjen Ninivébe. így aztán jobbnak láttam engedelmeskedni. S miközben az emlékezés folyt, a műsorközlő bejelentette, hogy — az eredeti tervektől eltérően - egy kislány szeretne verset mondani, és una voce megadják neki a szót. A jelenlévők általános meglepetésére egy tizenhárom éves, piros blúzos, vak gyermeket vezettek a mikrofonhoz, rajta a mennyország fénye, mint a Jókai- regények kisgyermekein. Be mondta a vers címét — Márai Sándor: Mennyből az angyal -, és elkezdte mondani a hosszú költeményt. Olyan szépen és olyan egyszeűen szóltak a szavak, úgy csengett a gyermekima, mint a legszentebb fohász. Sütött a vers, bele a szívekbe. "Nem érti ezt az a sokember, Mi áradt meg, mint a tenger? Miért remegtek világrendek? Egy nép kiáltott..." Elképzeltem ezt a vak gyermeket, Isten szegénykéjét, ahogy ott áll az Operaház színpadán a hivatalos ünnepségen, és Márai versét mondja, s a publikum a végén felállva tapsolja. A Magyarok Házában is zúgott a taps, az emberek utána nem tudtak megszólalni, mert az élmény több volt, mint egy tizenhárom éves vak kislány előadása; szimbolizált valamit, az 1956- osok megtörtségét, elesettségét, mai napig tartó fájdalmát sugallta. Szeretném megölelni azt a pedagógust, aki a gyermeket erre a versre megtanította, és a többi gyerekkel együtt ezen a napon a Magyarok Házába elkalauzolta. Tüzet őrizni jöttek ők, észrevétlenül, s magukkal vitték egy Corvin közi hős hangját, szavait. A ház pulpitusán az egykori főparancsnok, Pongrátz Gergely felállt, lesétált a lépcsőn, és magához szorította a vak kislányt. S az égi országútról letekintett a költő is, aki naplójegyzeteinek néhány sorát idézte: "Hiszek abban, hogy Isten, a világszellem, mindenről tud, mindent átlát, mindennek értelmet ad, mindennel akar valamit. Ámen.” És legördült öreg, megfáradt arcán egy könnycsepp. /MNO/ Kő András A MI FŐVÁROSUNK Több száz szobrot állítottak az idén Magyarországon a millennium tiszteletére. A fővárosban is csaknem valamennyi kerület kivette a részét az ünneplésből. Összesen negyvenöt budapesti közterületi alkotást, emlékművet és emléktáblát adtak át városszerte a Magyar Millennium Kormánybiztosi Hivatal támogatásával. Volt, ahol pazar pompával köszöntötték a magyarság ünnepét, de olyan városrész is akadt, ahol például MSZP-s zászlókkal, harcedzett politikusokkal és Lagzi Lajcsival "tisztelegtek” államalapításunk ezeréves évfordulója előtt. A hivatalos millenniumi év augusztus 20-án lezárult, azonban még mindig szépszámmal készülnek az emlékhelyek. A hegyvidéki Királyhágó téren a napokban felavatott emlékmű, a Cantata Profana kőben és bronzban állít emlékművet Bartók Béla zenéjének. Ahogyan Nemeskürty István jellemzi: "a lombkoronából a szarvassá vált fiúk kibontakozása európai árvaságunk szimbóluma. Ezek a szarvasok csalogattak idáig bennünket, s végül mi magunk is a tiszta forrásra kiszolgáltatott szarvasokká váltunk". A gyönyörű kompozíció szívmelegítő ebben a terrorizmussal elárasztott időkben. Ugyanakkor van Budapesten egy másik tér is, ahol nem avattak semmit sem. A pesti oldal újlipótvárosi ékkövében, a Szent István parkban vannak ugyan szobrok, a nézelődő itt találhatja például a zsákhordó szobrát, a kommunista ellenállás úgynevezett SZIR-csoportjának emlékművét; Lukács György baloldali filozófus szobrát és a Wallem- berg-emlékművet is. Utóbbiból több is van Budapesten, de Szent Istvánnak nem lehet mégcsak egy emléktáblája sem a róla elnevezett, egykor a francia királyi parkok stílusában épített parkban. Sem a fővárosi önkormányzat, sem a XIII. kerület baloldali vezetői nem törődtek azzal, hogy a millennium évében az itt élőknek igényük van egy, az államalapítót megörökítő emlékműre kedvelt ligetükben. Egy budapesti civil szervezet kezdeményezte a szobor állítást, azonban nemes tervüket a helyi hatalmasságok elvetették. Szabó Zsolt. EGY ÉLET KÖLTÉSZETBEN Megjelent Pattantyús Magdolna "Egy élet a költészetben" című meghatóan szép verseskötete. Megrendelhető: Mr. Ferenc Zabava, 794 Capri Isles Blvd. Venice, FL 34292. Ára 12 dollár postaköltséggel együtt.
