Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-10-01 / 10. szám
16 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2001. október értékelték azt. Ennek a címe: „Keyhole in the Sky". Szeptember végén aztán nagy meglepetésemre elküldte nemrégen megjelent „ Űrrepülés ” című legújabb munkáját, amely 120 nagyszerű költeményt tartalmaz négy fejezetben, melyeknek jellemző címei: „Tisztelgés tollal, Hajszálhíd, Csak úgy játékból és a Vég gyanúja ”. Teljesen fölösleges lenne ezeknek részletes ismertetése. Versformái tökéletesek. Amit ad az a költemény zeneiségének hibátlan tolmácsolása, mely nem ismer semmi poétikai nehézséget. Ezek az idősödő korban írt költemények mindegyike olyan mint a muzsika, s ezek írója a legnagyobb tárgyi és technikai tudásról tanúskodik. Véleményem szerint hibátlanul adja mondanivalóját, világnézetét és érzelmeit úgy a klasszikus versformákban, —jambus, troche- us, anapestus, szonett, hexa- méter — mint szabadverseiben. Azonban e költő szabadverseit, s azoknak értelmét és mondanivalóját mindenki megérti, nem úgy, mint a magukat úttörőnek tekintő firkászok, akik szinte gyengeelméjűen hisznek abban, hogy „lángelméjük” a legnagyobb elismerést érdemli, mivel a jövő irodalom alapja lerakóinak képzelik magukat. Mint tudjuk, Csinger József nem keresi a feltűnést. Az „Űrrepülés" című ciklus épp olyan nemesen egyszerű, a maga szépségében, mint Schubert, Schumann, Brahms, vagy Richard Strauss egy-egy remekműve, a csodálatos Lieder-költészet (Szándékosan nem említettem magyar költőt, vagy zeneszerzőt, mert még gondolatban sem szeretném valamelyik nagyságunkat megbántani.) Az említett „Emlékvitorla" és az „Űrrepülés" között van egy kevés különbség. Az előző lehetőleg megtartja a költemények mondanivalójának időrendi sorrendjét, míg az „Űrrepülés" sziporkázó sorai az elmondott történések és témák azonosságát foglalják össze egy fejezetben. Őszintén szólva sokat haboztam, hogy ezek közül melyik témakörből vett összeállítást mutassak be lapunk terjedelmének megfelelően. Végül aztán a „Csak úgy játékból” című ciklusból választottam néhány jellemzőt. Azért tettem ezt, mert ezekben a költő a kommunizmus örököseinek jó képet vágó magatartását tárgyalja ironikus beállításban, akik az emigrációt úgy kezelik jó haszon reményében, mintha annak jólszitu- ált tagjai „kedvenceik" lennének. Lelkűk rajta! Ne sajnálják olvasóink, hogy elolvassák a költő által megírt igazságokat, melyek nemcsak a szülőhazánkat elhagyni kényszerült testvéreink sorsával foglalkoznak, hanem teljes őszinteséggel tárgyalják a végső célt: egy „ világállam ” azonos profilú vigéceinek eljövendő világuralmát. Végül olvassunk el néhány strófát Csinger József „Csak úgy játékból" című, minden szavában igazat mondó ciklusából. Talpra magyar, menjünk haza Reakciós nyugatosok hangyabolya izeg-mozog: „Talpra magyar, hív a Haza”, most már szabad, menjünk haza! Gondolkozzatok egy kicsit, elszármazott hazafiak, nem korai még a vizit? Mit szólnak az otthoniak? „Háborús bűnös a fele. Rég volt ugyan, egye fene. Ne felejtsétek elvtársak: most már ők is honfitársak! Mi csak jól járhatunk vele, azzal kinek zsebe tele fonttal, jennel, vagy dollárral, kövér, kemény valutával. De nincs annak Isten hozott, ki nem elég lóvét hozott! Nincs közöttünk bosszú, harag, de az ilyen sóher alak, legjobb ha külföldön marad”. Aranykor Az aranykor régi bálvány A Világbank modern találmány, a kettő most szövetkezett. Vad útvesztő a pénzügy útja, nincsen ki azt követni tudja, törvényt, kormányt félrevezet. Minden a pénz jármába görnyed, szolgálja ezt a falánk szörnyet, mely telhetetlenebb. Mohó a bank aranybikája, aranyfogakkal teli szája országokat nyel, s népeket. A világ majd azt veszi észre, hogy végleg elfogyott a pénze, ha kiirt minden zsebet. Csődöt mond a bankár-mennyország, s a behajthatatlan adósság bőg, hogy Isten fizesse meg. ______________________*______________________ Kérjük Kedves Olvasóinkat figyeljék a címzést, ott azt is feltüntetjük, hogy mikor esedékes az előfizetés megújítása!
