Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-01-01 / 1. szám
24 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2001. január v. Domokos Sándor BÜSZKE MAGYAR? VAGY MÉLTÓ MAGYAR? Kanadában élek, a népek-nemzetek nagy gyűjtőtáborában. A véletlen úgy hozta, hogy munkahelyemen egy kávészünet alkalmával valaki így nyilatkozott: "Én büszke vagyok arra, hogy scót vagyok." Meglepődtem. Büszke? Mire büszke? Elgondolkoztam. Büszke vagyok-e én is arra, hogy magyar vagyok? Bizony sokszor tettem én is hasonló kijelentést. Idehaza Magyarországon is sokszor elhangzik ez. De milyen jogon? Lehetek-e én büszke valamire, ami nem a saját érdemem? Akaratlanul kicsúszott a számon a kérdés: "És miért vagy büszke arra, hogy scót vagy? Ez csak a véletlen játéka." Az illető meglepődött. Látszott rajta, soha sem gondolkozott ezen. Tisztában vagyok azzal mit is akar jelenteni ez a mondás. Magam is azt akarom kifejezni ezzel, hogy nem érzem magam alábbvalónak más nép fiánál. Az elv helyes, de a kifejezési forma rossz. Magyarságunkra nem büszkének, hanem méltónak kell lennünk! Az, hogy melyik nemzet fiának születtünk, a véletlen szeszélye. Minden ember csak a saját tetteire és eredményeire lehet méltán büszke. Ne kérkedjünk azzal ami a véletlen műve, hanem azzal ami a mi teljesítményünk. Nézzünk szembe önmagunkkal megkérdezve, hogy méltók vagyunk-e magyarságunkra? Méltók vagyunk- e arra a becsület-örökségre, amit őseink harcoltak ki és hagytak ránk örökségül? Adtunk-e hozzá, ha csak egy jottányit is, elődeink hagyatékához? Mert a magyar becsület mércéjét elődeink igen magasra állították, kérdezzük meg önmagunktól, hogy méltón éltünk-e ahhoz a szentistváni eszméhez, mely más népek befogadását nemzeti értékünk fokmérőjévé tette? Méltó követői vagyunk-e, annak a korát meghaladó bölcsességnek, amivel Kálmán királyunk elutasította a boszorkányüldözést? Méltók vagyunk-e arra korában is kiemelkedő tudás-örökségre, amit Mátyás a Corvinákkal hagyott ránk? Készek vagyunk-e arra a hősies önfeláldozásra, amivel Zrínyi és követői példát mutattak a hazaszeretetre egész Európának? Méltóan élünk-e ahhoz a valódi keresztényi szellemhez, amellyel az erdélyi fejedelemség Európában elsőnek fogadta el a vallási türel- mességet? Tanultunk-c méltóságteljes alázatosságot Rákóczi Ferenc fejedelemtől, aki példaadóan viselte a száműzetés megaláztatását? Meg tudjuk-e közelíteni azt a tántorithatatlan méltóságot, ahogyan az aradi tizenhárom szembenézett a zsarnok hóhérjával, kiváltva az akkori világ közvéleményének felháborodását? Méltónak tartjuk-e magunkat Teleki Pál magyar miniszterelnök erkölcsi nagyságához, aki inkább meghalt, sem hogy megszegje adott szavát, amiért az ellenségeink is hódolatukat fejezték ki? Érezzük-e magunkban azt az eszmei tisztaságot, ami megőrizte érintetlenül az árut a betört kirakatokban, 1956- ban, és amely szabadságharcunkat olyan páratlanná, hősiessé emelte. Mert csak úgy lehetünk büszkék magyarságunkra, ha életünkkel bizonyítjuk, hogy méltók vagyunk őseinkhez. Ez az előfeltétele minden büszkeségnek. Csak akkor, ha erre a hazafias lelkiismeret vizsgálatunkra pozitív a válasz, akkor van jogunk "büszke magyarnak" nevezni magunkat. MAGYAR KATONASÍROK ERDÉLYBEN Néhány héttel ezelőtt ünnepi megemlékezésre került sor a Torda melletti Berkes község temetőjében, ahol a második világháborúban elesett magyar hősi halottak, a 14 Egri Gyalogezred katonái alusszák örök álmukat. Az elmúlt nyáron egy magyarországi alapítvány szervezésében kis csapat önkéntes járt Erdélyben, ahol magyar hősi halottak sírjai után kutattak. Mint a csapat egyik tagjától, Hábel Györgytől tudjuk, keresés közben a Tordától egy órányira fekvő kis Berkes község temetőjében bukkantak magyar katonasírokra és mint megállapították, az itt eltemetett honvédek az 1944 augusztusi tordai csatában estek el Mint emlékezetes, a román kiugrás után a magyar hadvezetőség támadást indított Torda irányában, azzal a céllal, hogy feltartóztassa a szovjet csapatok előnyomulását Kolozsvár felé A Dálnoki Veress Lajos tábornok parancsnoksága alá tartozó hadsereg személyi állományának kiegészítésére mozgósították az egri 14. Gyalogezredet. A gyenge felszerelésű magyar egységek három hétig tartották a frontot Tordánál, aztán a túlerő nyomására vissza kellett vonulniok. Az elesett egri honvédeket a berkesi temetőben helyezték örök nyugalomra. Itt találta meg sírjaikat a magyar emlékek után kutató kis csapat és felhívta rájuk Mikolai Vince egri püspöki helynök figyelmét. Mikolai Vince eleget tett a hívásnak és felkereste a berkesi temetőt, ahol addigra már emlék-mű állt, amelyen magyar és román nyelvű tábla jelezte, hogy kik nyugszanak a temetőben A püspöki helynök megható szertartás keretében imádkozott a hősi halottakért és megáldotta a földi maradványaikat rejtő sírokat.-Magyarországon is bevezetik január 1- től a közlekedési pontrendszert. A rendszer lényege: aki megszegi a közlekedési szabályokat, nemcsak bírságot fizet, hanem pontokat is kap, s ha azok száma két éven belül eléri a 18-at, az illető - hat hónapra - elveszti a jogosítványát. A pontrendszer a szabálysértést 1, bűncselekmény gondatlan elkövetését 4, míg bűncselekmény szándékos elkövetését 7 ponttal szankcionálja.
