Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-01-01 / 1. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2001. január jutott el a háztartásokig és az átlag-polgárok (a nyugdíjasok) pénztárcájáig. A harácsolás, a törvénytelen (vagy legalábbis amorális) eszközökkel való meggazdagodás, az összefonódásokból adódó előnyszerzés és a korrupció volt jellemző a mai magyar társadalomra. Sajnos még éveknek kell eltelnie — a pesszimisták szerint egy új generációnak kell felnőnie -- ahhoz, hogy a kommunista korszak bűnei végképp eltűnjenek és a lakosság gondoikokodásmódjának megváltozásával az általános életszínvonal is érezhetően emelkedjék Mindennek ellenére a magvar nép már nem annyira pesszimista, mint a múltban volt és bízik a jövőben Reméljük, nem alaptalanul. Kétségtelen az, hogy' az elmúlt évben már megkezdődött a javulás és az ország emelkedő ágba került. Nagy bíztatást jelent, hogy a december közepén tartott nizzai EU-csúcskonferencia végre egyértelmű határozatot hozott: 2003. január 1.-én megkezdődik az új tagok felvétele. A magyar kormány eddig ugyan korábbi időpontot remélt, de jobb későn, mint soha. És az Európai Uniós csatlakozás előnyös változásokat hozhat az oszág életében. A múlt év krónikájához hozzátartozik még az államfőváltás: Göncz Árpád köztársasági elnök második hivatali ideje is lejárt az tavaly s utódjául Mádl Ferenc professzort v álasztotta az országgyűlés. így fest a mai magyar valóság, ha az Újév kezdetén visszaidézzük a most búcsúzó esztendő legfontosabb eseményeit. A mérleg alapjában véve kedvező és amikor az új évszázad s egy új évezred kapujában áll a magyarság, derűlátóan nézhetünk a jövőbe Ha a magyar társadalom összefog, elérheti azokat a célokat, amelyeket az elmúlt évben maga elé tűzött Úgy legyen! ISTEN VELED BARNA Az öreg katona kitöltötte szolgálati idejét és pihenőre hajtotta fejét... Örök pihenőre A Mindenható odafent úgy határozott, hogy a földi szolgálat lejárt és magához szólította az öreg katonát. Ütött a búcsú órája és mi szomorú szívvel nézünk a távozó után. Gilde Barna itt hagyott bennünket. Nehéz ebben belenyugodni, de ki az. aki szembeszegülhet az Isten akaratával? Tőle kaptuk az életet és Ő el is veheti, amikor azt jónak látja Tudtuk, már hetek óta sejtettük, hogy előbb-utóbb el kell jöjjön ez az óra is, mert súlyos betegségek gyötörték és tudtuk azt is. hogy a szakadatlan munka miatt nem fordít kellő gondot az egészségére Két végén égette a gyertyát és nem volt hajlandó megpihenni egyetlen pillanatra sem. A betegágyból kelt fel, hogy időben elkészüljön a szívének oly kedves újságja és egyre gyöngülő látással küszködve szedte a cikkeket, állította össze a lapot De az előfizetők mindig megkapták a Dunát, mely az egyetlen magyar újság volt Svájcban A Duna a svájci magyarság életének minden mozzanatáról hűségesen beszámolt és több volt mint újság. Intézmény volt, amely 41 éven át hozzátartozott a svájci magyarok mindennapjaihoz. Most. hogy Barna elment, ez a hang is elhallgatott. Egy magyar újsággal ismét kevesebb van a világon... Gilde Barna élete küzdelmes, nehéz, de mégis gazdag és eredményes élet volt. A katonai pályát választotta hivatásul és a második világháborúban a keleti fronton híven szolgálta hazáját. Fogságba esett és Szibériába került. Tíz hosszú esztendeig volt a hírhedt Gulag foglya és szömyú szenvedéseken ment át. De mert hite volt. fizikailag nem őrlődött fel az embertelen munkában és a lelke is erős maradt. Kibírta a hosszú fogságot és amikor hazakerülése után nem sokkal kitört az ötvenhatos forradalom, nyugaton kereste a szabadságot. Svájcban talált második hazára és amint egzisztenciát teremtett, tudását és tehetségét a magyar írás. a magyar betű szolgálatába állította. Könyvkiadó vállalatot és havi folyóiratot alapított, amelynek neve — DUNA -- nemcsak Európában, de hamarosan az egész világon ismertté vált. Negyvenegy hosszú éven át szerkesztette a lapot és intézte a kiadással kapcsolatos teendőket. Volt ereje ahhoz, hogy leküzdve anyagi nehézségeket és egyéb problémákat fenntartsa az újságot s közben könyvkiadássl és terjesztéssel is foglalkozzék. A magyar betű fáradhatatlan közkatonájaként, a magyar kultúra áldozatos napszámosaként dolgozott az emigrációban, de hosszú emigrációs élete során soha meg nem alkudott, soha kompromisszumot nem kötött s anélkül, hogy bárkitől segítséget remélt volna, önzetlenül tette a dolgát, mert úgy érezte: ez a kötelessége. Egyetlen támasza volt: hűséges élete párja. Zsuzsa asszony, aki több volt. mint feleség Nemcsak az életben, de a munkában is társa volt, akinek segítsége nélkül nem lett volna Duna, nem jelenhetett volna meg az újság Gilde Barnával ismét egy régi katona dőlt ki a sorból, aki a Hazának áldozta egész életét s ezért nem várt hálát, elismerést. Az űrt. amelyet a szívünkben maga után hagyott, más sohasem fogja tudni betölteni és nagyon sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy megszokjuk a gondolatot: ő nincs többé De emlékét hűséggel őrizzük, neve pedig élni fog lelkűnkben És csak az hal meg. akit elfelednek Elment egy igaz ember, egy drága jóbarát. Megrendült szívvel veszünk búcsút Tőle és állunk a ravatal előtt, amelyet elborítanak a nagyvilágban szétszóródott bajtársak, barátok és az olvasók virágai. Isten Veled Barna, nyugodjál békében! S.Gy —"Az Emberi Jogok Európai Egyezménye aláírásának 50. évfordulója alkalmából rendezett római ünnepi konferenciát és vatikáni látogatását Csáky Pál arra is kihasználta, hogy a Szentszéknél a szlovákiai magyar püspök kinevezéséről tárgyaljon” - írja a poszonyi Új Szó. “Örülök. hogy találkozhattam II. János Pál pápával. Lengyelül mondtam el neki azt. hogy a szlovákiai magyaroknak kellene már egy püspök. Annak is örülök, hogy a külügyekért felelős Miglione államtitkár úrral is találkoztam, akivel szintén megbeszéltük ezt a problémát. Elmondtam, hogy ennek a nyájnak szüksége van pásztorra, és megegyeztünk, hogy a közeljövőben egy ezzel kapcsolatos memorandumot készítünk, melyet a szlovák püspöki karnak, a nunciusnak és Rómába egyaránt eljuttatunk".
