Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-01-01 / 1. szám
2001. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 21 ZOZONAK! (Az E-mail-ünkön találtuk az alábbi levelet, nem tudjuk ki az a Zozo. A levél író Juditot sem ismerjük.) Mi tartson össze egy népcsoportot ha nem a nemzeti érzés? Annak idején én még úgy tanultam, hogy a nemzet fogalma az azonos nyelv, azonos kultúra, azonos történelem. Ha ebből egy is hiányzik, nem lehet nemzetről beszélni. Ha viszont mindhárom adott, akkor akár tetszik, akár nem, nemzetet alkot az a népcsoport. Ezt én a kommunizmus alatt tanultam igy. 1967-ben érettségiztem. Ma már ez nem így van? Vagy csak a mi esetünkben nem? Sikerült úgy otthon, mint az elszakított területeken elhitetni az emberekkel, hogy náci mindenki, aki a magyar nemzethez való tartozását dicsőségnek tekinti? Ez zöldség! Mitől fogjunk össze nemzeti büszkeség nélkül? Mit fogjak én össze bárkivel aki nem tiszteli, becsüli, értékeli az én fajtámat? Igen is, az én fajtám a legszebb, a legokosabb, a legbátrabb, a legszorgalmasabb, a leg-, a leg-, a leg-, mert az enyém. S az teljesen természetes a számomra, hogy kinek kinek a saját nemzettársai a leg-ek. Horvátnak a horvát, kínainak a kínai, hottentottának a hottentotta, stb. Milyen alapon dicsérjem én a szomszéd kutyáját, amikor nekem is van egy aranyos kis blökim? Természetes, hogy az én családom a legcsodálatosabb, az én gyermekem a legokosabb, az én anyám a legjobb anya, az én apám a legbátrabb apa, és a többi. Aki engem ezért elítél, az beteg. Nem azért tartozom egy családhoz, hogy a szomszédot imádjam. Nem bántom, ha szükségben van segítem, de imádni kötelességem, a saját családomat! Kötelességem először a saját családomról gondoskodni s csak azután jöhet a szomszédom. Vagy, hogy ne érje szó a ház elejét, az én családom tagjai kell háttérbe szoruljanak, mert a szomszéd az én kontómra kívánja etetni, ruházni, iskoláztatni, stb a saját családtagjait? S ha ezt nem teszem, ettől miért vagyok náci? Hej! Holtartunk? Imádom a családomat! Még akkor is, ha vannak olyan egyedei, akikkel nem szívesen dicsekednék. A szomszédnak is van, s nem kívánhatom tőle, hogy a kedvemért megvesse őket. Vagy igen? Kötelezhetem, hogy ő etesse, ruházza, taníttassa, stb először az cnyémeket? Milyen alapon? S ha nem teszi akkor ő nem náci? Csak én? Miről beszélünk EMBEREK? Hát influenzás az egész világ? Miről beszéltetnek minket nácizmus és egyéb bohóságok címén drága honfitársaim? Kellemes karácsonyi ünnepeket és egy, az elmúlt évszázadoknál sokkal boldogabb új esztendőt kívánok Mindenkinek! Judit "Hogy a magyar annyi tenger viszontagság közt sem olvadt még össze más nemzetekkel, nem egyéb, mint legtermészetesebb következése nyelve erejének, melyet idegen halandó elgázolni nem képes." Széchenyi István IMÁDSÁG Ki ülsz az égben a vihar felett, Én Istenem hallgass meg engemet Hozzád megy szívem, itt szavam dadog. Hazámért reszketek, magyar vagyok. A népekkel ha haragod vagyon, A magyarra ne haragudj nagyon. Ne haragudj rá, bűnét ne keresd Bocsáss meg néki, sajnáljad, szeresd. Szeresd, vigyázz rá Istenem atyám, El ne vesszen veszejtő éjszakán. Mert itt a népek nem tudják, mit ér, Hogy olyan jó mint a falat kenyér. Hogy nem szokott senkit sem bántani. Lassú dallal szeretne szántani. Édes Istenem, te tudod magad, A bárány nála nem ártatlanabb. Te tudod ezt a fajtát, mily becses, Milyen takaros, mily kellemetes. Te látod életét minden tanyán, Te tudod, hogy beszél: édes anyám. Te tudod a barna kenyér ízét, Te tudod a Tisza sárga vízét. Te tudod, hogy itt milyen szívesen Hempereg a csikó a füvesen. Tudod a nyáj kolompját ha megyen, Édes szőllőnket tudod a hegyen. S keserű könnyeink tudod Uram, Hogy mennyit is szenvedtünk csakugyan. S hogy víg esztendőt várunk mindenér S hisszük, lesz még szőlő, lágy kenyér. Oh, keljetek a magyart védeni Ti Istennek fényes cselédei: Uradnak mond el aranyarcú Nap, Mond el szerelmes délibábodat Dicsérjed a Balatont, tiszta Hold, Hisz szebb tükröd a földön sohse volt. Csillagok, értünk könyörögjetek: Kis házak ablakában reszketeg Szerteszét este mennyi mécs ragyog... Könyörögjetek értünk csillagok. Szép Ernő
