Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-09-01 / 9. szám
24 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2001. szeptember MÁRIA VALÉRIA HÍD: A SZÁZAD TÖRTÉNELME Esztergemot Párkánnyal összekötő Mária Valéria híd ha- madik eleme is helyére került. Az átkelő felépítésének szimbolikus jelentősége is van. Száz évvel ezelőtt felavatott és csupán 41 évig működő híd szeptemberben újjászületik. Érdemes a múltba is visszatekinteni, s felidézni a híd viszontagságos történetét. A Trianon előtti magyar címer a híd oszlopán A Duna e szakasza már az ókori rómaiak idején is fontos átkelőhely volt, a birodalom határvidékén húzódó limes és az Aquincumba vezető út találkozását remek stratégiai pontnak tartották. A középkorban Esztergom királyi széhellyé válása kölcsönzött kiemelt jelentőséget az átkelőhelynek. (A múlt száadban, a hídépítés során derült fény arra, hogy a meder közepén a kavics réteg egészen vékony, s ez arra utal, hogy itt korábban sziget volt.) A Mária Valéria híd helyén az első állandó átkelőt 1585-ben a törökök építették Szihán pasa parancsára, miután elfoglalták Esztergomot. Köprülü Mahmed cölöphídat veretett, amelyet egy évvel később a császári csapatok leromboltak. Az 54 tömlőhajóra állított, újjáépített híd az 1683-as párkányi csatában ismét elpusztult. 1762-ben egy hét ladikra helyezett, úgynevezett repülőhídat állítottak a helyén forgalomba, melyet a folyó sodra hajtott át egyik partról a másikra. E furcsa alkotmány nagy előnye volt a ponton- és cölöphídakkal szemben, hogy lehetővé tette a hajóforgalmat. Az esztergomi érsekség pénzéből 1842-ben aztán hajóhíd is létesült, hiszen a megnövekedett forgalom nagyobb vámbevétellel kecsegtetett. A hidat 1849-ben felgyújtották, majd három év múltán újjáépítették. Az élénkülő hajóforgalom miatt szabályozni kényszerültek a híd nyílását is. Az 1882-es év fordulatot hozott, mivel az érsekség lemondott vámszedési jogáról, így megnyitotta az útat egy, a kormányzat által finanszírozott vasszerkezetű híd építéséhez. Egy évre rá az országgyűlés felvette a költségvetésbe a híd építéséhez szükséges összeget, a nyertes kivitelező pedig gőzerővel az építési munkálatok előkészítéséhez fogott. A Czekellius Aurél, Rischinger Gyula és Éltető Ákos tervezte konstrukció sikerességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy több folyóhídunk ennek mintájára épült. Látkép a második világháború előtt A századforduló Magyarországának egyik legszebb és legforgalmasabb hídja több "leggel" is büszkélkedhetett. Acélszerkezetét a Mávag gyártotta, tömege 2507 tonnát nyomott. A pillérek építéséhez közel 18 ezer köbméter mészkövet és gránitot használtak fel. A legnagyobb - 117 méter - fesztávú a középső ív, próba- terhelésére 1895 szeptemberében került sor. Bár a hidat kezdetben Szent Istvánról szerették volna elnevezni, végül Ferenc József császár engedélyével Mária Valéria főhercegnő, az uralkodó és Erzsébet királyné Budán született lánya nevét vette fel. A híd ezután több mint húsz évig élte nyugodt mindennapjait, egészen addig, amig az első világháború végén, 1919. július 22-én egy szerencsétlen "baleset" következtében a párkányi oldal szélső eleme a folyóba zuhant. Egyes források szerint azonban a robbanás mégsem a hídőrség ügyetlen lőszerkezelésével hozható összefüggésbe, hanem a Tanács- köztársaság miatt a (cseh) szlovákok Párkány védelmében robbantották fel az átkelőt. A mederből aztán 1921-ben visszaemelték a hídrészt, de a teljes felújításig csak gyalogosan lehetett a hídon átkelni. Öt évvel később befejezték a felújítást, amelynek során - több ütemben - a pályaszerkezet fagerendáit acéllemezekre, majd a fakockás útpályát aszfaltburkolatúra cserélték. A második világháború aztán hosszú évtizedekre megpecsételte a híd sorsát. A Magyarországról kiszoruló német csapatok az átkelőt használhatatlanná téve s csaknem teljesen elpusztítva 1944. december 26- án robbantották fel a híd három középső ívét. A háborút követően az újjáépítés kérdése rendszeresen napirendre került, de komoly előrelépés sosem történt, ráadásul időközben egy hajó, nekiütközött az egyik pillérnek, a csonka építményben is károkat okozott. Csehszlovákia és Magyarország között a kommunista időszakban többször felmerült a híd felújításának kérdése, de ígéreteken kívül nem sok konkrétum fogalmazódott meg. A rendszerváltozást követően is csak a megmaradt szerkezet állagmegóvásáról gondos-
