Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-09-01 / 9. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2001. szeptember SZALA Y GYULA: (Florida) NAGY A SZABADSÁG Nagy a szabadság Amerikában, nagyon nagy, csak az a baj, hogy nem ismerik a határát. Mert mindennek van határa, még a szabadságnak is, de hol? Milyen alapon, milyen princípiumok alapján lehet megszabni, hogy az egyik szabadsága ne irritálja a másikét, ne gázoljon bele a szomszéd jogaiba, vagy szabadságába. A házam területének van határa, mert adót fizetek utána, városoknak, országoknak, földrészeknek is megvannak a határaik, a Föld egy bizonyos pályán mozog a Nap körül, s mindezt természetesnek vesszük. De amikor az akadémiai szabadságról, vagy a szólásszabadságról van szó, akkor a vélemények nemcsak hogy megoszlanak, de e körül ma már harc folyik, sőt háború, de nem véletlenül kipattant háború, hanem nagyonis leplezett és kiszámított hadicselekkel. Ez így néz ki a gyakorlatban. A Santa Fe nevezetű kisvárosban, New Mexikóban van egy híressé vált Nemzetközi Népmúzeumnak hívott intézmény, amely éppen a botrányáról lett híres. Egy Alma Lopez nevezetű egyén ugyanis "Our Lady" - magyarul Nagyasszonyunk címmel egy fényképekből összeállított un. "collage"-ot, vagyis felragasztást állított ki, amelyen a Szűzanya egy rózsaszín bikinit visel, s angyal helyett, egy meztelen mellű nő van mellette. Természetesen a reakció nem maradt el a helyi katolikus egyházközségtől és a hívőktől. De érdekes, hogy milyen kifogásokat hoztak fel ennek a förmed- vénynek a védelmére. Először is a szerzője kijelentette, hogy nincs semmi csúnya a női mellekben, hiszen számtalan anya szoptatja gyermekét, kivéve ha valaki beteg és perverz szexuális jelentést ad neki. Egy kritikus megjegyezte, hogy Lopez szerint nincs semmi különbség abban, ha egy női mell egy orvosi lapban jelenik meg, vagy egy pornográf újságban. A "mű" alkotója inspirálva volt egy Sandra Cis- neroz nevezetű egyéntől, aki arra volt kíváncsi, milyen alsóneműt viseltek a szentek a csuhájuk alatt? Már a "race", a faji kérdés sem maradhat ki ilyen esetben. Mivel Lopez mexikói származású, hát ezért üldözik őt, úgymond, nem is a szabad akadémiai szólásszabadság miatt. Summa summarum, mivel a múzeumot a közönség adójából tartják fenn, s állami intézmény, annak alapszabályai ellenére állította ki a képet, meg sem kérdezve a közönséget. Ezért összehívtak egy gyűlést, ahol sok spanyol származású katolikus is tiltakozott a kiállítás ellen, mert sért egy vallási szimbólumot. A kiállítás egyik védője, a Kansas City Star újságírója egyszerűen terroristáknak nevezte a kiállítás ellenzőit. Erre fel azt a választ kapta, milyen hatást váltott volna ki, ha Martin Luther Kinget mutatták volna rövid francia fürdőruhában, vagy tegyük hozzá, Mózest? Alma Lopez magától értetődően védelmére hozta saját nemzetiségét is, kijelentve: "Ha alkotásomat kiteszik a múzeumból, ez azt jelenti, hogy nincs jogom kifejezni sem mint művésznek, sem mint nőnek." Erre egy kritikusa megjegyezte, hogy arra nincs joga, hogy katolikus adófizetők fizessék gyalázkodását. Ez az eset nem elszigetelt. A vallásokat általában, de a katolicizmust különösen támadják, becs- mérlik Amerika-szerte, mert tudják, ez a legellenállóbb az elterpeszkedő marxista-liberális eszmékkrl szemben. 1999-ben a brooklyni múzeumban volt egy majdnem hasonló kiállítás. Ezen is a Szűzanyát pécézték ki (mint a tisztaság és szemérmesség szimbólumát), hogy szemérmetlen helyzetben mutassák. Nemcsak valódi trágyával hintették meg, hanem ízléstelen női nemiszervekkel "díszítették". Az egyik bölcs, Michael Daly nevezetű műszakértő kijelentette, hogy a keresztény közösség nem érti a képet, mert Afrikában a fejre való trágyahintés a megtiszteltetés jele. Nesze neked kultúra. Még jó, hogy mást nem kapsz a fejedre megtiszteltetésből. De ennek az afrikai szokásnak egy amerikai újságíró utána nézett, s kisült, hogy szemenszedett hazugság, csupán félrevezetésből mondták. Egy kritikus megjegyezte, mit szólna valaki, ha az anyja képére "művésziesen elhelyezett" trágyát szórnának? Mert a bárgyú közönség megtévesztésére ez a "művésziesen elhelyezett" kifejezés szolgál. Egy másik hasonló művön, amelynek címe: "Mama utolsó vacsorája", Krisztus helyett egy meztelen nő ül. A Katolikus Liga tiltakozására egy Réka Basu nevezetű újságíró megjegyezte, hogy valaki megbotránkozása, egy másik elragadtatása lehet. De ezen a címen azt is lehetne mondani, ha egyesek tiltakoznak, ha zsidókat gázkamrába tesznek, mások mondhatják, hogy nem is rossz ötlet - mondta a Catalyst újság kritikusa. Ezek a félrebeszélők nagyon is tudják mit csinálnak, nagyon is tudják, hogy a félrebeszélés és a hamis információk, amelyek autentikusan hangzanak, mennyire hatnak a naiv közönségre. De mindezt büntetlenül teszik, mert a tiltakozásra, mikor ráolvasság a parazsat a fejükre, egyszerűen kijelentik, hogy sajnálják, elírták, tévedésből mondták ezt vagy azt, s ezzel befejeződött az ügy. De sokan nem olvassák az apróbetűs helyreigazításokat s így fullánkjuk az olvasóban marad, s ők ezt tudják. 1998-ban mutattak be a Collegekben egy színjátékot Corpus Chirsti címmel, amelyben Jézus mint homoszexuális közösül 12 apostolával. Tiltakozásra próbáltak homoszexuális esetet csinálni az ügyből, mert ezeknek kisebbségi státuszuk van, s Krisztus homoszexuális voltát nem lehet ezen a címen elítélni. Milyen körmönfont okoskodás ugye, hogy egy szentségtörést büntetlenül követhessenek el. Mert, nekünk az, az nekik szólásszabadság jogán, nem az. Sőt az semmi. A II. világháború utolsó katonái mennek az utolsó kihallgatásra. Kérdezhetnék: Vajon ezért har-
