Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-10-01 / 10. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2001. október P. MISKOLCZY KÁLMÁN "OK NÉLKÜL GYŰLÖLTEK ENGEM" (Jn: 15,25) (Gondolatok a "szomszédainkról") Az Úr Jézus ezen szemrehányó szavait, melyeket népe felé intézett, bízvást alkalmazhatná önmagára a magyar nép. Mindaz, aki elfogultság nélkül tanulmányozza a magyar történelmet, belátja, hogy abban semmivel sem volt több kegyetlenség, erőszak vagy elnyomás saját és szomszéd népeivel szemben, mint a tőle nyugatra eső országok történelmében. Sőt! Nem véletlen az, hogy jobb időkben voltak, akik úgy jellemeztek minket, mint a "lovagias magyar nemzet". Hogy az újabb időkben rossz hírünk kerekedett, az a szomszéd népek, főleg a csehek és románok tudatos és következetes gyűlölet-propagandájának "köszönhető". Azoknak, akiknek ez ellen keményen küzdeni kellett volna, egy az igazságon alapuló - "felvilágosító hadjárattal" - arisztokráciánk, intellektüeljeink, íróink - valószínűleg úgy gondolták, hogy "Bolond lyukból, bolond szél fúj!" Csak a mi generációnk döbbent rá a szervezett propaganda félelmetes erejére, de akkor már késő volt. Hozzájárult még ehhez az a sajnálatos körülmény, hogy kiszolgáltatva a hitleri terjeszkedésnek, nem tudtunk - egyesek nem is akartak - szembeszállni az embertelen, főleg zsidó deportálásokkal. Tegyük hozzá, hogy ez sokak számára szabadságuk vagy életük kockáztatását jelentette volna, és voltak is, akik életükkel fizettek az üldözöttek bújtatásáért. Most jelent meg Budapesten a "Krisztus mai tanúi" sorozatban egy könyv Salkházi Klára szociális missziós nővérről, akit a bújtatott zsidókkal és egy másik rendtársával együtt lőttek a Dunába. Kérdezhetjük mégis: mi az oka a szomszéd népek irántunk való gyűlölségének, mert "mindennek megvan a maga oka"! A szlávság nem tudott itt, a Duna-Tisza táján maradandó politikai egységet létrehozni - hacsak Szva- topluk morva fejedelem kísérletét nem tekintjük annak. A nyugati német birodalom és Bizánc próbált osztozni ezen a területen s a magyarság robbant be közéjük, mint üdvös "katalizátor" - felgyorsítva a politikai stabilizációt és beolvasztva a környező népeket. Sajnos nincs és nem is igen lesz a szlávságban olyan történelmi érzék, mely a magyarság betelepedésének számukra is kedvező történelmi jelentőségét valamiképpen felfoghatná. Mi védtük a környező népeket a török inváziók idején, mig a tótok meghúzódtak a hegyekben, s míg Bécs viszonylag biztonságban élhetett, a magyarság 6 millióról 2 millióra csökkent. Ki hálás a végvári vitézeknek és vezéreiknek: Zrínyinek, Dobónak, Losoncinak s a sok-sok névtelen hősnek? A török szultán "Képes krónikáiban" szép magyar fejeket látunk piramisokba rakva. A szerbek Arzénius pátriárkájuk vezetésével nálunk találtak menedéket, felhuzódva a Duna vonalán egész Szentendréig. S Erdély, a drága Erdély, mely fenntartotta és megőrizte a magyar kultúrát, mig a magyarság nyögte a másfél százados török elnyomást, mely ifjúságunk százezreit hurcolta el rabságba vagy képezte ki janicsárnak (a legvitézebb válogatott katonáknak) saját népük ellen. Az oláhok ezalatt megint szépen behúzódtak az erdélyi hegyekbe, legeltetve nyájukat: mig pópáik magyar pénzen, magyar iskolákban művelődtek, hogy aztán "hálából" a magyarság ellen izgassák népüket. Újra kérdezve: mi akkor az oka a tót, a szerb és az oláh gyűlöletnek ellenünk? Csakis a legősibb emberi s az állatoknál is megtalálható ösztön: az irigység. Mert látniok, érezniük kellett nap mint nap, hogy a magyarság teremtett itt, Európa közepén rendet, kultúrát az ő számukra is. Érzik, hogy mindezért hálásnak kellene lenniük, de gőgjük ezt nem engedi: ehelyett minden bajukért, kudarcukért vagy hátrányukért a magyarságot okolják. Látta ezt már Petőfi is és a veleszületett igazságérzete azért állította őt, a szerb Petrovics István és a tót Hrúz Mária fiát szíwel-lélekkel a magyar nép mellé s vallotta magát jó és hálás fiának. "Ha nem születtem volna magyarnak - akkor is e nép mellé állanék én - mert nincs nála elhagyottabb, árvább - a föld egész kerekén." Visszatérve a "szentírási" idézethez, mi is joggal kiállthatjuk oda "szomszédainknak", akik foggal-körömmel ragszkodnak a hálátlan Nyugat által nekik odadobott ezeréves magyar földhöz: "Ok nélkül gyűlöltök minket!" S meg kell mutatnunk nekik, hogy ezen a kis megmaradt országdarabon is tudunk jobb, emberibb világot teremteni, mint ők az elrabolt országrészeinken. Még a kommunizmus nemzetsorvasztó éveiben is kiharcolt a magyarság egy olyan tűrhetőbb életformát, amit megint csak irigységgel tudtak nézni szomszédaink, hozzánk járva át egy-egy jobb falatért. Hogy a "sült gesztenyét" most is kikapartuk számukra - bátrabban megragadva a Szovjetunió szétesésével járó lehetőségeket -, bizonyos, hogy ezt sem hajlandók elismerni és félredobva az elnyert demokratikusabb életforma alapszabályait, csupán "szabadabb szájjal" gyalázzák, ócsárolják a magyart. Isten legyen nekik irgalmas (mint annak a népnek is, mely legfőbb jótevőjét megtagadta és keresztre juttatta)! * A Magyar Távirati Iroda jelenti: "Izraeliek ezrei tűntek el a szeptember 11-i terrortámadások következtében. Jeruzsálem, 2001. szeptember 12. (MTI) - A jeruzsálemi külügyminisztérium adatai szerint mintegy 4000 izraeli állampolgárnak "veszett nyoma" a New York-i és washingtoni célpontok ellen kedden végrehajtott terrortámadások következtében."
